"Először az elmúlt húsz évben van egy párt, és van egy kormány, amely képes megmutatni az országnak, miről szólhat gyermekeink és unokáink jövője" - ezt Gyurcsány Ferenc mondta 2006 februárjában. Nem érte be ennyivel, hozzátette ezt is: "A jövőt nem megálmodjuk, hanem megtervezzük, nem ígéret alapján, hanem pontos számolás, kalkulálás alapján, az európai uniós forrásokat felhasználva hozzá."

Utólag okosabbak vagyunk, a bőrünkön érezzük milyen jövőt terveztek, mint kiderült, pontos számítások alapján. Mindenesetre a matematikai érettségin úgy buktak volna meg, mint a huzat. Emelt és középszinten egyaránt. A szocialista és liberális számmisztika államcsődközeli helyzetet, meredeken emelkedő államadósságot, elszálló költségvetést, növekvő munkanélküliséget szabadított az országra.

Ehhez a "bravúrhoz" globális válságra sem volt szükségük, már a nemzetközi krízis kirobbanása előtt bent voltunk az alagútban. A sötétben pislákoló fényt sem látni. A 4-es metróét sem, hiába várja reszketve Demszky Gábor az uniós támogatás brüsszeli jóváhagyását- immár kilenc hónapja. Azóta győzködjük az uniót, higgye már el, megéri a tagállamok adófizetői pénzéből 224,3 milliárd forintot a budapesti csodára költeni. Hogy csak tíz kilométeres lesz az első szakasz? Na és? Azzal is tisztában vagyunk, hogy a nyomvonal felszínén kiváló a buszközlekedés. Legfeljebb megszüntetjük, csak adjanak már pénzt, mert a következő választásokon már az SZDSZ is szeretne új ígéretekkel előrukkolni.

Na persze a brüsszeli döntnökök helyzete sem lehet könnyű, nem vehetik biztosra, hogy a számok a valóságot tükrözik. Ma sem felejtik a trükkök százait, amelyekkel sikerült elkápráztatni Gyurcsány-Veres-kettősnek a világot. Pedig 2004 és 2006 között azt is bebizonyítottuk, hogy minden bonyodalom nélkül el tudunk költeni hatszázmilliárdnyi fejlesztési forrást. Az már más kérdés, hogy az Állami Számvevőszék szerint úgy szórta el a kormány a pénzt, hogy nem érvényesültek hazánkban az unió céljai, s tovább nőtt a különbség a térségek között.