Pécs most a téma. Érthető, hiszen ekkora győzelemre még a legelszántabb fideszes aktivisták se számítottak. Most mindenki Pécsről beszél, latolgat, hogy mi lesz június 7-én, pláne jövőre, meg harmadik erő témája, szóval tényleg, aki él és mozog a politika környékén, az vigyázó szemét Pécsre veti, mondom, joggal.

Nekem viszont van itt a személyes archívumomban félrerakva egy kedves kis interjú bizonyos Kivágó Iván Györgynével, akire talán már nem is emlékszik a többség, pedig kéne. Mivel az elbaltázott rendszerváltás összes nyomorúságát magába sűríti a hölgy.

No, egy kis emlékezetfrissítés: Hunvald György polgármester úr éppen börtönben tartózkodik, ezért fővárosi képviselői helyére keresett pótlást az MSZP. És meg is találták a megfelelő személyt: Kivágó Iván Györgynét, akiről persze mindjárt másnap kiderült ez-az. Hiszen szocialista a lelkem. Kivágó Iván Györgyné az 1970-es évektől a hálózat tagja volt, a nyolcvanas években pedig a III/II-es kémelhárító főcsoportfőnökség 8-as osztályának "B" alosztályán dolgozott. Ennek az osztálynak az volt a feladata, hogy az idegenforgalom területén és az amnesztiával hazatértek között végezzen kémelhárító tevékenységet.

Az érintett minderről a következőt nyilatkozta első lendületből: a Kádár-rendszerben elvégeztem a Belügyminisztérium Idegennyelvi Főiskoláját és a Külkereskedelmi Főiskolát, ezután kerültem állambiztonsági szolgálatba, ahol a III/II-es kémelhárító főcsoportfőnökségen dolgoztam. Itt azzal foglalkoztam, hogy a külföldiek államellenes tevékenységét megakadályozzam, de nem tettem olyat, ami miatt meg kellene hurcolni.

Aztán, mert csak nem csitult az ügy, bővebben, illetve dehogy bővebben, másként is elmagyarázta, hogy miért is nem szolgálta ő a kádári diktatúrát a kémelhárító főcsoportfőnökségen. Ez az a Stop.hu-n megjelent interjú, amit félreraktam magamnak, mert annyira jópofa a Kivágóné-féle elintézési mód. Íme:

Stop.hu: Hogyan került annak idején belügyi állományba?

Kivágó Iván Györgyné: Azt tudomásul kell venni, hogy nagyon sokan éltünk abban a rendszerben. Ez adott volt. Én abban a világban születtem bele és nőttem fel, több millió magyar állampolgárral együtt. Azért dolgoztunk, hogy minél jobb körülmények közé kerüljön az ország. Négyen voltunk testvérek, anyukám varrónő volt, édesapám gyárban dolgozott, lakatosként. Szerény körülmények között éltünk, de taníttattak bennünket. Statisztikai tagozaton végeztem el a közgazdasági technikumot, a Központi Statisztikai Hivatal volt az első munkahelyem. Az egyik kolléganőm férje a Belügyminisztériumban, személyzetis státuszban dolgozott, ahová munkatársakat kerestek. Így kerültem a BM kötelékébe, a III/II-es csoportfőnökségre irodai munkára. Elvégeztem az Idegen Nyelvi Főiskolát, majd alhadnagyként, mint operatív tiszt folytattam a munkám. Ennek publikus részleteiről már többször nyilatkoztam. Nyilvánvaló, hogy az ottani tevékenységem során semmilyen, még az erkölcsi normákba ütköző cselekményt sem követtem el, mert pályafutásomat vezetői beosztásban a rendszerváltás után is folytathattam, az újjá alakult Nemzetbiztonsági Hivatalban, ahonnan 1990 őszén szolgálati nyugdíjba vonultam.

Ritkán osztogatom a jelzőt, de ez szerintem így, ahogy van, zseniális. Azt mondja: Sokan éltünk abban a rendszerben. És ezzel szét is van terítve a szar, jut mindenkinek egységesen és egyenletesen a képébe. Aki beleszületett a Kádár-rendszerbe, az minimum gyanús, kivéve persze Kivágó Iván Györgynét, aki - újabb idézet - "nyilvánvaló, hogy semmilyen, még az erkölcsi normákba ütköző cselekményt se követett el". És akinek ez nem elég, ott van még, hogy Kivágó Iván Györgyné a III/II-es dolgokról már sokat nyilatkozott. Kész. Pont. Vége. Tabula rasa, tisztázva a múlt, indulhat a demokratikus karrier ezerrel.

Csakhogy én valamiért még nem futottam bele ezekbe a sok nyilatkozatokba, és tartok tőle, hogy ha mégis létezne a nyilatkozatcunami, akkor kábé ugyanannyi volna az információértéke, mint a Stop.hu-n megjelent beszélgetésnek: nulla. Nagy, kövér, kerek nulla.

Persze Kivágónénak igaza van: manapság az ő sztorija bőven az ingerküszöb alatt marad, éppen ezért volna szükség egy következő, illetve dehogy következő, valódi rendszerváltásra: Kivágónénak ugyanis valójában nincs igaza. Ám hogy ez kiderüljön, ahhoz sürgősen ki kellene lépnünk az elmúlt húsz évben összetákolt hungarymátrixból.