Kétmillió ember. Ennyit próbál görcsös igyekezettel megszólítani és tőlük kétszázezer-egy szavazatot tarhálni a végóráit érző párt. Ahogy a fizetett reklámember mondja a kampányfilmben, ez a kétmillió az, "akinek kétségbe vonják magyarságát, szabadságát, jogegyenlőségét". Átlátszóan hamis, bántóan álságos. Hazug szöveg. Az eszdéesz nagy pechjére nincs épeszű ember e honban, aki megkérdőjelezné minden ötödik magyar magyarságát, szabadságát s a többi. Ha ez igaz lenne, a magukat legdemokratábbnak tartók nem aggódnák magukat halálra, hogy elesnek a köcsögtől. A tejfeles köcsögtől. Vagyis hogy kizuhannak a brüsszeli meg a budapesti képviseletből és a zsíros állásokból is. Az aggodalomra minden okuk megvan.

Nézzük az SZDSZ-reklámszöveget: "Nem hazaárulók - hazaszeretők. Nem született bűnözők - Árpi, Kati, Lali. Nem perverzek - társak. Nem a nemzeten élősködők - honfitársak, közös történelemmel. Nem drogosok - szabad emberek. Nem mások - másként gondolkodók." A film szerint ők vannak kétmillióan.

Tegyük helyre a dolgot: hazaárulók, bűnözők, perverzek, élősködők és drogosok bizony vannak - de sokkal kevesebben kétmilliónál. Viszont a hazaszerető, nem perverz, nem élősködő szabad emberek sokkal, sokkal többen élnek a hazában - és ez fényesen kiderül majd június 7-én. Meg persze a többség reményei szerinti előre hozott választásokon, a "csúcsdemokraták" jogos kétségbeesésére. Ezért nemigen van más választásuk, mint a devianciát pajzsra emelni. Ezért bélyegzik felül rózsaszín pecséttel mindazokat, akiket a közvélemény tényleg hazaárulóknak és bűnözőknek tart. De közülük aligha tudnak kétszázezer plusz egy szavazatot összekoldulni.

És vajon mi a "nagy testvér" taktikája? A régi fegyver: zavart kelteni. A Heti Válaszban megjelent s most lapunkban is közölt titokzatos levél mi másnak lenne tekinthető, mint elbizonytalanításnak, figyelemelterelésnek. Arra jó. Ismét van miről beszélni - a realitások, a megszorítások, az adóprés, az elszegényítés helyett. A közhangulat manipulálásában nagy a rutinjuk a szocialistáknak, de ennél a levélnél azért, valljuk be, színvonalasabb provokációra számítottunk. Rejtély, hogy kinek a tollából származik, sőt valószínű, hogy nem is egy szerző műve. Üvölt róla a kimódoltság, a "célirányosság", és árulkodó, hogy mennyire nem konzisztens gondolatfüzér. De célját eléri: zavart kelt. És mindenért a bukott kormányfőt és szűk csapatát teszi felelőssé. Ismert ügyeket melegít fel, az ellenzék megfigyelésétől a konzervatív üzletemberek lehallgatásáig, szóba hozza Csányi Sándort, Széles Gábort vagy Nagy Eleket például - és a hátsó szándék nyilvánvaló: "kifaroltatni" a támogatókat, megosztani a félelmetesen megerősödött polgári tömböt. Közben egy fia szót sem ejteni a posztgyurcsányi időkről, az utódok katasztrofális pénzügyi lépéseiről, a küszöbönálló krachról, arról, hogy az emberek az utolsó bőrt is le akarják húzni.

Kit leplez le ez az írás? Egy már megbukott miniszterelnököt és a vele együtt parkolópályára került vagy a süllyesztő peremén álló embereket. Vagyis a döglött oroszlánokat. És kinek az érdekét szolgálja? Akik a régi miniszterelnök farvizén kerültek pozícióba. Akik gyorsan tudtak váltani és kiáltani: "Meghalt a király, éljen a király!" E levéllel a második Őszöd-korszak jött el. Az önátmentés reménytelen kísérletének korszaka. A "példakép", Gyurcsány Ferenc jelölte ki az utat még '96-ban, mondván: "Nagyon fontos a pénz! Nem hiszek abban, akik morálisan akarják megváltani a világot. Abból előbb-utóbb hazugság lesz, a hazugságból meg zsarnokság." Nos, a hazugság és a zsarnokság évek óta itt van. De már nem sokáig.