Múlt vasárnap, május 10-én földindulás volt Magyarországon, mégpedig Pécs városában. Igazi, régen várt, felszabadító erejű politikai földindulás. A 2006-os önkormányzati választáson - 47 százalékos részvétel mellett - az MSZP jelöltje 287 szavazatnyi különbséggel nyert úgy, hogy közben az országban szinte mindenütt a Fidesz jelöltjei győztek. Most pedig, két és fél évvel később - 44 százalékos részvétel mellett -, a Fidesz jelöltje 17 589 szavazattal kapott többet szocialista ellenfelénél, aki pártjának legnépszerűbb politikusa.
Egy ekkora fordulat már korszakváltást jelez. Ezek a tények ugyanis azt mutatják, többről van szó, minthogy a szocialista szavazók nem mentek el szavazni május 10-én. Egy részük valószínűleg nem ment el, egy részük viszont elment, és a Fideszre szavazott. Ezt nevezem én földindulásnak, amelynek következtében ledőlt egy eddig ledönthetetlennek hitt bástya, hiszen Pécs a szocialista politika bástyája, a Gyurcsány-Bajnai-korszak egyik tartópillére volt az elmúlt évtizedben. Ahhoz hasonló jelenség ez, mint amikor a rendszerváltoztatás utáni években a rendszerváltoztatás vesztesei az MSZP felé fordultak, mert a rendszerváltó pártokat hibáztatták az őket ért veszteségek, csalódások miatt. Most a Gyurcsány-Bajnai-korszak vesztesei fordulnak a Fidesz felé, mert az elmúlt hét év bebizonyította számukra is, hogy az MSZP nem az, aminek mondja magát. Az emberek belátták: az MSZP képtelen a kormányzásra, az MSZP-től semmi jóra nem számíthatnak. Pécsett olyasmi történt, amire az elmúlt másfél évtizedben nem volt példa Magyarországon. Az emberek ugyanis zárójelbe tették az eddigi politikai korszak frontvonalait, és egy irányba szavaztak - függetlenül attól, hogy jobb- vagy baloldali nézeteket vallottak. A voksukat a Fidesz jelöltjére adó egykori MSZP-szavazók nyilván nem váltak jobboldalivá. Nem is arról van szó, hogy megszűnt a két politikai oldal, hanem arról, hogy a köztük lévő ellentét zárójelbe került egy fontosabb közös cél: a változás érdekében. A pécsi polgárok túlléptek a megosztottságon, fölismerték, hogy Pécs jövője közös ügyük, a változás pedig közös érdekük, amely fölötte áll a politikai hovatartozásnak. Pécs azért lett a remény városa május 10-én, mert bebizonyította, hogy a demokrácia azoké, akik élnek vele. Bebizonyította, hogy akik változtatni akarnak, képesek változtatni. És nekünk, a változást akaró politikai erők vezetőinek most az a felelősségünk, hogy ezt a reményt együtt beváltsuk.
A pécsi fordulat és a remény országa
A pécsi fordulat annak reményét jelenti, hogy az egész országban létrejöhet egy olyan többségi akarat, amely képes lezárni azt a korszakot, amit ma már mindenki szeretne lezárni. Megteremthetünk egy új közmegegyezést, új egyezséget az ország jövőjéről, ami hosszú évekre növekedést és fejlődést hozhat. A korszak, amelyet le akarunk zárni, az átmenet korszaka volt, az átmenetiség összes ellentmondásával, bizonytalanságával, hiszen együtt volt benne jelen a régi világ és az új. Mindkettő jelen volt, de éreztük, tapasztaltuk, hogy a háttérből mindig a régi irányított, a múltból átmentett gazdasági erejével, a titkosszolgálati kapcsolataival, az informális hálózataival, a médiabefolyásával, a külföldi összeköttetéseivel, a társadalmi paktumaival.
Ez a korszak, a Gyurcsány-Bajnai-korszak pontosan abba bukott bele, amibe húsz évvel ezelőtt édes szülője, a szocialista pártállam. Ahogy a pártállam is külföldi hitelekből tartotta fenn a legvidámabb barakk szociális biztonságát, ugyanúgy az átmeneti korszak MSZP-kormányai is gazdasági növekedés helyett külföldről nyakló nélkül felvett hitelekből finanszíroztak jóléti kiadásokat annak érdekében, hogy az emberek elnézzék a hatalom visszaéléseit, az állami pénzen meggazdagodó milliárdosokat, a nemzeti vagyon elsajátítását, kiárusítását, a korrupciót, a bürokráciát, a nemzeti érdekek semmibevételét. Ez a hazug politika tette tönkre az országot másodszor is. A bűn azonban magában hordja büntetését, hiszen maga az a korszak is megroppant, amely az országot tönkretette. Az MSZP a tavalyi szociális népszavazáson kapta az első mélyütést, majd idén a miniszterelnök-jelölés körüli méltatlan események rendítették meg, május 10-én pedig már az egész korszak megroggyant, mert Pécs a tartópillére volt, és ez a pillér ledőlt.
Ezért különösen fontos és érdemes szavazni a soron következő választáson, június 7-én. Immár nem is az a lényeg, hogy éppen milyen alkalomból lehet szavazni, választani. A lényeg, hogy ott legyünk, és szavazzunk, mert a Gyurcsány-Bajnai-korszak megroggyant, rettenetesen inog, és ha elég sokan megyünk el szavazni, igen gyorsan össze is dőlhet. Akkor pedig nem kell még egy évig néznünk, hogyan taszítják a szocialisták még mélyebb válságba az országot - saját túlélésük érdekében. És akkor hamarabb kezdhetjük meg az ország újjáépítését is. Mindenki ezt akarja, mindenkinek ez az érdeke. Itt a lehetőség, érdemes élni vele.
Június 7-én vége lehet a Gyurcsány-Bajnai-korszaknak
Ha valamikor, most tehát igazán van értelme szavazni. És most van leginkább értelme egységesen szavazni. Egységesen szavazni, mert a legfontosabb céljaink olyan célok, amelyeket csak egyértelmű társadalmi felhatalmazás alapján, csak stabil többséggel lehet megvalósítani.
Közös célunk, hogy erős Magyarországot építsünk, ehhez pedig erős kormány kell. Erős kormányhoz akkora parlamenti többség kell, amelynek megszerzésére ma csak a Fidesznek van esélye, egyetlen más politikai szervezetnek sem.
Közös célunk, hogy helyreállítsuk a közbizalmat, amihez nélkülözhetetlen, hogy kivizsgáljuk a gyanús ügyeket, és felelősségre vonjuk azokat, akik miatt az ország ilyen mély válságba került. Ahhoz, hogy ezt a Parlamentben alkotmányos keretek között véghezvigyük, annyi parlamenti mandátum szükséges, amennyit ma csak a Fidesznek van esélye megszerezni. Közös célunk, hogy tíz év alatt egymillió új, legális munkahelyet teremtsünk. Ez azt jelenti, hogy a brutális megszorítások helyett munkahelyteremtő erőfeszítésekre van szükség, hiszen míg a megszorítás legyengít, addig az új munkahelyek erősebbé tesznek. Egy ilyen munkahelyteremtő program végrehajtásához, a gazdaság gyökeres átalakításához olyan biztos parlamenti többség kell, amelynek megszerzésére ma csak a Fidesznek van reális esélye.
Közös célunk eltakarítani a szocialista kormányzás romjait, vagyis visszavonni az olyan káros és igazságtalan intézkedéseket, mint az ingatlanadó, amellyel a családok utolsóként és egyetlenként megmaradt tulajdonát akarják megadóztatni azok a milliárdosok, akik kikerülték a magyar adórendszert, elprivatizálták az állam vagyonát, és csődbe vitték az országot. Mindez olyan széleskörű társadalmi összefogással és egyetértéssel valósítható meg, amit csak egy nagy parlamenti többséggel rendelkező párt tud megteremteni. Közös célunk helyreállítani a közbiztonságot. Csak egy erős és stabil parlamenti többséggel bíró kormány képes visszaszorítani a bűnözést, megvédeni a törvénytisztelő embereket az erőszaktól, és a rendőrséget úgy megújítani, hogy az a kormány visszaéléseinek rejtegetése helyett az emberek védelmét és biztonságát szolgálja. És végül, de nem utolsósorban közös célunk az egész Gyurcsány-Bajnai-korszak lezárása. Ahhoz, hogy ezt a korszakot valóban lezárjuk, és egy új - gyökeresen más elvekre épülő, egészen másképpen működő - korszakot nyissunk Magyarországon, ahhoz különösképpen stabil parlamenti többségre van szükség.
Csak a Fidesznek van esélye arra, hogy stabil többséget szerezzen az új Országgyűlésben. Márpedig a legmélyebb és legfontosabb változtatások így valósíthatók meg a legegyszerűbben és legeredményesebben. Prüszkölnek a gondolattól a túloldalon, pedig ők is tudhatnák, hogy a stabil többség nem ördögtől való dolog, hiszen a baloldal kétharmados többséggel rendelkezett 1994 és 1998 között, s miért lenne baj az, ha olykor a jobboldal is kapna egy ilyen lehetőséget, főként amikor egy csődbe vitt országot kell újjáépíteni. Erre ma csak a Fidesznek van esélye. Ma csak a Fidesz van abban a helyzetben, hogy képes legyen összefogni az új többséget, és képes legyen érvényt szerezni az Országgyűlésben az új többség közös akaratának, céljainak. A végét járó Gyurcsány-Bajnai-korszaknak láthatóan nem maradt más fegyvere, mint az, hogy megpróbálja megosztani az új többséget. A jobboldal megosztása egyedül a Gyurcsány-Bajnai-korszak, vagyis az MSZP érdeke. Pécs példája ugyanakkor világosan megmutatta, hogy a siker útja az egységes jobboldal útja. Pécsett is a Fidesz volt képes a fordulathoz szükséges új többséget létrehozni, összefogni. A változáshoz, az igazi, mélyreható és az országot hosszú időre felszabadító változáshoz erő kell. Az erő ma csak az új többség egységében, a Fideszben van. Június 7-én ez az erő megmutatkozhat, és ha elég sokan leszünk, akár azonnal el is törölheti a Gyurcsány-Bajnai-korszakot.
Ezért biztatom most hazánk összes szavazópolgárát. Én ott leszek, és várok mindenkit, akinek elege van, aki változást, új irányt akar Magyarországon. Ott leszek, mert hiszek abban, hogy az egységes magyar jobboldal elég erős és okos ahhoz, hogy sikeresen véghezvigye az egész országban azt, amit a bátor pécsiek múlt vasárnap saját városukban elkezdtek.