Másik plakáton egy csuklyás fiatalember látható, kevésbé félelmetes, ám a kép sugallata szerint ez egy magyar tüntető, aki kukát borogat, felgyújtja a vízágyút, szándékosan kilöveti a saját szemét, ha nem jutott neki elég paprikagáz, ráadásul elfelejtett suksükölni, helyette viszont folyamatosan sünsünözik.

Tételezzük fel - bár az ellenkezője már bebizonyosodott -, hogy a liberálisok plakátján látható bokszolóképű úriember nem az amerikai sportoló, Tito Ortiz. Tételezzük fel, hogy a csuklyás fiatal nem magyar, hogy orcáját, amelyet takargat az óriásplakáton, ügynökségen keresztül árusította.
Mi következik ebből? Csak az, hogy a szenvedélyes reklámszakember azt találta ki, jó lesz a magyar lakosságot ijesztgetni, úgysem fér a bőrében, utolsó fillérjein képes lenne dugópuskákat vásárolni, azzal lövöldözni az SZDSZ képviselőire, különösen azokra, akik el akarják hagyni Magyarországot, hogy Brüsszelben, az Európai Parlamentben őket képviselje.

A reklámszakember szerint ugyanis kétféle ember van: jó és rossz. Jó az, aki az SZDSZ-re szavaz, viszont gonosz, árpádsávos lobogóval takarózó, melegleköpő, rohadt rasszista, akinek nincs helye a műveltségükre, toleranciájukra büszke lények társaságában. Jó az, aki jól tud választani, aki tudja, miért érdemes európainak lenni, akinek nem fáj se Trianon, se Kertész Imre Nobel-díja. Jó az, aki sepercig sem foglalkozik az ország valóságos bajaival, akit nem dúl fel, hogy mind több devizahiteles otthona kerül dobra, akit nem izgat különösebben, hány gyerek jut csak az iskolában meleg ételhez, ha egyáltalán, az a jó szavazó, aki barátja az enyhének vélt drogoknak, akinek van biztos munkahelye, mégsem szolidáris azzal, aki éppen elveszítette, azokat ölelné keblére az SZDSZ, akik kisebbségként a többségiek fizikai megsemmisítésétől sem riadnának vissza.

Olvasóink többsége rossz ember, lefasisztázott lapot olvas, őket nem kell félteni. De mi lesz azokkal, akik mondjuk kiskorúak, ámde ki-kimerészkednek az utcára, szavazni még nem tudnak, de jól megijednek az óriásplakátokon látható arcoktól? És mi lesz azokkal, akik azt is képesek elképzelni a csuklyás fiatalemberről, hogy amikor nem fotózzák, rendszeresen ad vért, oszt alamizsnát, esetleg konkrét szociális munkás? Azok hülyék? Ha hülyék, miért azok? Mert úgy képzelik, hogy nem lehet valakiről első látásra megállapítani, miben sántikál, az is lehet, hogy virágot visz olykor-olykor az édesanyjának, érzelmeit nem csupán az anyák napjára koncentrálja.

Ez mindenféle előítélet gyökere. Sztereotípiákkal ijesztgetni, ismeretleneket olyan tulajdonságokkal felruházni, amelyeket maga is képes elítélni. Ha kopasz, akkor utcai harcos, beveri a békés járókelők fejét, ha kettőnél többen vannak, fölborogatják a kordonokat, lerúgják a rendőrök fejét. (Gond, hogy vannak rövid hajú rendőrök is. Ami némileg bezavar a reklámszakember szándékaiba.) Tudjuk: a rasszizmus szülőatyja az előítéletes, analóg gondolkodás. Ha kopasz, akkor biztosan durva lelkű ember. Ha csuklyás, akkor rendőrkergető brahista.

Gonosz utat választott az SZDSZ az uniós plakátjaival. Ezerrel ijesztget, tízezerrel rohan a rasszizmus mocsara felé. Százezerrel fut azok felé, akik szembe mernek menni szándékaival.

És csodálkozik, ha nem ölelő karok várják.
Hanem szúrós tekintetek, majdnem annyira szúrósak, mint a plakátukon látható kopasz, félmeztelen emberé.

Hova lett a híres liberalizmus, a tolerancia, a véleményszabadság szavatolása? Kampányolni a gyűlöletbeszéd törvénybe emeléséért, közben gyűlöletkampányt folytatni az utcai óriásplakátokon - a kettő együtt nem megy. Talán még nálunk sem.