A tűz környezetében a meleg levegő fölszáll, s lángokat szító légmozgást gerjeszthet. A heves erdőtüzek képesek megváltoztatni a helyi időjárási viszonyokat, önmagukat táplálják és irányítják. Olyan iramban terjednek, hogy még a leggyorsabb futó sem képes velük fölvenni a versenyt. A hirtelen irányt változtató szeszélyes szél több ízben terelte már a lángokat a tűzoltókra, akik botor módon biztonságban hitték magukat.

Az Egyesült Államok nyugati részén az erdőtüzek idénye általában késő tavasszal kezdődik, s még ősszel is tart. 2006-ban 4 millió hektárt perzseltek föl Amerikában az erdőtüzek, s ez a rekord 2007-ben kis híján megdőlt. A leégett területek kétharmada a nyugati országrészben található. Kézenfekvő a jelenséget az évtizedes aszállyal és az átlaghőmérséklet emelkedésével magyarázni. A magas hegyekben a hótakaró korábban olvad el, a téli viharok pedig később érkeznek, néhol ezért hetekkel is meghosszabbodik a tűzveszélyes időszak. A nagy szárazság az erdei növényzetet védtelenné teszi a kártevők és a betegségek ellen, s emiatt gyújtóssá száradnak el a fák.

Válaszképpen megerősítették a tűzoltóhadat, több fecskendővel, fejszével és tűzoltókocsival látták el őket. A hosszú ideje tartó aszályos időszak kezdetén, 1998-ban még egymilliárd dollár volt a tűz oltására szánt éves szövetségi költségkeret - tavaly már több mint hárommilliárd, s a jövőben tovább növelik.

De a szárazság csupán az egyik tényező. Régen az volt a stratégia, hogy megpróbáltak minden erdőtüzet nyomban elfojtani, függetlenül attól, hogy hol és mikor keletkezett. Ez a módszer sokak szerint 1910-ből ered - abban az évben a nyugati területeken dühöngő tűzvész több millió hektárt hamvasztott el, és sok tűzoltó lelte benne halálát. A tűzoltás így hősies küzdelemmé vált. Egyre hatékonyabban oltották a tüzeket, főleg a kisebbeket, s mind jobb felszereléssel látták el a tűzoltókat.

Igen ám, de nem ismerték fel, hogy tűzre éppolyan szükség van, mint esőre. Korlátozzák a fairtást, még több területet vonnak természetvédelem alá - nem is csoda, hogy az erdők jószerével tűzifatelepekké váltak. Egy 2005-ös tanulmány szerint ez a változás az USA egész nyugati területén megfigyelhető.

Az Észak-Arizonai Egyetem kutatói egyes helyi erdőségek felmérése alapján megállapították, hogy ahol a 19. század végén mintegy ötven fa jutott egy hektárra, ott alig száz, erdőtűz nélkül eltelt évvel később ma már 1700 fa is állhat - s ez kész katasztrófa.

A kisebb tüzek elfojtásával, valamint azzal, hogy dőre mód hagyták fölhalmozódni az erdőkben a gyúlékony anyagot, azt érték el, hogy a korábbiaknál sokkal kiterjedtebb, hevesebb és pusztítóbb tüzek keletkeznek. Méghozzá mind gyakrabban. A legtöbb időjárási előrejelzés valószínűnek tartja, hogy a jelenlegi aszály nem pusztán átmeneti jelenség, hanem hosszú távú folyamat, amelyet csak súlyosbít a globális fölmelegedés. Eljön az idő, amikor a világ minden pénze és hősiessége sem lesz már elegendő a tűz kordában tartásához.