A sajtó ekképp idézi fel mondatait: "Aki munkaképes és sokkal nagyobb ingatlanban lakik, mint amit fent tud tartani, ott valami probléma van. Ott azt gondolom, hogy azt az ingatlant el lehet adni, lehet egy kisebbe menni, hogyha nem bírja fenntartani." Idáig az idézet, Bajnai azonban nem itt fejezte be gondolatmenetét, hanem így folytatta: "Magyarországon 90 százalék fölött van az ingatlantulajdonlások aránya, míg Nyugat-Európában jóval kisebb." Ami azt jelenti, hogy szerinte itthon eltorzultan magas számban tulajdonolják a magyarok a lakásaikat és egyéb ingatlanaikat, amelyeket inkább bérelhetnének. A kívánatos arányszám megállapításához forduljunk Nyugat-Európa felé. Anélkül, hogy belemennénk a magyarországi lakásállomány tulajdoni-tulajdonosi szerkezetének elemzésébe - azaz, hogy sokunknak mása sincs -, leszögezhető, hogy a politikusok szájából a nyugati mintákra való hivatkozás több mint unalmas. Gyanús.
A hazai tulajdonnak a nemzet létére is veszélyesnek tartott megváltozásával nemrég a parlament nemzetbiztonsági bizottsága is foglalkozott. A magyar olajipari cég volt napirenden, s a konfliktust az okozta, hogy egy orosz cég több mint 20 százaléknyi Mol-részvényt vásárolt a piacról. Az eset miatt kialakult és eleddig példátlan vita azonban sajnos nem érintette a lényeget. Ugyanis a Mol-részvények sorsa éppen arra kellett volna rádöbbentsen minden döntéshozót, hogy 1. a még állami tulajdonban lévő értékeket meg kell védeniük - azaz meg kell tiltani mindenfajta további privatizációt, 2. a külföldi kézbe került magyarországi cégek és stratégiai ágazatok tulajdonosai nem veszik figyelembe a magyar érdekeket. Ekkor kiderülne, hogy nemzetbiztonsági szemüveggel a Mol mellett ugyancsak megvizsgálandó a nyugati, azaz főként német és francia tulajdonba került gáz- és áramszolgáltató cégek működése, egyben meg kell akadályozni a leginkább a franciák étvágyát felkeltő magyar vízkincs privatizációjának már az előkészületét is.
Szintén a nemzetbiztonság szempontjait figyelembe véve kellene kutakodni francia, brit, osztrák és német zászló alatti, ám valójában multinacionális kézben lévő, láncokba tömörült élelmiszer-kereskedő cégek kereskedelmi és pénzügyi gyakorlatáról - és az egyre inkább lezüllő magyar hatóságokkal kialakult kapcsolatrendszerükről -, mert a magyar termelők és termékek ellehetetlenítése nemzetbiztonsági kockázatot jelent. És persze a magyar fogyasztóké is, akik az áruházakban sokszor élelmiszernek nevezett, külföldön gyártott szeméthez jutnak csak hozzá. De szintén nemzetbiztonsági kérdés az érdekeinket figyelmen kívül hagyó kórház-privatizáció és a közlekedés magánosítása, gondoljunk csak a MÁV Cargo vagy a Malév külföldieknek történt eladását övező botrányokra. Megakadályozandó továbbá a külföldi egyetemek hazai térnyerése, amelynek következtében a magyarok ingatlan vagyonára pillanatok alatt gazdag, nyugati egyetemek tehetik rá a kezüket, illetve hátrányos helyzetbe hozhatják gyermekeinket, amit az SZDSZ erőltet rá nagy iramban a magyar társadalomra. S ha pénzről van szó: nemzetbiztonsági kérdés a nyugati - főként olasz, osztrák és német - tulajdonba került magyarországi kereskedelmi bankok hitelezési gyakorlata, amelynek következtében magyar családok tömegesen veszítik el ingatlanaikat, kerülnek az utcára, s amely folyamatot Bajnaiék Nyugat-Európára hivatkozva gyorsítanak fel kormányzati eszközökkel. A sort csupán a hely hiánya miatt kell megszakítani.
Hazánk helyzetének értékeléséből és a rövid felsorolásból is könnyen belátható, hogy Magyarországot most épp nem az ellenséges fegyverek, hanem a gazdasági bekebelezés réme fenyegeti elsősorban. Sokatmondó tény, hogy ennek ellenére a nemzetbiztonsági szolgálatok elsődleges feladatai közé a nemzetközi terrorizmus elleni harc és nem a gazdasági támadások elleni védekezés tartozik. Pedig a professzionális gazdasági hírszerzés teremtene lehetőséget az ellenséges gazdasági műveletek feltárására és semlegesítésére. Arra, hogy ez mennyire így van, érdemes felidézni azt, hogy a balliberális kormány tagjai miként vonzódnak az adóelkerülés nemzetközi formáihoz, vagy a szintén nemzetközi szálakon lezajlott K&H Bank ügyét és nem utolsósorban Soros György a közvélemény előtt is ismertté vált akcióját. Soros cégén keresztül gyengítette le tragikusan az OTP-részvények értékét, amely támadást a forint meggyengítésére tett hatásával az egész magyar társadalom megsínylette. De a nemzetgazdasági érdekek védelme láthatóan a nemzetbiztonsági szakemberek ilyen irányú képzésére sem terjed ki.
A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen folytatott oktatás elsősorban a katonai feladatok ellátására irányul, s nem a gazdasági támadások elhárítására szakosodott szakemberek tömeges kiképzésére, pedig a sokszor hivatkozott nyugat-európai országok szolgálatainak is épp ez a legfontosabb feladata. Csak érdekességként: az egyetem Üllői úti épületegyüttesét nemrégiben adta el a Szekeres Imre vezette Honvédelmi Minisztérium egy túlnyomórészt külföldi tulajdonosokból álló, lakóparkot építő konzorciumnak. Biztosan megérte. Bajnai Gordon nem pontatlan volt, hanem elszólta magát. S ha ez így megy tovább, akkor Magyarországot csupán kibérelhetjük. Legalábbis ameddig megengedik.