- Mekkora értéket képvisel a magyar vízközművagyon?

- Könyv szerint százmilliárdos nagyságrendű, s nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az öt legnagyobb vízszolgáltatónak igen nagy az árbevétele is, ezek nem afféle összeomlóban levő, vergődő cégek.

- Mégis azt hallani mostanában, hogy a kormány nem akarja ugyan privatizálni a hazai vízművállalatokat, de külső tőke nélkül képtelenség lesz fejleszteni ezeket a cégeket, ha pedig elmarad a fejlesztés, akkor nem tudjuk teljesíteni azokat a szabványokat sem, amelyeket az EU írt elő az ivóvíz minőségére.

- Igen, ezzel az érvrendszerrel próbálja megpuhítani a Bajnai-kabinet a közvéleményt, remélve, hogy az emberek így belátják a privatizáció szükségességét és a stratégiai fontosságú vízművek, illetve a magyar ivóvízkészlet kiárusításának elkerülhetetlenségét. Ez a közvélemény teljes félrevezetése. Tény, hogy vannak problémák egyes területeken az ivóvízzel. Több helyütt is arzénes például a víz ott, ahol nagy állattenyésztő területek voltak régebben. Ám ezt a vizet tisztítani lehet, viszonylag egyszerű módszerekkel. Ma is tisztítják.

- Igen, de talán hatékonyabb, korszerűbb eljárásokat akar bevezetni a kormány, ezért kellene a tőke, méghozzá külföldi tőke.

- Érdekes, de gondoson elhallgatja a szocialista kabinet, hogy az EU-ban a víz- és csatornarendszerekre 85 százalékos támogatottságú pénzekre lehet pályázni. Ez az egyik legjobban pályázható terület. A budai főgyűjtőcsatorna vagy a csepeli víztisztító építésében ott is vannak az EU-pályázaton szerzett forintjai, ahogy az kell. A külső tőkéről pedig csak annyit, hogy a németek és a franciák összesen harmincszázalékos tulajdonrésszel bírnak a Fővárosi Vízművekben, de a két építkezéshez egyetlen huncut fillért sem adtak.

- Ez lenne a sorsa a többi vízművállalatnak is, ha idegen kezekbe kerülne?

- Mondjuk úgy, hogy eddig ilyen tapasztalataink vannak a vízmű-privatizációval kapcsolatosan. Egyébként a magyar vízműrendszernek amúgy sem a tőkehiány az alapvető problémája, hanem a széttagoltság. Kicsiket és nagyokat, regionális vízszolgáltatókat és kis, önkormányzati vízműveket is ideértve, négyszáz vízműcég van az országban. Sajnos nem mindenütt jut egyforma figyelem a karbantartásra, van, ahol a kellő szakértelem és gyakorlat sincs meg hozzá, és ez gondokat okoz. A Fidesz úgy véli, hogy mindenképpen enyhíteni kell majd ezt a szétforgácsoltságot, kevesebb, de jobban kézben tartott és szakmailag is alaposabban ellenőrzött vállalatra van szükség. Egy ilyen átfogó, országosan is jól átlátható rendszert csak állami, közösségi vezérlettel lehet létrehozni, ezzel azt is elmondtam, hogy mi a véleményünk a legfontosabb nemzetvagyon kiárusításáról. Nincs mese, a vízközműveket tartósan állami, illetve közösségi tulajdonban kell tartani, és törvény erősítse meg ezt az irányelvet!

- Nem fogják lekésni a vonatot? Sok vízügyi szakembernek az a véleménye, hogy lopakodó módon már beindult a privatizáció.

- Igen, az Északmagyarországi Regionális Vízművek Zrt., a Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt., valamint a Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. összevonása nekem is gyanús. Tudja, miért? Mert ezt az összevonást semmi sem indokolja. Az ÉRV-nek nincs műszaki összeköttetése azzal a két regionális vízművel, amelyet hozzácsapnak. Van viszont a tőle északra levő szlovák rendszerrel, amelyet pedig már korábban privatizáltak a franciák.

- Változtatni kell a vízgazdálkodással kapcsolatos gondolkodáson. Sok folyó halad át a területünkön, de nem hasznosítjuk a vizüket. A felettünk lévő országok sorra építik a tározókat, Magyarország késlekedik. Kinek a mulasztása ez?

- Mondok egy példát. Az úgynevezett Vásárhelyi-terv tizenhat nagy tározót ígért a Tisza magyarországi szakaszának felső folyásához. A tározók egyrészt felfoghatták volna a nagy árhullámokat, a bennük levő vizet hasznosíthatta volna a mezőgazdaság és így tovább. A szocialisták nagy hangon bejelentették, hogy 2006-ra megépítik a tározórendszert. A Fidesz eredeti számításai szerint 120-140 milliárd forintba került volna az egész, ma ennek két-háromszorosáról beszélnek. Eddig azonban csak egyetlen tározót épített meg a szocialista kormány, egy másikat pedig most építenek.

- A Világbank egyik elemzése szerint olyan nagy kincs lesz az ivóvíz, hogy háborúk törtnek ki majd a megszerzéséért.

- Az iható, öntözhető víz már ma is nagy kincs. Nem véletlen, hogy sok helyen folyik a politikai és gazdasági küzdelem az ivóvízkészletek és a vízműrendszerek tulajdonáért, hasznosításáért. Sok helyütt úgy igyekeznek elkerülni a botrányokat, s elaltatni a közvéleményt, hogy nem magát a vízművet veszi meg a külföldi befektető - rendszerint valamelyik nagy, globalizált világcég -, hanem csak a kezelői jogot. Ebbe a kezelői jogba azonban egészen különös lehetőségeket és felhatalmazásokat építenek bele a szerződésekben, a vízvagyon feletti rendelkezéstől kezdve egészen az ármegállapítás, illetve a csapelzárás lehetőségéig. A Fidesz azért is kívánja közösségi kézben tartani a vízközművagyont, hogy ne szabadulhassanak el az árak, s mindig alkalmazkodjanak a magyar emberek fizetőképességéhez.

- Az az érzése az embernek, mintha a nagy olajlobbik világhatalma után most a vizesek uralma következne. Hogyan lehetne ezt kivédeni?

- Nemrég tartottak egy nagy nemzetközi vízügyi konferenciát Isztambulban. Született ott egy fontos irányelv éppen a világban zajló vizes privatizációk hatására. A lényeg, hogy ne csak az kapjon az ivóvízből, aki meg tudja fizetni, hanem alapvető emberi jog legyen az egészséges és tiszta ivóvízhez való hozzájutás.


Állami tulajdonban vannak - egyelőre
- Északmagyarországi Regionális Vízművek Zrt.
- Duna Menti Regionális Vízmű Zrt.
- Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt.
- Északdunántúli Vízmű Zrt.
- Dunántúli Regionális Vízmű Zrt.
- Nyíregyháza és Térsége Víz- és Csatornamű Zrt.