Tűrhetetlen! - háborgott az éber közszolga, és futott a feletteseihez. Világos érvelése - vagyis, hogy le kellene zárni néhány, a városba vezető forgalmas út egy-két sávját, és műdugókkal kellene rákényszeríteni a nyavalyás autósokat, hogy biciklivel, gyalog vagy BKV-val járják a várost - nyitott fülekre talált.

A tervek szerint szűkítenék a Rákóczi, az Üllői és a Hegyalja utat (!!!), és a pesti alsó rakpart egy szakasza kétszer egy sávos lenne. Természetes, hogy a világviszonylatban is ritkaságnak számító kísérleti dugónak, amely a jövő forgalomcsökkentési terveit hivatott tesztelni, költségvetése is van: mintegy kétszázmillióba kerül majd negyven autóbusz bérlése és a terelőtáblák kihelyezése. A terv nagy ívű, jól átgondolt és bátor, sikere garantált. Mármint ha az össznépi anyázás a cél. Borítékolható ugyanis, hogy a természetes csúcs mellett létrehozott közlekedési káosz csak kevés autóst rettent majd el a gépkocsivezetéstől (az agglomerációból autóval munkába igyekvőket biztos, hogy nem). A kísérlet kiagyalói tehát csupán a benzinfelhasználás, a levegőszennyeződés és a Seduxen-fogyasztás terén mutatnak majd ki számottevő eredményeket.

Minderről egy megtörtént eset jut eszembe, amikor is egy kisfiúért kölcsönös félreértések folytán elfelejtettek az óvodába menni szülei, és a gyerek szinte sokkot kapott, hogy ottfelejtették. Az óvónő hazatelefonált, ám a lakásban csak a nagypapa tartózkodott, akit az óvónő arra kért, siessen sokkot kapott unokájáért. A nagyapa tanult ember volt, hallott a sokkterápiáról (vagyis hogy a sokkot sokkal kell közömbösíteni), és miután farsang közeledett, a szekrénybe eldugott farkasjelmezben vágtatott be az óvodába. Belépője remekül sikerült: nemcsak az unokája, hanem az óvó néni is elájult a váratlan vendég láttán.