Harminc év múltán látom, mennyire a lényegre tapintott nagyanyám. Mindegyre szaporodnak a hitre éhes lelkek, és napról napra többen járnak-kelnek éhes gyomorral. Ám amíg a világban évente újabb százmilliókkal szaporodik az éhesek tömege, Magyarország, legalább ebben az egy dologban, bátran haladhatna szembe a világgal. Németh László gyönyörű gondolatával: "a természet kertországnak szánta".

A Magyarországnak kilencven éve meghagyott 93 ezer négyzetkilométer fele - a 21. század első évtizedének végén is! - kitűnően alkalmas mezőgazdasági művelésre. Kincseit, amelyek ezen a földön teremnek, jó szívvel, jó pénzért megosztjuk mindenkivel (csakúgy, ahogyan az olajban, gázban gazdag országok az ő kincseiket velünk), de a mi földünk művelése a magyar embereknek kell hogy értelmes foglalatosságot adjon, tisztes megélhetést biztosítson.

Az 1993-ban elindított szociális földprogram gondolata ma is emberi. Munkához és megélhetéshez juttatni a rendszerváltás által kiszolgáltatottá tett százezreket, akik képtelenek elemi érdekeik érvényesítésére. Hanem a rendszerváltás után húsz évvel a magyar gazdaság, amely ipari termelésének nyolcvan-kilencven százalékát exportálja, kiszolgáltatottabb, mint valaha. A józanabb meg persze jóval nagyobb Lengyelországban a belföldön előállított termékek negyven százaléka megy külföldre. El kellene gondolkodni azon is, hogy a világra nyitott országként számon tartott Egyesült Királyság termelésének kevesebb mint egy harmada (harminc százaléka) kerül külföldi piacokra!

Ám a Magyarországon összerakott ipari termékek - autó, telefon, gondolkodáspusztító elektronikus játékok tömege - hiába talál külföldön gazdára, ha abban a magyar betanított munkás gyötrelmén kívül egyéb magyar érték nincsen. A harminchat szelepes sportkocsi, a 2009-es divatú "okos" telefon csak a jóllakott embert érdekli. Vásárlásukról nyomban leszoknak az emberek, ha nadrágszíjukon szorítani kénytelenek. A kormány pedig nyomban bő gabonatermésért, gyümölcskímélő, fagymentes májusért, kelletén csapadékos, kukorica-, napraforgó-nevelő nyárért, szőlőérlelő, betakarítás-barát őszért sóhajtozik, szemét helyett magyar élelmiszert rakatna a multik polcaira, abban reménykedve, hogy a mezőgazdaság majd "távozz sátán"-t kiált az idei öt-nyolc százalékosra jelzett gazdasági visszaesésnek.

Magyarország búzáját, takarmányát, zöldségét, gyümölcsét, húsát, mézét külföldön az is megvenné, aki mostanság csak sóhajtozik egy újabb autó, mobiltelefon vagy laptop után.

Kert-Magyarország intenzíven művelt gyümölcsösei, kertjei, gulyái százezreknek adhatnának tisztességes munkát, megélhetést, az országnak pedig biztos gazdasági egyensúlyt. Ehelyett Magyarországon a napóleoni háborúk óta változatlanul gabonahosszra vagy -besszre játszanak az urak vagy az elvtársak, mit sem törődve a zsellérek millióival.

A szociális földprogram kert-Magyarország gyakorló műhelyének indult. Több tízezer ember több száz faluban jutott munkához, élelemhez, pénzhez 1993 óta a program által Magyarországon. Évente 200-300 millió forintot (!) fordított az állam azoknak a faluközösségeknek a támogatására, ahol a polgármesterek hajlandók voltak éjszakánként rafinált pályázatokat írni azért a pár százezer forintos támogatásért, amelyből a falu traktort, ekét, permetezőt, működtetéséhez üzemanyagot, vegyszert vehetett, hogy falvanként tíz-húsz-harminc családot munkával szerzett megélhetéshez juttasson.

Ha tízszer annyi jutott volna, (az is csak évi két-hárommilliárd forint), ami még mindig szégyenletesen kevés a falusi önkormányzatokon keresztül évente kiosztogatott negyven-ötven milliárd forintnyi, tunyaságba taszító, kocsmákban elfolyó ilyen-olyan (pénzbeli) szociális segélyekhez képest, most feleannyi lehetne az éhező. 2009-ben a "szociálisan érzékeny" Gyurcsány-kormány - a koldus kalapjából lopva ki az alamizsnát - már csak kilencvenmillió forintot adott a szociális földprogram támogatására.

Hiszen "demokráciában" az éheseknek jogukban áll éhezni. A megélhetési bűnözőnek pedig - Kuncze "kolléga" szerint - jogában áll lopni.
Magyarországnak meg kell találnia a harmadik lehetőséget: száműzni az éhezést, visszaszorítani a tolvajlást. Még akkor is, ha ilyesmiről az "új" kormány, elődjéhez hasonlóan, egy pisszenést sem ejt.