Fontosabb, hogy miért kellett rászánnunk magunkat a kezdeményezésre. Májust írunk, és Budapestnek még mindig nincs költségvetése. Ilyen eset húsz év óta nem fordult elő. Igaz, Demszkyék a kényelmes többséghez szoktak hozzá, s nem akaródzik nekik tudomásul venni, hogy a helyzet megváltozott. Erzsébetváros polgármesterének kiválásával pedig szempontjukból egyenesen kritikussá vált. Több mint érdekes egyébként, ahogy az MSZP a VII. kerület polgármesterét a minap lemondatta. Az ellene felhozott ügyek egyértelműen a kerületéhez kötődnek, és semmi közük - még ha igaznak bizonyulnának is - fővárosi képviselőségéhez. Tudtommal csak egy szocialista párt létezik ebben az országban, így aztán a legenyhébben szólva is magyarázatra szorul a párt magatartása. Míg ugyanis egy árva szót nem ejtenek releváns kerületi pozíciójáról, addig az ügyben inkább semleges fővárosi pozíciójában eget-földet megmozgattak lemondatásáért. Ez vitathatóvá teszi, hogy az MSZP morális megfontolásból ugrott volna neki a polgármesternek.

Az új fővárosi MSZP-jelölt személyével különösebben nem kívánok foglalkozni. A szocialisták döntése nem volt elegáns húzás, a jelölt "létminimum alatt élők" körében betöltött pozíciója külön is pikánssá teszi a szituációt. Ráadásul nem lehet vita, a hölgy elismerte hosszú múltját. A főpolgármester számára is kínos a procedúra, ha eddigi magatartásához következetes, úgy markánsan állást kellene foglalnia, amihez most aligha lesz mersze. Ami a "III/-es" témát illeti, az országban húsz éve rágcsálják a történetet. 1989-90-ben hitelesebben tisztázhatták volna ezt a kérdést. Egy országban, ahol - nem is a túl régi múltban - annyi koncepciós pert lehetett kreálni, az ilyen ügyekben nehéz már olyat mondani (igaz, inkább a III/III-ra vonatkoztatva), amit fenntartás nélkül, nyugodtan elhisz az ember.

Különösen, ha ma is ennyi a mocskolódás, továbbá ha bizonyos furcsaságok ma sem szűnnek meg.

Érdekes megfigyelni például, hogy az a Jobbik, amelyet a "baloldaliak" és a liberálisok ismétlődően szélsőségesnek minősítenek, és mindig a Fidesz mellé sorolnak, a fővárosban 2006 óta soha nem támadja vagy bírálja az MSZP és az SZDSZ tisztségviselőit, míg az ellenzék ellen sorozatosan demonstrál. Nálunk ritkán teszik fel maguknak a logikus kérdést az emberek: "Kinek áll érdekében?"

Visszatérve a főváros költségvetésére, azt halljuk a várost vezető koalíció mértékadó politikusaitól, hogy az ellenzék "egyetlen" módosító javaslatot sem tett, nem akarja, hogy költségvetés legyen, politizál csupán. Olyan folyosói híresztelések is terjedtek, miszerint a köztisztviselők és közalkalmazottak majd az ellenzék miatt nem kapnak meg bizonyos juttatásokat.

Az ilyen állítások szellemi szegénységre utalnak.

Hiszen mindez nem csak hogy nem igaz, de már-már kimeríti az uszítás fogalmát is. Mindenekelőtt érdemes leszögezni, hogy a főpolgármester az első költségvetési egyeztetésre mindössze a törvényes határidő lejárta előtt két vagy három munkanappal hívta meg az ellenzéket. Ez magában politikai neveletlenség. Az SZDSZ és az MSZP akkor már több tárgyalási fordulón túl volt.

Ennek ellenére a határidő után egy nappal tartott közgyűlésen az MSZP sem fogadta el a költségvetést. (Azután a koalíció nem egy esetben, az előre meghirdetett program ellenére, egyszerűen levette napirendről a büdzsé tárgyalását is.) A főpolgármester által ekkor kényszerűen összehívott egyeztetéseken pedig az ellenzék nagyon is konstruktívan viselkedett. Bizony, annak ellenére is számos konkrét javaslatot tett, hogy a koalíció olyan alapvető problémákról nem volt hajlandó még beszélni sem, mint a csődhelyzettel küszködő BKV helyzete és jövője vagy a város súlyos adósságállománya. Csak magam hét vagy nyolc konkrét javaslatot tettem. Ezek közül a koalíció - homályos feltételekkel - talán kettőt, ha elfogadott. A legfontosabb kérdéseinkre azonban még választ sem kaptunk. Nyugtalanító a 4-es metró finanszírozásának problémája is. Túl azon, hogy számos főpolgármesteri előrejelzés ellenére a mai napig nincs döntés az uniós támogatásról, ha az unió kevesebb pénzt ad, elképzelés sincs arról, honnan teremti elő a város a különbözetet.

A koalíciós pártok, főként az MSZP, nem is titkoltan végig a VII. kerületi polgármester lemondatására játszott, és a minimális többség visszaszerzésére épített. Eszük ágában sem volt komolyan egyeztetni. Ez a költségvetés pedig meggyőződésünk szerint csak 2010-ig kalkulál, a rövid távú politikai túlélés, az üres ígéretekkel való hitegetés az okkal feltételezhető célja.

Az uniós támogatások egy része is ábránd. Mióta húzódik a metró támogatásának ügye, mennyi pénzt hívott le a folyton emlegetett uniós lehetőségek tárházából eddig a város (de az ország is)?

A fővárosi ellenzék egybehangzó álláspontja, hogy a jelenlegi költségvetés kihatásai kedvezőtlenek, esetleg egyenesen veszélyesek a városra. Ez a költségvetés magyarázhatatlanul magas költségen irányoz elő beruházásokat, részben bizonytalan forrásokkal rendelkező elképzeléseket tartalmaz, a kötelezettségvállalások kiegyenlítését jórészt a 2010 utáni időre ütemezi, miközben már középtávon is nehezíti a város működését. Nincs koncepciója a reménytelen helyzetű BKV jövőjét illetően sem. Lehet, hogy nem véletlenül fogalmaz hasonlókat az egyébként liberális érzelmű volt gazdasági főpolgármester-helyettes. Lehet, hogy nem véletlenül mondta az egyeztetésen a koalícióval szemben egyébként egyáltalán nem ellenséges MDF frakcióvezetője: "Ezt a költségvetést össze kellene tépni, és ki kellene dobni." Mikor pedig április 29-én a főpolgármester kezdeményezésére az előterjesztő főpolgármester-helyettes ismét visszavonta a költségvetési napirendi pontot - amire persze elvileg fel voltunk készülve - betelt a pohár.

Nehéz lenne érvekkel alátámasztani azt, hogy Budapest "érdeke" volna, amit az MSZP-SZDSZ-koalíció a fővárosban művel.

Tarlós István, a Fidesz fővárosi frakciójának vezetője