A probléma a világszerte egyre intenzívebb halászattal csak súlyosbodik. A jelentés arra is figyelmeztet, hogy a modern hálók szintetikus anyaga miatt még a természetes lebomlásban sem reménykedhetünk. A halászok felszerelésüket többnyire nem szándékosan teszik tönkre, hanem az eszközök viharoknak és áramlatoknak esnek áldozatul, lletve a tengerfenéken felállított halcsapdák teszik tönkre őket. A hálók így a halak és teknősök számára halálos csapdákká válnak, de foglyul ejtik a tengeri madarakat és más tengeri állatokat is. Ezenkívül a jelentés szerint a tengerfenéki ökoszisztémákat is károsítják, továbbá hajóbaleseteket is okozhatnak.

Az ENSZ-jelentés számos javaslatot tesz a megoldásra. Anyagi érdekeltséggel rá lehetne bírni a halászokat, hogy az elvesztett eszközeiket jelentsék, valamint öreg, megrongálódott hálóikat adják le. Új technológiák segítségével - mint például a GPS-es helymeghatározással -, meg lehetne jelölni azokat a helyeket, ahol a hálók eltűntek, hogy később el lehessen azokat távolítani a tengerből.

Egyes országokban már használnak részben biológiailag lebomló anyagokból készült eszközöket. Ha ezek túl sokáig vannak a vízben, egy részük felbomlik, így már nem jelenteknek veszélyt az állatok számára. A cápák távoltartására pedig elegendő mágneseket rögzíteni a halászhálókra.