Ám a templomozó Bajnai és a buszos szoci aktivisták ellenére Pécs a változásra szavazott.

Miért tűnt Szili erősnek?

Amikor hosszas vajúdás után meghozta a döntést Szili Katalin, hogy elindul a pécsi polgármesteri választáson, valószínűleg sok pécsi szocialista könnyebbült meg, és sok pécsi fideszes vezető szívta a fogát. Ugyanis számos érv szólt amellett, hogy ha Szili elindul, és sikerül pacifikálnia a bomlásnak induló balos csapatokat maga mögött, akkor a MSZP-nek nagy esélye van arra, hogy megint kiénekelje a sajtot a jobboldal szájából.

Lássuk, milyen nyomós érvek is szóltak Szili mellett! Először is az, hogy Pécsről indult politikusként igen erős karizmával rendelkezett odahaza. Másfelől viszont abból a mocsokból, ami a kulturális fővárosi pénzek megcsapolásával kapcsolatban verődött fel a politikai vezetésre, rá országos politikusként értelemszerűen nem sok jutott. Harmadrészt a szocialisták legnépszerűbb politikusáról volt szó, aki ráadásul házelnökként nem tűnt éles pártpolitikusnak, így könnyen lehetett ráépíteni egy középutas kampányt. További érv volt mellette, hogy párton belül a Gyurcsány-ellenes oldalhoz tartozott, ezért Gyurcsány bukásával pozíciója tovább erősödhetett. Aztán itt van az olajfa-koalíció: Szilinek sikerült saját támogatására helyben létrehívnia a szocialista-liberális-demokrata fórumos koalíciót.

És miért vesztett mégis?

Mindezen érvek mellett sem látszott azonban lefutottnak a küzdelem. Hisz a bukott szocialista kormány árnyéka az egész országra rávetül. A kampányban feltűnően gyéren érkező közvélemény-kutatási adatok ezért eleinte Páva biztos győzelmét mutatatták, majd a kampány hatására mind kiegyenlítettebb küzdelmet sejtettek. Legalábbis sokan így értelmezték az utolsó két hét elvadult kampányharcát. Ám a negatív kampány technikáját a szocialisták szokták - általában igen nagy hatásfokkal - működtetni.

Csakhogy a jelek szerint a helyi választásokon az ilyesmi nem feltétlenül hat pozitívan. A balos cséphadarás megerősítette gyanúmat: Szili azért mozgósít minden bevethető erőt és módszert (még Bajnait is "lecibálta" Pécsre) a legvégén, mert saját elemzéseik szerint bajban vannak.

Ez a gyanú vasárnap estére beigazolódott: a fideszes Páva Zsolt kétharmados többséggel nyerte 44 %-os részvétel mellett a választást. Ami, ugyebár, meglehetősen jelentős, mondhatni földcsuszamlásszerű győzelmi arány. Főként annak figyelembevételével, hogy Pécsett vagyunk. Pécs mindig is szocialista erődítmény volt, és most Páva Zsolt olyan körzetekben is nyerni tudott, ahol még nem nyert ellenzéki jelölt a rendszerváltás óta. És ami ugyancsak intő jel: Szili Katalinnak egyetlen körzetben sem sikerült győzedelmeskednie: ami azt mutatja, a szocialistáknak nem sikerült elvinni híveiket a szavazó urnákig még törzskörzeteikben sem. Saját pártjukat büntették tehát a baloldali szavazók, amikor megbuktatták legnépszerűbb politikusukat.

A pécsi sokk lehetséges hatásai

De vajon milyen következményei lehetnek ennek az országos politikára? Mit jeleznek előre az európai és az országos választások vonatkozásában? A Pécsi sokk hatását három szinten érdemes vizsgálni: az EP-választások, a pártok és a kormányzat sorsa, és végül az országgyűlési választások vonatkozásában.

Az EP-választások ügye tűnik a legegyértelműbbnek: a pécsi sokk ismeretében valószínűsíthető, hogy az egy hónap múlva esedékes európai választások nagyjából hasonló arányú fideszes győzelmet hozhatnak. Ám e választásnak közvetlen belpolitikai hatása természetesen nincs. Lássuk, miként befolyásolhatja mégis magukat a pártokat és rajtuk keresztül a kormányt!

A szocialistákon most nyilván és érthető módon a rémület lesz úrrá, ami általában nem segít kampányidőszakban. Ám hogy az EP-választásokon elszenvedett zakónak lesz e közvetlen hatása a párton belül, az nehezen jelezhető előre. Tudjuk, hogy a Gyurcsány-ellenes erők egyelőre csak fél győzelmet arattak a kormányfő-pártelnök hatalomból való eltávolításával. A Gyurcsány-kurzusnak még nincs vége, ám az EP választásokból levont tanulság - akár Bajnai Gordon számára is - az lehet, hogy a baloldal minél jobban igyekszik majd elhatárolódni a gyurcsányi örökségtől.

Ám mivel kormányt már nem tudnak váltani, a parlament feloszlatásában pedig nem érdekeltek - különösen egy ilyen biztos és ekkora arányúnak ígérkező zakó kilátásával -, ezért a kezük meg van kötve. A kérdés az, hogy lesz-e olyan csoportjuk, amelyik a süllyedő hajóból inkább kiugrik, és mentőcsónakon keresi a túlélés lehetőségét. Ami adott esetben a párt bomlásának a rémét is felfestheti a szocialisták falára: hisz köztudott, milyen erőteljes megosztottság jellemzi a pártot.

Ám lehetséges egy ellentétes logika érvényesülése is. A pillanatnyi rémület ugyan erőteljes zsibbadást okoz a pártban, de mivel mozgásterük nincs, az egy évet ki kell bekkelniük, az egyes politikusok pedig addig a háttérben dolgoznak az egyéni túlélésükön, és várják a csodát: hátha az intézkedések velük szemben pozitívabb hangulatra, a cigányellenesség és antiszemitizmus vádja pedig a Fidesszel kapcsolatban félelemre hangolja a lakosságot.

Az SZDSZ és a Jobbik el van foglalva egymással. Egymásra mutogatva próbálják saját szavazóik harci kedvét fokozni. Ám ha a liberálisoknak nagyon nem sikerül eredményt felmutatniuk, akkor el kell gondolkodniuk, hogy nem helyesebb- e elengedniük a szocialisták süllyedő hajóját. Ami akár előre hozott választást is eredményezhet.

Az egy éven belül mindenképp elkövetkező választások igazi tétje, hogy a szavazók elég következesek lesznek-e abban, hogy kifejezzék változási szándékukat. Ha pusztán proteszt-szavazatokról van szó, azokat le tudják adni az európai választásokon is, amelynek közvetlen hatása a magyar belpolitikára nincs. Ezért az igazi kérdés az, hogy az otthon maradt szocialista szavazók bemozdíthatók lesznek-e az országgyűlési választások idején. Ami nagyban múlik a Fidesz, és vezetőjének, Orbán Viktornak a politikai bölcsességén. Hiszen ziccernél nagyobb ziccer nincs. A Fidesznek most nem növelnie kell szavazói táborát, hanem megtartani azt, és tényleges szavazatra beváltani a támogatást. Ami egy mind szélesebb európai szintéren zajló baloldali lejárató kampány kellős közepén nem is lesz könnyű feladat.

Nem véletlen, hogy a győzelem idején szükséges alázatról beszélt vasárnap este a fideszes elnök. A várható győzelem már kétszer tette elbizakodottá a Fideszt: tudja hát, miről beszél, amikor az óvatosságra és a további munkára ösztökélte híveit. Katonai metaforával élve: egy fontos csata eldőlt, de a háborúnak még egyáltalán nincs vége.