A Csendes-óceán úgynevezett Korall-háromszög nevet viselő régiójából az évszázad végére eltűnhetnek a korallzátonyok, mely folyamat mintegy 100 millió ember táplálékellátását és túlélését fenyegeti - mutatta ki a World Wildlife Fund (WWF) újabb vizsgálata. A katasztrófa elhárítása a klímaváltozást érintő gyors és hatékony globális akción múlik, emellett a túlzott halászat és a szennyezés problémáinak regionális megoldásán - állítja "A Korall-háromszög és Klímaváltozás: Ökoszisztémák, emberek és társadalmak veszélyben" című tanulmány, melyet a május 13-án tartott Világóceán Konferencián ismertettek az indonéziai Manadóban.

"A régió a bolygó korall diverzitásának koronaékszere, és a szemünk előtt tűnik el"- mondja Catherine Plume, a WWF Korall-háromszöget érintő programjának igazgatója. "Ez a vizsgálat kimutatja, vannak lehetőségek, melyekkel meg lehet akadályozni a tragédiát, miközben a több millió ember megélhetése is fennmarad". A Korall-háromszög Indonézia, a Fülöp-szigetek, Malajzia, Pápua-Új-Guinea, a Salamon-szigetek és Timor Leste tengereit, partjait és zátonyait öleli fel. A háromszög a Föld felszínének csak egy százalékát foglalja el, ám a világ korallzátonyai teljes 30 százalékának, zátonyépítő korallfajai 76, és zátonylakó halfajai több mint 35 százalékának ad otthont. Emellett létfontosságú ívási helyszín olyan gazdagsági szempontból fontos halak számára, mint a tonhal.

A jelentés által kiemelt lehetőségek között van egy, mellyel a legrosszabb esetet lehetne elkerülni a régióban úgy, hogy jelentősen csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását, és nemzetközileg befektetnek a régió természetes környezeteinek megerősítésébe, olyan megoldásokba, melyek segítik egy ellenálló és erős Korall-háromszög kifejlesztését. A legjobb esetben is a régió közösségei drámai korallpusztulást, emelkedő tengerszintet, felerősödött vihar aktivitást, súlyos aszályokat, és csökkent táplálék mennyiséget tapasztalhatnak. Ám a part menti erőforrások hatékony menedzselése azt jelentené, hogy a közösségek relatíve épek és sokkal rezisztensebbek lennének az ilyen megpróbáltatásokkal szemben.

Amennyiben a világ leggazdagabb korallzátonya eltűnik, azok a halfajok is eltűnhetnek, melyekre az emberek támaszkodnak. Az évszázad végére Délkelet-Ázsiában mintegy 100 millió ember kerülhet az éhezés szélére. A közösségek felbomolhatnak, a gazdaságok tönkremehetnek. Ez a legrosszabb forgatókönyv a jelentés szerint, ám annak fő szerzője, Ove Hoegh-Guldberg professzor szerint, ez még mindig nem annyira rossz, mint az a jövő, ami felé éppen haladunk.

"Mostanáig nem ismertük fel, milyen gyorsan változik a rendszer" - mondja a kutató. "Az utóbbi negyven évben elvesztettük a korallzátonyok és mangrove erdők 40 százalékát, és ez talán csak egy alulbecsült szám. Alapvetően változtattuk meg a módot, ahogy a bolygó az áramlatok tekintetében működik, és mindezt csak 0,7 fokos hőmérséklet változással".

A héten Indonézia ad otthont a világ óceánjaival foglalkozó konferenciának azt állítva, hogy az óceánokat eddig hanyagolták a klímaváltozásról szóló globális megbeszéléseken. Az ország az idén tartandón ENSZ klímatalálkozón nagyobb hangsúlyt akar adni a kérdésnek.