Nem volt mindig így, de a baranyai megyeszékhelyre jó évtizede a szocialista párt erős bástyájaként tekint a nyilvánosság, ahol a parlamenti képviselői mandátumok sorsa már az első fordulóban eldől, s a polgármester személyére valójában nem is a választásokon, hanem az MSZP jelölőgyűlésén derül fény. Azt is mondhatnánk, hosszú volt az út Pávától Páváig; a polgári oldal győztes jelöltje 1994 és '98 között egyszer már irányította a várost, majd két, tragikus sorsú szocialista politikus viselte a polgármesteri címet.

A mostani választásról okkal gondolhatta a baloldal, hogy a baljós országos folyamatok ellenére van keresnivalója. Nemcsak az elmúlt évek szavazási eredményei, hanem a jelöltjük miatt is: Szili Katalin ma is a legnépszerűbb szocialista politikus, aki mint házelnök igazi nagyágyúként "térhetett haza" a kampányban szülővárosába. És tegnap ezt, az "SZDSZ" és az MDF által is támogatott Szilit győzte le magabiztosan az országos politikában ismeretlen Páva Zsolt! A pécsi bukás végképp demoralizálhatja a kormányzati kudarcoktól elbizonytalanodott, vezérét vesztett, a jobboldal kétharmados diadalától betegesen (és immár okkal) rettegő, maradék bázist. Úgy fordul rá a hosszú kampányidőszakra a baloldal, hogy maga is tudja: nemhogy a győzelemre, a tisztes helytállásra sincs komoly esélye.

A tét miatt érthető, mégis elfogadhatatlan, amit a Szili-féle kampánystáb művelt. Úgy látszik, a baloldal egyszerűen alkalmatlan a tisztességes politikai versengésre. Szabályok nélkül játszik, a lejáratásban nem ismer semmiféle mértéket, úgy gázol át a választási harc írott és íratlan normáin, mint azonosíthatatlan Gergényi-pribék a békés megemlékezőkön; a szocik Pécsett e hétvégén lényegében felszámolták a kampánycsend intézményét. A polgári oldal kapott egy kis ízelőt abból, mire számíthat a következő időszak országos választásain. Az MSZP pedig éppen Pécsett döbbenhetett rá, hová juttatta az elmúlt hét év hazudozása, országrontó kormányzása.

Páva Zsolt és a Fidesz-KDNP tegnapi hatalmas győzelmének helyi értéke és országos jelentősége összekapcsolódik. A negyven százalékot meghaladó részvétel az ilyen típusú megméretésnél kifejezetten jónak mondható, hiszen a pécsiek most másfél évre választottak városvezetőt maguknak, akinek a változatlan összetételű képviselő-testülettel kell majd együttműködnie. A helyiek a baloldal kormányzásra való képtelenségéről és az Európa kulturális fővárosa program előkészületei során nyilvánvalóvá vált városvezetői alkalmatlanságáról egyszerre mondhattak ítéletet, s éltek is a lehetőséggel. Nem is akárhogyan, üzenetük egyértelmű, félreérthetetlen. Ma a szocialista képviselők a parlamentben a távlattalan, jövőkép nélküli, fájdalmas megszorításokról szavaznak. Portékájukkal már Csepelen vagy a pécsi Uránvárosban sem érdemes házalniuk. Ha fájdalmasan késve is, de a változás megkezdődött.