Ez nyilván hatott az új kormányfőre, hiszen egy nappal későbbi rádióinterjújában már arról győzködött bennünket, hogy a válságkezelő csomag egyes elemei érzelmileg, míg mások szakmailag fájdalmasak neki is. Mondandójának lényege: edződjünk hozzá, elindul az 1300 milliárdos megszorítási program, és ezt muszáj meglépni ahhoz, hogy visszatérjen a külföldi befektetők bizalma.

Kérdés, hogy ebben a válságos időben milyen bizalom visszatérésére gondol a kormányfő, amiért áldozatokat kell hozni. A megszorítások hatására Bajnai visszavárná a külföldi befektetőket, nagyvállalatokat? Esetleg a magyar állampapírpiacról kivont csaknem ezermilliárd forint értékű külföldi befektetéstömeget?

A válasz könnyen elintézhető. Nem. Ezekről már szó sincs. Magyarország termelési szintje újra a rendszerváltozás idején megtapasztalt harmincszázalékos mértékkel esett vissza, és azon is marad. Külföldről, ezzel a gazdaságpolitikával, erre a szűkített újratermelési szintre látják alkalmasnak az országot. Tehát a működőtőke-befektetők nem jönnek vissza. A folyamatos államcsőd árnyékában a piaci alapon hitelezők, magyar államkötvényt vásárlók sem mernek visszatérni, mert a magas kamat ellenére óriási a kockázat. Marad tehát a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Központi Bank által nyújtott húszmilliárd eurós kényszerhitelből való vegetálás.

A Bajnai-kormányt a nemzetközi pénzpiac nagyon rövid pórázon tartja. A további bizalommegvonás már a forint tönkretételében nyilvánulhat meg. A magyar pénzügypolitikának így központi kérdése a forint megtartása. Ebből adódik, hogy a nemzetközi pénzpiacok zsarolási eszközként is kezelik a forint beszakítását. Még ha titkolja is, de ez a mi Bajnaink fő problémája.

A forint további árfolyamromlása persze a levegőben van a tőzsdei spekulációk ellenére is, hiszen a nemzeti valutánk devalválódása jele és következménye a gazdaság romló hatásfokának, az elhibázott kormányzati és jegybanki politikának. A forint csak a gazdaság megfelelő működése esetén lenne képes betölteni az értékálló fizetési eszköz funkcióját. Az elmúlt fél év több ezermilliárd forintra tehető vállalati tőkekivonása mellett már megkezdődött a magánvagyonok külföldre menekítése. Az emberek nem forintban tartalékolnak, hanem a pénz menedékértékét keresik az ingatlanokban és a külföldi valuták halmozásával. A forint további gyengülésével leértékelődik a teljes hazai ingó- és ingatlanvagyon. Bár a Gyurcsány-Bajnai-páros ezt soha nem hangsúlyozta, de 2008 nyara óta napjainkig a forint, és minden, ami hazai, és az értéke forintban van kifejezve, 37 százalékos értékvesztésen ment keresztül.

Rövid távon mi lenne hát akkor az optimális lépés? A forint árfolyamesése és a lakosság drasztikus vagyonvesztése csak egyféle úton állítható meg: a kényszerű euróbevezetéssel. Az átváltási árfolyam jó rögzítésével még menthető az emberek tulajdonában lévő forintbetétek, lakóingatlanok, földek értéke. A forint teljes devalválódása az államcsőd felé menetelésnek már az utolsó mozzanata. Ezt lehetne elkerülni az euróra való kényszerátállással, hiszen az euró iránti bizalom erős, és a benne való takarékoskodás is értékálló.

Nemzetközi példák sora igazolja a válságban lévő nemzeti valuták kényszer-eurósításának stabilizáló hatását. A volt jugoszláv tagköztársaságok (Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Montenegró) évek óta eurót használnak, illetve előtte német márkát. Igaz, be kell látni, hogy Magyarország pénzügyei az elmúlt hét évben a polgárháborúval sújtott, tíz évvel ezelőtti nyugat-balkáni országok szintjére süllyedtek. Nyilvánvaló az is, hogy a szocialista kormány elmúlt hét évben nyújtott gazdaságpolitikai teljesítménye okozta a pénzpiaci krízist. A jelenlegi forintválságot is, melynek elmélyülése esetén az államcsőd hivatalos bejelentésétől már nem tud a kormány eltekinteni.

A normál úton történő euróbevezetéstől, a pénzügyi követelményeknek való megfeleléstől, Szlovákia vagy Szlovénia példájának átvételi lehetőségétől Magyarország fényévnyire került, mint ahogy attól is, hogy az euróövezetnek ebben az emberöltőben teljes jogú, tehát az érdemi döntésekbe is beleszóló tagja legyen. Az Európai Monetáris Unió pénzének átvételével azonban a magyar lakosság és a hazai vállalkozói kör teljes vagyonvesztése elkerülhető. Az igazi bizalom visszaszerzésének ez lehetne az első állomása, nem pedig külföldi befektetői bizalomra való sejtelmes hivatkozással az egykori Bokros-csomag duplájának a lakosságra való erőltetése.