XVI. Benedek a térségben Jordániát, Ciszjordániát és Izraelt látogatja meg. Hangsúlyozottan béketeremtő céllal utazott, a politikát a lehetőséghez képest háttérbe szorítva. A média azonban másra fókuszál. A pápa Jordániában így nem békét kereső egyházfőnek tűnik, hanem annak az embernek, aki 2006-ban megsértette a mozlimokat regensburgi beszédével. A hírösszefoglalók is erről szólnak. Elénk varázsolják a mérges Mozlim Testvériséget, vagy a következő állomáson, Izraelben rá váró tortúrát a szélsőséges zsidókkal, akik tiltakoznak a katolikus egyház fejének látogatása miatt.

Pedig semmi nem áll messzebb XVI. Benedektől, mint a feszültség szítása. Való igaz, a Szentszék nem ért egyet azzal, hogy XII. Pius pápa semmit sem tett a vészkorszak idején a zsidók megmentéséért, véleményük szerint igenis sokat tett, és nagyon fájt neki, hogy törekvései ellenére nem sikerült többeket megmenteni. A pápa mégsem fog a Jad Vasem intézetben tiltakozni, mert a béketeremtés útja nem ez. A katolikus egyház nem Franciaország, Nagy-Britannia vagy Brazília, amelynek így kell megvédenie az érdekeit, bizonyos kérdésekben engedve, máshol viszont visszautasítva az együttműködést. A Szentszék nem csupán a mintegy ezer vatikáni állampolgárért folytat diplomáciát, hanem minden emberért. A pápa célja egyszerűen a megbékélés a Közel-Keleten, a mozlim arabok és a zsidók között, és ez akkor is elsőrendű cél, ha a Szentföldön egyre kevesebb keresztény él. Manapság nagyon komoly áldozatvállalást jelent, ha valaki nyakában keresztet hordva él a térségben, mivel ők nem lehetnek részei a sajtó által is körvonalazott, végtelenül leegyszerűsített sémának. Nem imádkoznak a Mecsetek terén péntekenként, és nem háborodnak fel vallási okokból a Mohamed prófétát ábrázoló karikatúrák láttán, de őket is súlyosan érinti az izraeli megszállás, hiszen arabok. Legfeljebb annyit tesznek, hogy a krisztusi önfeláldozást sokkal jobban átérezve, sajnálatosan sokszor szembesülnek azzal, milyen is vértanúságot elszenvedni. Mi itt Európában nem vagyunk kitéve üldöztetésnek, ha keresztény hitünket megvalljuk, legfeljebb megmosolyognak és kigúnyolnak. Ott ez bizony vérre megy.

A jeruzsálemi Szent Sír-székesegyház tetejére fel lehet menni. Ha épp jókor tesszük ezt, megérezhetjük, miért is szent ez a város, és milyen hatalmas feladat békét teremteni. A székesegyház tetejéről épp látni a Sziklamecsetet, az imára hívó müezzin kiáltása pedig igen hangos. Épp eléggé ahhoz, hogy a környékbeli templomok harangzúgásán át is hallani lehessen. Mintegy tíz percen át folyik a szent zenebona, amelyet fel lehet fogni harciasnak és békésnek is. Talán egymást akarják túlharsogni a vallások, talán közösen késztetik megállásra a mindig rohanó embereket. A pápa szeretné ez utóbbit megragadni.