Rágta is a körmét a Fővárosi Közgyűlés MSZP-SZDSZ-koalíciója, hogy a hűvösön üldögélő szocialista polgármester vajon mikor kegyeskedik lemondani mandátumáról. Végül is megtette. Felpörgött az időkerék! Igaz, az MSZP-nek a Hunvald nevéhez köthető, okirat-hamisítással színezett korrupciós ügy kirobbanása óta több hónap állt rendelkezésére, hogy bíróság elé kerülő társuk helyére javasoljanak valakit. De legkésőbb a gyanús ingatlaneladásokba bonyolódott polgármester februári letartóztatása idején észbe kaphattak volna: hajt az idő, nem vár, kell valaki a sérült csatár helyére.

Szegények, annyi bajuk volt, nem értek rá személyi kérdésekkel foglalkozni. Csak az időhiánynyal magyarázható, hogy kapkodni kezdtek. Megbízhatóbbnál megbízhatóbb kádereik sokasága közül hát nem pont egy tapasztalt, gazdag állambiztonsági múlttal rendelkező hölgyet választottak ki a megüresedett helyre? Ezt a pechet!

Talán nem is sejtették, hogy a pártállam egyik oszlopát találták meg. Vagy lehet, nagyon is jól tudták Kivágó Iván Györgynéről, hogy már a hetvenes években a diktatúra állambiztonsági hálózatára áldozta fiatal éveit, s a nyolcvanas években a III/II-es kémelhárító főcsoportfőnökségen dolgozott? Netán egyenesen a szintén III/II-es Medgyessy Péter ajánlotta őt az MSZP figyelmébe? Medgyessy a 7-es osztályon dolgozott, Kivágóné pedig a 8-as osztály B alosztályán. Hej, te bunkócska, te drága! Ó, kommunista romantika! Talán csak egy fal választotta el őket. Egy fal, amelynek füle volt.

Szomorú most az SZDSZ. Úgy értesültünk egy közleményükből, bíznak abban, hogy az MSZP budapesti elnöksége visszavonja döntését, és egy új, alkalmas személyt jelöl a posztra. Minő finom megfogalmazás. Igazi úriemberek.

Lapunk megkérdezte Kivágónét, valóban az állambiztonságnak dolgozott-e a pártállamban. Nem tagadta le, de a további kérdések elől elzárkózott. "Vendégségben vagyok" - mondta. Ezt meg kellett értenünk. Mi a különbség nagy fogás és nagy melléfogás között? Ha az MSZP kezében van a horgászbot, akkor semmi, hiszen Gyurcsányt hitték nagy fogásnak, Medgyessyt nagy melléfogásnak. Erre kiderült, hogy mindkettő melléfogás volt.

Zavaros múltjából az MSZP most kihalászott egy újabb III/II-es tisztet. Kivágóné az önkormányzati választások szórólapján ugyan még "több nyelven beszélő kerületi nyugdíjas"-ként ostromolta a választók szívét. De későbbi vagyonnyilatkozatából kiderül, hogy Soroksár alpolgármestereként volt neki mit a tejbe aprítania. Felmarkolt minden jövedelmet, ami csak a keze ügyébe került.

Felvette 155 ezer forintos nyugdíját (ez csak tűpénz volt), mellette a temetkezési intézet igazgatói tagjaként még 145 ezer forintot, a Fővárosi Közgyűlés külsős bizottsági tagjaként 45 ezret, költségtérítésként 115 ezret, és erre jött alpolgármesteri illetménye, ami 576 ezer forint. Ha ezt összeszámoljuk, kiderül, hogy a soroksári választóit szinte megríkató szerény kis kerületi nyugdíjas összjövedelme ma havonta több mint egymilliót forint. De mi ez a havi egymillió ahhoz a lelki teherhez képest, amit a diktatúra volt állambiztonsági tisztjeként hordoznia kell?

Ami pedig a mi lelki és egyéb terhelhetőségünket illeti, az korlátlan.