Természetesen a magyar kormány mostani elképzelésének, hogy 15 százalékra emelje az újságok áfáját, semmi köze sincs ahhoz, mit írnak a kommentátorok. Egyszerű gazdasági számítás áll mögötte. A költségvetésnek bevétel kell, szerezzünk pénzt, ahonnan lehet. Igen ám, de bármilyen csábító az államkassza-gyarapító terv, kiötlői aligha gondolták végig. Vagy ha igen, csak szűk technokrata szemszögből.
Nem tájékozódtak például eléggé a sajtó általános helyzetéről. Ha sokáig túlzás volt is a Gutenberg-galaxis végéről beszélni, a régi jóslat - legalábbis a minőségi sajtóban - valóság lehet. Patinás világlapok, mint a Frankfurter Allgemeine, a Libération, még inkább a kisebb lapok súlyos nehézségekkel küszködnek, példányszámuk csökken, hirdetéseik gyérülnek, soványító kúrára szorulnak, újságírókat bocsátanak el. Pedig a nyugati országokban - kivált az EU tagállamaiban - egyrészt információs hivatásuk miatt, másrészt anyagi helyzetük javítására kedvezményes adótarifájuk, mérsékelt áfakulcsuk van a lapvállalkozásoknak. Van olyan kormány is, amely ugyanezen okokból teljesen mentesíti az áfa alól a sajtótermékeket. De semmi esetre sem rak rájuk újabb terheket.
A Magyar Lapkiadók Egyesületének elnöksége azért fordult nyílt levelében egyenesen a kormányfőhöz, hogy mielőtt még késő volna, fontolja meg a döntést. S ha nem könnyítik, legalább ne nehezítsék az újságok sorsát.
Sőt. Inkább könnyítsék: az eddigi 12 százalékos áfát mérsékeljék öt százalékra.
A kérés jogos, nincs honi szerkesztőség, amely ne értene vele egyet. A minőség, a gondolkodás, a kritikus szellem, a betű: lehet Támogatni, Tűrni, Tizenöt százalékkal sújtani.
A baloldali kormányzaton a sor: valljon színt, melyik T betűt választja.

MH-álláspont