Csak épp azok a magamfajta macskajancsik lepődhetnek meg az utakon, akik öt-tízezer forintra taksálták eddig az általánosnak gondolt rendőri megvesztegetés díját.
Érdemes a döntés közgazdasági következményeit megvizsgálni. Induljunk ki abból, hogy egy korrupt rendőrt a belvárosban a kisebb stiklikért tízezerért lehetett eltántorítani a bonyolult szabálysértési eljárás kezdeményezésétől - eddig. A tízezer forintot nem csorbította semmilyen adóteher, az egyenesen beleáramlott a megvesztegethető rendőr zsebébe, abból a rendőr tankönyvet vett a gyerekének, vagy kolbászt a kutyájának. Az autós polgár a pénzt önszántából adta; még csak arra sem formált jogot, hogy költségként leírja az adóév végén az egyszeri "kezelési" díjat. A tranzakció nem terhelte az államkasszát (elvontuk vele a falatot gyermekünk szájától, de állam tatát nemigen szokta érdekelni egyéni szocprobléma), s nem kellett külön forrásokat beállítani a BRFK költségvetésébe sem.
Mostantól kezdve más a helyzet, mert a tízezer forintot lobogtató autóst a rendőrök - tisztelet a kivételnek - harsányan körberöhögik, s nyilván ráhajtanak a sokkal kecsegtetőbb 33 ezer forint költségvetési pénzre. A magyar jogról tudjuk, hogy két rendőr mindig több, mint egy pancser autós, mindez azt jelenti, hogy feltehetőleg elszaporodnak a közeljövőben a vesztegetési kísérletek (ha piroson megyünk át, azt a rendőrnek mifelénk nem kell videofelvétellel bizonyítania).
Amit eddig zsebből fizettünk, innentől kezdve az államkassza állja, méghozzá úgy, hogy a 33 ezerből a rendőr nyilván adózni is fog. Ebből a tételből nagyjából 10 ezer forint közterhet vonnak le, ami a rendőrnek megmarad, az körülbelül 23 ezer forint. Megkap tehát az állam tőlünk 10-et - ennyit fizettünk eddig zsebbe -, s kiad ezen felül magának a rendőrnek 23-mat. De hát az is a mi pénzünkből megy, a mi adóinkból kell majd a posztok vérdíját kifizetni.
Mi történt akkor pontosan?
Hát csak annyi, hogy az állam Gergényi Péter közbeiktatásával elkérte tőlünk azt a pénzt, amit eddig a rendőrnek adtunk - tiszteletem a kivételnek -, a rendőröket pedig érdekeltté tette abban, hogy a mintegy 230 százalékos áremelést bevasalják rajtunk.
Ők aztán el is kezdték. "Elkaptak" egy olyan veszedelmes teherautósofőrt (IFA? Barkas? Csepel? ZIL?), aki sunyi módon három darab kétezrest csúsztatott a papírjai közé, méghozzá azért, mert pótkocsijának műszakija két napja lejárt (!), a szerencsétlen nyilván nem olvas újságot, s nem hallgat rádiót. De a reflexszerű hatezer már nem volt elég, a följelentés viszont megtörtént.
Kíváncsi lennék arra, hogy a megvesztegetés célpontjainak számító, s azt nyomban jelentő rendőröket a Gergényi-féle vérdíjrendelet előtti boldog időkben meg akarta-e valaha valaki Pesten vesztegetni?

Rab László - Népszabadság
2003. augusztus 4.