- Elégedetlen a Társaság a Szabadságjogokért liberális jogvédőinek munkájával?

- Nem erről van szó. A Szabadság Kör mögött nincs apparátus, nem gyűjtjük hangyaszorgalommal az emberi jogokkal kapcsolatos információkat nap mint nap, mint mondjuk a TASZ - kiemelten fontos ügyekben szólalunk meg. A két szervezet: alma és körte.

- Nem inkább alma és narancs? Például: ha a melegfelvonuláson megint megdobálják a résztvevőket, mellettük is hangos szóval állnak majd ki?

- Megalakulásunk előtt történtek a legutóbbi atrocitások, de többen már akkor is nyilatkozatot adtunk ki az ügyben - hogy a rendőrség feladata az állampolgárok gyülekezési jogának biztosítása. Az más kérdés, hogyha bárki magatartásával bűncselekményt valósít meg, azzal szemben a rendőrségnek egy engedélyezett felvonuláson is fel kell lépnie. Igyekszünk tehát az ökör következetességével szóvá tenni az emberi jogok sérelmét.

- Magába nézett, és úgy látta, hogy európaibb ez így, mint a kordonbontás, amelynek ötletgazdája volt?

- A kordonbontás legfeljebb azért nem európai, mert máshol Európában nem fordulhatott volna elő, hogy kordont húznak a parlament köré a szabad véleménynyilvánítás akadályozásának céljából. Rengeteg jogsértést láttunk az elmúlt évben is, de a legdurvább a mögöttük meghúzódó gondolkodásmód. Hogy amikor szóvá tesszük ezeket, a válasz a "na és?". Egyértelmű az üzenet: mindez azért történik, hogy a polgárokat eltántorítsák jogaik gyakorlásától - a Szabadság Kör is azért végzi tevékenységét, hogy erre ráirányítsa a figyelmet.

- Szép, noha nehéz elképzelni, hogy ha a Fidesz kormányoz, akkor is felemelik a hangjukat - főleg, ha Szájer József éppen kormánytag.

- Nyilvánvalóan összeférhetetlen lenne az állami szervezetekkel való összefonódás.

- Tehát nem zárja ki, hogy kormánytag lesz győzelem esetén. Friss pletyka, hogy néhány fideszes - köztük ön - jövő májusban hazajön Brüsszelből.

- Régi megállapodás eredménye, hogy az európai ügyekkel foglalkozom. A Fidesz nem akarja elkövetni azt a hibát, amelyet a szocialisták folyton elkövetnek, hogy az európai színtérre mellékszereplőket küld: bukott pártelnököt az Európai Bizottságba, kiszolgált külügyminisztert az Európai Parlamentbe. Mindez azt tükrözi, hogy számukra nem annyira fontosak az uniós politika döntései.

- Áder János talán nem kiszolgált frakcióvezető? Deutsch Tamásnak nem parkolópálya Brüsszel?

- Örülök, hogy ilyen fajsúlyos politikusok érkeznek. Húsz éven át komoly posztokon bizonyítottak, ismertségük pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy a mi munkánkról is több információ jusson Magyarországra.

- Az információhiánnyal magyarázza tehát, hogy rekordmélységű a szavazási kedvetlenség az EP-választás ügyében?

- Részben. Az objektív médiatudósítás a mi munkánkról ritka, mint a fehér holló - más kérdés, hogy Magyarországon a belpolitikában sem gyakoribb, ahogy arra a Szabadság Kör beszámolója is rámutat.

- Tehát a média a hibás, mert nem segít elmagyarázni a sok jót? Szinte gyurcsányi.

- Dehogy. Korántsem csak ez az ok. Arról van szó, hogy a magyar embereket a napi gondok foglalkoztatják. A gázszámla kifizetése a téma, nem az, mi lesz itt 15 év múlva. Márpedig a mi európai döntéseink ilyen időtávúak. Ha elfogadunk egy jelentős jogszabályt, három-négy év, mire hatályba lép. A klímaváltozás, a bevándorlás ügyei, a demográfiai problémák - ma ezeknek a ketyegő bombáknak az említése luxusnak tetszik a magyar választók szemében. Ezért itthon más országoknál is hangsúlyosabban szól a június 7-i választás arról, hogy bíznak-e a választók a magyar kormányban.

- 2004-ben is ezt mondták.

- Meg is bukott utána a kormány.

- Aztán meg a Fidesz az országgyűlési választásokon.

- Most még az EP-választás előtt vagyunk, de máris megbukott a Gyurcsány-kormány - a kettő között nyilvánvaló az összefüggés. Sok mindenre van befolyásuk a mi szocialistáinknak és szabad demokratáinknak - például arra, hogy akármennyire nevetségessé teszik is magukat, bukásuk után elkerüljék az előre hozott országgyűlési választásokat. Az európai voksolást viszont nem tudják elhalasztani. Általa pedig 2006 óta először lesz lehetősége a választóknak, hogy bizalmatlanságot szavazzanak annak a Bajnai-kormánynak, melynek a parlament nemrég bizalmat szavazott.

- 2006 óta? A tavalyi népszavazásról is azt mondták, hogy ítélet a kormányról.

- Most egyértelműbb a helyzet. Nem lehet majd azon vitatkozni, mi volt a motivációja a szavazóknak, mint ahogy a 300 forinttal kapcsolatban lehetett. Most országos pártlistákra adhatja le voksát a polgár. Ezért tehát megáll, hogy ilyen egyértelmű lehetőség 2006 óta nem adódott. És minél nagyobb a vereség, annál biztosabb a gyors következmény. Minden perc késlekedés árt az országnak. Ha már a népszavazás után levonják a következtetést, és megalakul az új Orbán-kormány, az év második felére, mire ideért a válság, nem egy legyengített országot támadott volna meg. Rég túl lennénk például az adócsökkentésen. Nem buktuk volna el azt a sok ezermilliárd forintot, aminek elvesztése most hivatkozási alapjuk arra, miért nem lehet adót csökkenteni. Csakhogy tavaly is azt mondták, hogy az adócsökkentés lehetetlen. Bár meglepve tapasztaljuk, hogy a vudu gazdaságpolitika elemei megjelennek az új kormány retorikájában.

- Az ehhez szükséges fedezetet tehát tavaly elbuktuk. Azaz ma már a Fidesz sem tudna adót csökkenteni.

- Gúzsba kötve is meg kell próbálni. A kreativitást kizárólag az adatok meghamisításában felmutatni képes politikától persze nem csoda, hogy képtelen megoldást találni rá.

- Ha Bajnaiék távozásában még lehetne bízni, a jobboldali szavazókat aligha lehetne visszatartani az urnáktól - de a kutatások szerint ők is fásultak. Nem lehet, hogy csalódtak az EU-ban, amely eltűrte az őszödi beszédet, 2006. október 23-át - holott Jörg Haider miatt kiközösítették Ausztriát?

- Október 23-ával kapcsolatban az unió a saját eljárásrendjében példátlannak számító dolgot tett: kérdéseket intézett a magyar kormányhoz, felszólította a gumilövedékek használatának mellőzésére, az illetékes európai biztos itt járt és meghallgatta az áldozatokat, az őket képviselő civilszervezeteket. Erősebb fellépést nem érdemes elvárni. Az EU végső soron a tagországok közti szolidaritás kifejezésének terepe. A legritkábban fordul elő, hogy a tanács elítélne egy országot a tagjai közül: a Haider-ügy mutatta meg, milyen rosszul sülhet el egy ilyen akció. Az Európai Parlamenttől sem várhatjuk, hogy ilyen ügyekbe hangsúlyosan beleszóljon, hiszen a parlament nem az unió legfontosabb döntéshozó szerve. A lisszaboni szerződés elfogadása előtt még rengeteg fontos területre nem terjed ki a hatásköre. Ezekre sem.

- Ha egy gigantikus gittegylettel állunk szemben, megint csak kérdés, miért kellene szavazni.

- Mert az életünkről szól a történet. Arról, hogy lesz-e itt agrártermelés a jövőben is, vagy Brazíliából leszünk kénytelenek importálni. Hogy elárasztja-e Európát a kínai bóvli.

- Ebből a szempontból szinte mindegy, hogy a Fideszre szavaz-e a polgár vagy az MSZP-re.

- Korántsem. Elég azt említeni, amikor a szocialista Tabajdi Csaba a kormány utasítására a magyar érdekeknek amúgy megfelelő agrártámogatási rendszer felszámolásáért küzdött az Európai Parlamentben, vagy azt, hogy az Egyesült Államok is jobban képviselte a magyar érdeket energiaügyben, mint a szocialisták. Evidens volt, hogy az oroszoktól ma is függő Magyarország érdekeivel ellentétes egy olyan gázvezeték építésének támogatása, amely ugyanonnan hozza a gázt, mégis ezt tették. De a választáson azt is meghatározzuk, milyen értékrend irányába induljon Európa. Nem véletlen, hogy öt évet kellett várni, míg a kommunizmus áldozatairól való megemlékezést elfogadták, vagy hogy a kereszténységet kiszégyellték az unió alapdokumentumának tervezetéből. Ha azt akarjuk, hogy ez megváltozzon, olyan képviselőket kell küldeni az Európai Parlamentbe, akik a mi értékrendünket vallják.

- Ha jól értjük, nem az EU-ra, hanem az európai szocialistákra kell haragudni azért is, hogy Joaquín Almunia pénzügyi biztos segédkezett Gyurcsány Ferencnek a gazdasági adatok eltitkolásában 2006-ban.

- Az ügyről annyit: felvetettük az EP-ben, de a bizottságban is, hogy az unió nem követ egységes mércét, ez pedig alááshatja a belé vetett bizalmat, hiszen a maga által megfogalmazott elvárást a gazdasági adatok nyilvánosságáról nem kérte számon Gyurcsány Ferenc kormányán 2006-ban. Lett következménye: a "szankció Gyurcsány", azaz a statisztikai adatszolgáltatás szabályainak szigorítása.

- Orbán Viktor, Kövér László is beszélt az elszámoltatás szükségességéről. Tán Almunia is rákerült a listára?

- A politikai felelőssége megáll. Nem mondom, hogy ő okozta a válságot, de segédkezet nyújtott ahhoz, hogy eltitkolják a valóságos gazdasági adatokat a magyar polgárok elől - épp egy választás küszöbén. Azzal, hogy ezt hagyta, az unió bizottsága is részfelelősséget visel Magyarország gazdasági helyzetéért.

- Tehát nem csodálkozhat, hogy a jobboldalon erős kétkedés él az EU-val szemben.

- Az EU-ba nemcsak nagyszerű történelmünket és hagyományainkat vittük be, hanem a volt kommunistáinkat is. Igen magas tisztségekbe - például az európai biztosi pozícióba, de a parlamentbe és az apparátusba is jutottak. A lényeg viszont, hogy itthon erős kormányunk legyen, amely képviseli a magyar érdekeket az unióban is. Most nem ez történik. Továbbra sem látom, hogy a kormány a tárgyalási folyamatban feltételként szabná Szerbiával szemben a magyar kisebbség ügyének rendezését. A székelyföldi autonómiáért sem tettek semmit, amikor lehetett volna - még Románia felvétele előtt. Mi tehát ellenszélben küzdöttünk az elmúlt öt évben, és sok siker, de kudarc is van mögöttünk. A kisebbségi jogok tekintetében ahhoz képest, ahol négy éve voltunk, óriásit léptünk előre. A lisszaboni szerződésbe bekerült a rájuk való hivatkozás, Gál Kingának köszönhetően létrejött az Emberi Jogok Ügynöksége Bécsben. Hivatalosan korábban nem is volt fóruma ezeknek az ügyeknek. De tizenkét fideszes képviselő nem mindig tudott meggyőzni 750 másikat.

- Mégis: hogyan lehetne komolyan venni egy olyan szervezetet, amely elnézi, hogy egyik tagállama nem hagyja leszállni a másik tagállam köztársasági elnökének repülőgépét?

- A dolog vérlázító. De nem az EU-hoz kell kiabálnunk, hogy a közös európai eszme nevében hagyják már leszállni Romániában Sólyom Lászlót. A magyar kormánynak kell erőt mutatnia. Az, hogy a magyar külügyminiszter magához hívatja a román nagykövetet, és ahelyett, hogy tiltakozna, elnézést kér az incidensért, azt üzeni: csak az nem törli belénk a lábát, aki nem akarja. Érdekeinket és méltóságunkat helyettünk nem védheti meg az Európai Unió.