Péntek esti hír: a jelek szerint elveszítik többségüket a szocialisták Pécsett. Három volt szocialista képviselő ugyanis kilép a frakcióból, hogy Baloldali Szövetség Pécs Városáért névvel új frakciót alapítson. Mindez azért érdekes, mert ezzel a jelek szerint létrehozható az új többség Páva Zsolt nagy fölénnyel megválasztott fideszes polgármester mögött.

Emlékezetes, hogy a baloldali kampánynak az őket támogató médiában is visszatérő érve volt, hogy hiába szerezne többséget Páva Zsolt, ellenzékben kellene politizálnia, hisz a szocialisták többsége biztosított. Nos, a jelek szerint ez a riogatás egyfelől nem jött be, másfelől nem bizonyul igaznak: a városháza képviselői közül többen is engedtek a győztes vonzásának. Állítólag még a helyi MDF is közelebb áll ma már Pávához, mint a szocialistákhoz.

Lehet persze azzal érvelni, hogy a három volt szocialista közül Juhász István, Toller László egykori mindenható szocialista polgármester hajdani jobb keze, az MSZP volt városi elnöke így kíván bosszút állni a Toller sajnálatos balesete után őt ért sérelmekért. Ám miután Szilinek sikerült lebeszélnie arról, hogy polgármester-jelölti indulásával megzavarja a baloldali szavazókat, ez az érvelés nem is olyan erős. Bizony, Páva imponáló győzelme kellett ahhoz, hogy ilyen evidenssé váljon: a szocialisták hajója megállíthatatlanul süllyed.

Ráadásul itt van a másik két (volt?) szocialista városatya, Sarkadi Gábor és Molnár Ferenc esete. Őket vajon mi vehette rá döntésükre, ha nem az, hogy menekülnek a süllyedő hajóról. Pontos indokaikat még nem ismerjük, hisz hétfőre ígértek sajtótájékoztatót. Ám a képviselők annyit már világossá tettek: "Páva Zsolt polgármester eskütételét követően, választópolgárok akaratát figyelembe véve úgy gondoljuk, hogy egy széles alapokra épült szövetségre van szükség ahhoz, hogy az elkövetkezendő időben Pécs életében, az életminőség javulásában jelentős elmozdulás következzen be".

Ez pedig azt jelenti, hogy valóban az elért győzelem arányának volt olyan szívó hatása, amely képes volt ilyen roncsoló hatást kifejteni a szocialisták frakciójára. Hiába íratott tehát velük alá ígéretet Szili Katalin, a vereség felülírja az amúgy is meglehetősen megfoghatatlan politikai ígéret kategóriáját - ami intő jel lehet Bajnai Gordon számára is, aki bevezette ezt a képviselő-zsarolásra alkalmas módszert, miközben ugye, legalábbis az önállóan induló képviselők esetében a szabad mandátum mégiscsak kijárna, még kormánypárti képviselőknek is. Az imponáló győzelemnek a jelek szerint szükségszerűen politikai hatása támad: a politikusoknak érteni kell ugyanis a választópolgárok üzenetét - különben nem alkalmasak politikai képviseletükre.

Ha tehát a meggyőző fölénnyel elért győzelem megoldani látszik a patthelyzetet a pécsi városházán, végezetül már csak az a kérdés marad nyitva, hogy miként fog érvényesülni a győzteshez húzás elve országos szinten, ahol az európai választás hamarosan hasonló eredményt produkálhat, mint Pécsett. Vajon nem taktikázza-e el magát a szocialista párt, amikor foggal-körömmel ragaszkodik a hatalomhoz, végsőkig kitart, s ezzel mind szélesebb választótömegeket idegenít el magától, engedve, hogy a győzteshez húzás elve országosan is meghatározó tényezővé váljon.

Lehet, hogy az időhúzás gyurcsányista taktikája most nem jön be: de akkor csak magát okolhatják szocialisták - és persze szabad demokraták is - hogyha rémálmaikat beteljesítve Orbán Viktor vezetésével valóban kétharmados többséghez jut az Országházban a Fidesz-KDNP koalíciója.