Ugyan már, nem kell fölhúzni magunkat: már miért ne jelölhetné az MSZP a III/II-es Kivágó Iván Györgynét Hunvald György helyére? Kérem, ez az ország simán garatra vette a szintén peres Medgyessy Pétert; sőt, mélytorok effekttel még nőtt is a szocialista miniszterelnök népszerűsége, amikor kiderült róla, hogy valójában D-209 a neve. Több pénzt az embereknek! - és már el is volt sikálva a dolog, meg se történt, spongyát rá.

Ha meg valaki mégis nagyon forszírozta a kormányfő tiszti múltját, hát jól kioktatták, hogy Medgyessy Péter a hazát védte, oszt jó napot.

Tehát Kivágó Iván Györgyné, aki Hunvald György székébe ülhet a Fővárosi Közgyűlés szocialista frakciójában, az 1970-es évektől a hálózat tagja volt, a nyolcvanas években pedig a III/II-es kémelhárító főcsoportfőnökség 8-as osztályának "B" alosztályán dolgozott. Ennek az osztálynak az volt a feladata, hogy az idegenforgalom területén és az amnesztiával hazatértek között végezzen kémelhárító tevékenységet.

Az érintett minderről a következőt nyilatkozta: a Kádár-rendszerben elvégeztem a Belügyminisztérium Idegennyelvi Főiskoláját és a Külkereskedelmi Főiskolát, ezután kerültem állambiztonsági szolgálatba, ahol a III/II-es kémelhárító főcsoportfőnökségen dolgoztam. Itt azzal foglalkoztam, hogy a külföldiek államellenes tevékenységét megakadályozzam, de nem tettem olyat, ami miatt meg kellene hurcolni.

És akkor most egy kicsit segítenék a zsigerből mocskoskommunistázóknak, hogy miként is kell rendesen értelmezni a tényeket. Kivágó Iván Györgyné nagyon, de nagyon nagy szolgálatot tett a Magyar Népköztár, pardon, a hazának, amikor megvédte népünket a rothadó kapitalizmus bűzétől egy pillanatra megszédült honfitársainktól, meg a rájuk pályázó külföldi kémektől. Annak idején nekünk is megmondta a sárospataki illetékes elvtárs, hogy amikor NSZK-ba megyünk néptáncolni, ne higgyünk ám a szemünknek, mert mindaz, amit látni fogunk, csak üres díszlet, amely mögött ott raboskodik és nyomorog a szerencsétlen kizsákmányolt német munkásosztály. Csakhogy nem mindenki volt olyan szerencsés, mint mi, nem mindenkinek állt rendelkezésére egy ilyen ideológiailag jól képzett elvtárs - aki egyébként végigvedelte a németországi turnét, hazafelé pedig teletömte a buszt műszaki cuccal -, na, nekik volt szükségük Kivágó Iván Györgyné áldozatos tevékenységére.

Egy idegenvezető például folyamatosan ki volt téve a kapitalista rontásnak. És még angolul is beszélt, brrrrr. Jött-ment két ország között, hozta-vitte a híreket, ha akarta, ha nem, oda kellett rá figyelni, na, a saját érdekében. Az amnesztiával hazatérő meg még rosszabb: eljátssza, hogy megbánta tettét, hogy megcsömörlött az odakinti léttől, hogy honvágya van, aztán mást se csinál, csak áskálódik a népi demokrácia ellen. Például azt híreszteli, hogy nem feltétlenül a szocializmus a legjobb rendszer. Az átkozott.

Egyébként is Kivágó Iván Györgyné hős volt. Hogy hogyan és miért, az hétpecsétes; ugye ez a titkosok sorsa, hiába teszik, amit tesznek, soha nem értesülhet róla a világ.

Pedig őszintén kíváncsiak lennénk rá.