Bajnai ma erről győzködi a hitelezők egyikét, az Európai Uniót. Mert ne feledjük, nem pusztán a Nemzetközi Valutaalap, hanem a Világbank és az EU kölcsönéből (is) élünk.

Több problémánk is van azonban. Mert az rendjén, hogy a miniszterelnök kiruccan Brüsszelbe, a pénzügyminiszter pedig Washingtonba, hogy a bennünket pénzelő szervezeteket informálják arról, mi is történik, ám nyertesek országáról momentán említést tenni, az bizony kimeríti a pofátlanság és a nagyképűség határát. Különösen akkor, amikor a kabinet 1300 milliárd forintos megszorításra készül két év távlatában. Különösen akkor, amikor a gazdasági visszaesés mértéke megközelítheti az 1990-es évek elején megtapasztalt-megszenvedett mértéket. Különösen akkor, amikor mindenki tudja: Bajnai csomagja csak arra elegendő, hogy ne dőljön össze a költségvetés.

De tényleg: kik lesznek ennek a programnak a nyertesei? Nincs olyan szegmense a társadalomnak, amelyik ne érezné meg negatívan az új intézkedéseket. Azt pedig igen halkan jegyezzük meg, hogy Brüsszelben és Washingtonban már rég áldásukat adták az új gazdasági csomagra: lévén, azt nagyjából-egészéből a hitelezőink írták. Aki nem hiszi, lapozza fel az erről szóló kormányrendeletet!

Szűklátókörűek lennénk? Aligha. Gyurcsány Ferencet például azért is "keverhették" le, mert nem tett eleget bizonyos előírásoknak. Ha van olyan ember, aki szereti, megszerette a hatalmat, az pont az exminiszterelnök. Gyurcsány lemondása előtt Frankfurtban és Brüsszelben járt. Az egyik az EU pénzügyi, a másik pedig a politikai centruma. No comment.

Tehát a nyertesekről. Közszolgálati dolgozók, nyugdíjasok, háztartások? Még poénnak is rossz!
Persze Bajnai valószínűleg saját ismeretségi köréről beszél. Azokról, akik idestova húsz esztendeje kamatoztatják a szocializmusból átmentett kapcsolati tőkéjüket. Persze irritáló az is, hogy offshore cégeken keresztül - fogalmazzunk helyesen - adóoptimalizált a fél kormány. Így aztán nehéz lesz elhitetni a nyugati világgal, hogy hiteles a magyar gazdaságpolitika. Ráadásul az egész fejlett világ azért küzd, hogy ne legyenek kiváltságok bizonyos üzleti körök számára. Mindenki tegye a dolgát, s adózzon a helyi viszonyok alapján.

A lényeg abban rejlik, hogy a tönk szélére juttatott országot nemzetközi szervezetek pénzelik. Relatíve ezért "erős" a hazai fizetőeszköz, s nem kerül négyszáz forintba egy euró. Ha valami csoda folytán a piac visszatérne a normális működéshez, akkor onnan már lehetne Magyarországot finanszírozni, ám ezzel kapcsolatban most csak egy a biztos: a bizonytalanság. Ha nem rázódik helyre a piac, akkor könnyen lehet, hogy decemberre vagy akár már novemberre elköltjük az IMF-hitelt.

Egyszóval a Bajnai Gordon által bejelentett intézkedések túlélő jellegűek. Ha ezt elfogadjuk, akkor az új kormányfő csak azt teszi, amit ebben a kontextusban tehet. Erről szól majd Brüsszel és Washington verdiktje.

Az egy más kérdés, hogy úgy fest, abba is bele kell törődnünk, hogy az alkotmányos berendezkedés vagy a politikai elit személyes érdekei miatt az országnak még egy évet kell veszítenie. Pedig a piac már régen meghozta a döntést: hazánk gazdasági-politikai bajai csak egy előre hozott választással orvosolhatók.
Minden egyes nap, minden egyes perc csak növeli a vesztesek táborát. Amelyet úgy hívnak: Magyarország.