Az elmúlt két nap fejleményeinek tükrében úgy tűnik: Magyarországon is vannak lemmingszerű lények, tekintve, hogy a szocialisták hozzáláttak a csoportos politikai öngyilkosságukhoz. Hiába hasaltatta el vasárnap a nemrég még Kis-Moszkvának csúfolt Pécs szavazóinak kétharmada az MSZP legnépszerűbb politikusát, Szili Katalint, az utódpárt képviselői nem értették meg a választók kőkemény figyelmeztetését.

Tegnap este, kevesebb mint 24 órával a megsemmisítő pécsi kudarc után 199 MSZP-s és szabad demokrata megszavazta Bajnai Gordon csomagjának legkeményebb fejezeteit. Többek között egy huszárvágással eltörölték a Medgyessy Péter- és Gyurcsány Ferenc-féle 2002-es és 2006-os választási ígéretdömpingek talán egyetlen maradéktalanul kivitelezett tételét, a 13. havi nyugdíjat.

Nem vagyok biztos benne, hogy ez a 199 képviselő, aki vélhetően már ciklusok óta a választók pénzéből és a nómenklatúra által elnézően lehetővé tett kisebb-nagyobb pénzügyi disznóságokból él, tisztában van azzal, hogy mit tett. Pontosabban, hogy belátja, a nyugdíjasok legszegényebb rétegének mit jelent az az átlagosan hét-nyolcezer forint, amit tegnap kirántott a zsebéből. Nem is beszélve arról, hogy a 13. havi nyugdíjat az elhúzódó megszorítókurzus három évében már eddig is igyekeztek visszavenni, hiszen jelentősen megemelték a lakások rezsiköltségét, nem tettek semmit az élelmiszerár-robbanás ellen, illetve a tavalyi év elejétől nyugdíjba vonulók járandóságát már úgy határozták meg, hogy eleve átlagosan nyolc százalékkal kevesebbet kapjanak, mint az ugyanolyan jövedelem és szolgálat után korábban nyugdíjba ment társaik. Tehát a kormányoldal tegnap nem is a tizenharmadik, hanem a tizenkettedik, vagy sokak esetében a tizenegyedik havi járandóságot vette el.

Arról is határoztak, hogy fokozatosan 65 évre emelik a nyugdíjkorhatárt. De akkor mire kell a társadalombiztosítást fizetni, hiszen a The Lancet című tekintélyes orvosi szaklap egy közelmúltbeli felmérése szerint az Európai Unión belül a lettországi és magyar idősek számíthatnak a legkevesebb, egészségben eltöltött évre. Egy átlagos magyar 61 éves koráig él egészségben, így mire a Bajnai-terv szerint nyugdíjba vonul, már négy éve lesz táppénzen, és a megérdemelt pihenőévek helyett a kórházak, orvosi rendelők maradnak neki.

Meg persze a kilátástalan anyagi helyzet, legalábbis annak az egy-másfél millió nyugdíjasnak, akik Nyugdíjasok Országos Képviseletének álláspontja szerint a miniszterelnök jóvoltából most a "nyomor közelébe kerül". Azt, hogy mennyire nem elrugaszkodott ez a megfogalmazás, kellően érzékelteti egy friss, az AXA-biztosítócsoport megbízásából készült felmérés is, mely szerint Közép-Európában a magyar nyugdíjasok a legszegényebbek. Megemlíthetjük azt a tényt is, hogy sok százezer özvegy, aki csak a párja után kap járandóságot, tavaly átlagosan kevesebb mint hatvanezer forintból volt kénytelen megélni havonta. Manapság ennyi egy kis panellakás téli rezsije.

A tragikus helyzetben ízléstelen tréfának hat az MSZP 2006-os (tehát ma is érvényes) választási programjának felidézése, miszerint a legidősebbek ötévente születésnapjukon az életkoruk számának ezerszeresét kitevő jutalmat kapnak a kormánytól. Azt ellenben nem nézhetjük tétlenül, hogy a hazai lemmingek másfél millió nyugdíjast rántanának a szakadékba. Ugorjanak csak egyedül!