A ma már huszonhét tagállamot tömörítő EU a kezdetek óta rendelkezik önálló képviselőtestülettel, bár a parlamentet csak harminc éve választják közvetlenül. A jelenlegi intézményrendszer első elődje, a Szén- és Acélközösség már 1950-es megalakulásakor létrehozta parlamenti közgyűlését, amely 1952-ben tartotta első ülését Strasbourgban.

Az Európai Parlament születését 1957-től, a későbbi EU-t is alapító római szerződés aláírására keltezik.

A parlament ma is Strasbourgban - és társszékhelyként Brüsszelben - ülésezik, de a kezdeti 142-vel szemben immár 736 tagot kell választani. Az érvényben lévő elosztást eredetileg 2000 végén, a nizzai szerződésben készítették el, de két évvel később - az akkor 2-2 képviselővel "megrövidített" Magyarország és Csehország közbenjárására - felülvizsgálták. Magyarország - a hozzá hasonló népességű tagállamokkal együtt - eddig 24 képviselői hellyel rendelkezett az Európai Parlamentben, az idei választásokat követően ez ismét 22-re apad.

A mai helyzet számos más pontja mellett a testület létszáma is változni fog, ha életbe lép a uniós intézményrendszert megreformáló lisszaboni szerződés. Ezért a mostani választásra az EP már úgy készül, hogy az összetételt módosítani kell majd a szerződés életbe lépése után, reményei szerint már jövőre.

Az európai uniós képviselők eleinte a közösségi tagállamok parlamenti honatyái közül kerültek ki, ma viszont már - 1979 óta - külön szavazáson választják őket, a választásokat ötévente tartják. Idén ilyen szempontból jubileumi választási évről van szó.

Az Európai Parlament nemzetek fölött működő intézmény ugyan, de tükröződnek benne a tagországok pártviszonyai, és működése nem független a nemzeti érdekektől sem. Sok uniós politikai kérdésben - így volt a keleti bővítésében is - kemény lobbiharc folyik a parlamentben, ami kihat a döntéshozásra és a végrehajtásra.

Az EU képviselőtestületének hagyományosan két leginkább meghatározó csoportja a szocialistáké és a kereszténydemokrata, polgári pártokat tömörítő néppárti frakcióé. Általában ez a két csoport adja felváltva a parlament elnökét is, bár például 2002-ben liberális politikust, az ír Pat Coxot választották elnökké.

A két vezető frakciót az Európai Parlamentben a liberális és reformpártok frakciója, a környezetvédő zöldek, egy baloldali pártkoalíció, a radikálisok csoportja, illetve a fennmaradó függetlenek és kicsiny erők egészítik ki. A most befejeződő ciklusban hét frakció működött az EP-ben.

Képviselőcsoport létrehozásához legalább 20 képviselő szükséges, akiknek a tagállamok legalább egyötödét (mai állás szerint hat országot) kell képviselniük.

A nemzeti parlamentek országos szerepéhez képest az Európai Parlamentnek korlátozott a mozgástere az unióban, bár jogosítványai minden újabb szerződéssel tovább bővülnek. A testület mindazonáltal sok esetben még mindig csak konzultációs jogkörrel rendelkezik. Önállóan nem hoz jogszabályokat, és vétójoga is csupán néhány nagyon fontos EU-ügyben van, mint például új tagországok felvétele, az Európai Bizottság összetétele vagy az EU költségvetése. A büdzséről minden évben, a tagfelvételről a csatlakozási folyamat legvégén szavaz a testület - utóbbi esetben ratifikálja a csatlakozási szerződést.

Az Európai Unióban a törvényhozói jellegű munka jelentős része a tagországok kormányait képviselő miniszteri tanácsban folyik, bár a parlamentnek egyre több területen úgynevezett együttdöntési joga van. Sok esetben azonban a jogalkotásban a képviselőtestületnek csupán a véleményét kérik ki - igaz, azt lehetőség szerint figyelembe veszik.

A végrehajtás az Európai Bizottság jogköre - a parlament ebből is kimarad, bár mind a tanács, mind a bizottság fölött általános ellenőrző jogkörrel rendelkezik.

A legutóbbi szerződéseknek köszönhetően az EP sok területen már érzékelhető befolyást tud gyakorolni az unió ügyeire: ahol nincs döntési jogköre, ott is konstruktív kritikusnak tekintik.

Az Európai Parlament törekvéseinek középpontjában az elmúlt két és fél évtizedben az unió működésének átláthatóbbá tétele, a lakosság érdekeinek látványosabb figyelembe vétele, valamint önnön szerepének erősítése állt. A testület az egyik leghangosabb sürgetője volt az uniós intézményi reformok kidolgozásának és befejezésének, amelyet az eddigi, de a további bővítés is megkövetel.

A nagyközönség és a sajtó előtt is nyitott plenáris üléseit a parlament Strasbourgban tartja, általában havonta 4 napon át. A szakbizottságok és a politikai csoportok találkozói jobbára Brüsszelben zajlanak, ahol évente több alkalommal kétnapos plenáris pótüléseket is rendeznek. Strasbourg és Brüsszel között szabályos küzdelem folyik az ülések megtartásáért, ám az eredeti felállásban egyelőre nincs változás. A mintegy 4 ezer fős parlamenti adminisztráció számottevő része Luxembourgban található.