- Püspök úr, május 4-én jelentős politikai megmozdulás, az ön elnöklete alatt működő Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség közös európai parlamenti kampánya kezdődött el Sepsiszentgyörgyön. Történelmi pillanatnak nevezhető-e a Magyar Összefogás listájának az elindítása?

- Ez ezután válik el, a kísérlet viszont mindenesetre történelmi fontosságú, mert az erdélyi hagyományoknak megfelelően a pártpolitikán felülemelkedő, nemzetpolitikai összefogás van megvalósulóban. Ez egyelőre a választásokra érvényes, de ha életképesnek bizonyul, akkor kiterjeszthető a következő időszakra, ami tényleg korszakossá válhat.

- Ami mégiscsak különlegessé teszi az erdélyi magyar kiegyezést, az az, hogy két, korábban szemben álló tábornak az összefogásáról van szó. A magyarországi olvasónak különösen érdekes lehet, hogy emberileg, lelkileg mi zajlott le önben akkor, amikor annak az RMDSZ-nek nyújtott ismét békejobbot, amely 2003-ban a szatmárnémeti kongresszuson megpróbálta kivetni magából, és megszüntette a tiszteletbeli elnöki tisztségét?

- E kiegyezésnek más dimenziói vannak Magyarországon, és mások itt, Erdélyben. Magyarországon a posztkommunista és a demokratikus, nemzeti erők állnak szemben egymással. Ez az ellentét kibékíthetetlen. Erdélyben viszont nem ilyen éles a határvonal a két tábor között. Nem mondhatjuk, hogy az RMDSZ itt az MSZMP jogutódjának felelne meg. Legfeljebb elhajlott eredeti, autonomista programjától, célkitűzéseitől, de valójában partnernek számít a nemzeti ügyek képviseletében, és föltétlenül annak számít azok után, hogy most revideálni hajlandó eddigi politikáját. Az RMDSZ tulajdonképpen mindazokat a célokat vállalja tavaszi megegyezésünk óta, amelyek jegyében megszületett, és amelyeket a nemzeti tábor már régóta sürget és képvisel. Azért volt könnyebb túltennem magam a szatmári durva támadásokon és a hivatkozott sérelmeken, mert felül lehet emelkedni azokon, hogy ha annak értelme van az erdélyi magyarság szolgálata érdekében.

- Időközben azonban az EMNT is a megújulás útjára lépett.

- Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács 2003-ban éppen azért jött létre, hogy alternatívát kínáljon az RMDSZ-re, de nem pártpolitikai, hanem mozgalmi alapon. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy az EMNT hívebb volt az RMDSZ programjához, mint a sajátjához. Ezt a korrekciós szerepét pedig jól betöltötte, és ez bebizonyosodott a közös kampányindítón is, ahol azok a célkitűzések hangzottak el, amelyek miatt 2003-ban elváltak az útjaink. Újra kivettük például a szőnyeg alól az autonómiát, ahová azt az RMDSZ seperte be. A nyitórendezvényen szinte versengtünk azon, hogy ki képviseli jobban az önrendelkezés ügyét. Ha viszont ilyen nemes cél érdekében szembesülünk egymással, akkor el lehet felejteni még azt a hiányt is, ami ezen a téren annak előtte az RMDSZ-t jellemezte. Azt hiszem tehát, hogy indokolt volt a megegyezés. Egyesek szerint csak taktikai okokból változtatott politikai diskurzusán az RMDSZ. Szerintem ennél többről van szó. Most már ha csak taktikázott volna, akkor sem tudja megtagadni az autonómiapolitikát.

- Valahol viszont meg kell felelnie ellenzéki szerepének is, amelyhez ez a terep kiváló alkalmat nyújt.

- Nem kérdéses, hogy ebben a politikai önrevízióban nagy szerepe volt annak a körülménynek, hogy az RMDSZ-t tavaly decemberben kiszorították a kormányból, és emiatt újra kellett gondolnia a helyzetét. Rá kellett ébrednie, hogy hiba volt egyetlen lóra kötni a fogadást, vagyis a kormányban való részvételre építeni a politikáját, mert ez konjunkturálisnak és időlegesnek bizonyult. Tehát az RMDSZ valósággal rákényszerült arra, hogy változtasson a politikáján, ez viszont alkalmas helyzetet teremtett a megegyezésre.

- Hány pólusa van ma az erdélyi magyar közéletnek?

- Sajnos az RMDSZ-nek annyira sikerült kiszorítania a Magyar Polgári Pártot (MPP) és a Székely Nemzeti Tanácsot (SZNT) az erdélyi magyar politikai és közélet perifériájára, hogy ennek következtében harmadik pólusként látszik megjelenni ez a két szerveződés, de hiba volna csupán az RMDSZ-re hárítani a felelősséget emiatt. Sajnos az MPP és az SZNT besétált a politikai perifériára vezető utcába. Az EMNT felkínálta az utat arra, hogy e két alakulat az RMDSZ partnereként részt vegyen ebben az összefogásban, de a rossz reflexek és az RMDSZ részéről elszenvedett sérelmek, illetve egyfajta rosszul felfogott nemzeti következetesség távol tartotta őket ettől a megegyezéstől. Így aztán nem is azt mondanám, hogy hárompólusúvá vált a helyzet, hanem azt, hogy kiszorult az SZNT és az MPP a politikai játéktér peremére. Ezt nem megszólásként mondom, hanem éppen arra törekszem, hogy visszaemeljük ezt a két szervezetet a magyar összefogásba. Most már rajtuk múlik, hogy begubóznak, vagy pedig felismerik, hogy csak előre szabad menekülni.

- De közben megszámlálhatatlanul terjednek különböző internetes csatornákon a kritikák és a vádak, amelyek az SZNT és az MPP részéről érik az EMNT-t.

- Azt még elfogadom, hogy az MPP - és bizonyos mértékig az SZNT - hiteltelennek tart egyes RDMSZ-es politikusokat, és ezt kivetíti a velük megegyezőkre is, de azt nem, hogy összetévesztik az RMDSZ-es vezérkart az RMDSZ szavazóival. Mint már említettem - az erdélyi magyarság nem oszlik szekértáborokra, mint Magyarországon. Az erdélyi magyarság autonómiát, egyetemet, teljes körű magyar jogrendszer kiépítését kívánja, és kár lenne a fürdővízzel együtt a gyermeket is kidobni. Ha nem is tudják elfogadni bizonyos személyek részvételét az európai parlamenti választáson, akkor el kell fogadniuk azt, hogy össze tud fogni a magyar választópolgárok minél szélesebb tábora, és a megegyezés dokumentumában lefektetett célokat támogatja a szavazatával. Arra voksolnak, hogy ezeket az ügyeket Európában sikerre vigyük.

- Az ön által a közelmúltban tett egyik legsúlyosabb nyilatkozat arra vonatkozott, hogy a román kormány titkos programot dolgozott ki a Moldovai Köztársaságból érkezők Székelyföldre telepítésére. Mit tud még a részletekről?

- A román betelepítési politika evidencia, de a román politika szeret a kisujja mögé bújni. Hogyha mi azt mondjuk, hogy a román ortodox egyház húsz év alatt kétezer templomot épített fel Erdélyben, főleg a magyarlakta vidékeken, akkor vehemensen tagadják, hogy ennek politikai tendenciája lenne. Pedig olyan egyházi köntösbe bújtatott gyarmatosító politika folyik, mint a szerb ortodox egyház előrenyomulása a Délvidéken. A betelepítést is képmutató módon tagadják, sőt durván támadnak a leleplezése miatt. Holott világos, hogy Trianon óta általános betelepítés folyik, és 1990-től a moldovaiak behozatalának a politikája is egyre határozottabb. Nagyváradon külön diákszállója van a moldovai egyetemistáknak. Időnként moldovai rendszámú kocsik jelennek meg bizonyos Bihar megyei magyar falvakban. Pontos címre utaznak, tudják, hogy az adott ház eladó, és rögtön meg is vásárolják, mint ahogy Csíkszeredában is szinte kivétel nélkül minden eladásra kínált lakást vagy házat románok vettek meg. Egyébként Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke számolt be arról, hogy tudomására jutott egy ilyen titkos kormányprogramnak a híre, amelyet bizonyítani nem tudunk, de nagy a valószínűsége, hogy összehangolt terv szerint zajlik a román térhódítás.

- Önt mindenhol a világon elkötelezett autonomista harcosként, nemzeti és emberijog-védőként ismerik. Az amerikai Kommunizmus Áldozatainak Emlékhelye Alapítvány az idén - Václav Havel, Lech Walesa, II. János Pál pápa vagy Orbán Viktor után éppen önt tünteti ki a Truman-Reagan Szabadságéremmel. Nem a paprikásabb személyiségtípusokhoz tartozik, mégis elszánt csökönyösséggel áll ki az elvei és elképzelései mellett. Mikor jön el a pillanat az életében, amikor úgy gondolja majd, hogy készen áll egy nyugodtabb életvitelre?

- Hogyha az RMDSZ vagy az MPP intézményesítené azt a küzdelmet, amit én - sokszor egyszemélyes vállalatként - bonyolítok, akkor átengedhetném a munkát is és a dicsőséget is nekik. Sajnos azonban nálunk még mindig a személyes vállalásokon múlik ezeknek a küzdelmeknek a lefolytatása. Amíg nincs, aki betöltse ezt a funkciót, addig annak kell vállalnia ezt, akit a lélek erre indít. Nem tudtam kitérni ez elől 1989 előtt sem, és azóta sem, pedig azt hittem, hogy a forradalom után megpihenhetek. Mégis, a munka neheze még csak azután következett be. Akkor ugyanis csak a küzdelem lehetőségét vívtuk ki, nem a szabadságot. Ezért kell tovább folytatni a harcot.

- Az elmúlt húsz év személyes sikereinek a tükrében mire a legbüszkébb?

- Az a legnagyobb sikerem, hogy nem tudtak legyőzni vagy bedarálni. De mégis van egy momentum, amely az 1989-es temesvári eredményhez fogható, a 2007-es, függetlenül elért EP-választási sikerem. Temesváron mellém álltak az emberek, és a támogatásukkal elértük a romániai diktatúra bukását és a rendszerváltozást. Ez megismétlődött 2007-ben. Akkor demokratikus legitimitást kaptam a magyarságtól ahhoz, hogy önkéntes vállalásaimat meghatározott mandátum alapján folytassam, és ez egyfelől visszaigazolta az elmúlt éveket, másfelől felhatalmazást és erőt adott a további küzdelemhez.