Ezek a mondatok két dolgot tükrözhetnek. A helyzet teljes félreértelmezését (következésképp dilettantizmust) vagy éppenséggel olyan olcsó demagógiát, amelyet a sokat tapasztalt hazai közvéleménnyel - mely fiainak számtalan vérfürdőbe torkolló kiküldetését érte már meg - aligha lehet elhitetni. Ha az előbbit, akkor Juhász Ferenc nincs tisztában a korszerű, poszthidegháborús katonai fogalmakkal, amelyekkel márpedig a védelmi felülvizsgálat kapcsán éppen ő maga szokott a leginkább dobálózni. Tudnia kellene, hogy Irakban jelenleg is úgynevezett magas intenzitású, aszimmetrikus gerillaharc folyik, amely ugyan nem illik a Juhász által is elavultnak nevezett hidegháborús kategóriákba, ám mégis súlyos kockázati tényezőnek nevezhető. Azt, hogy mennyire veszélyes a helyzet, a naponta gyarapodó számú amerikai hadiözvegyektől éppúgy megtudhatja, mint a 101-es légiszállítású hadosztály bármely katonájától, akinek az életében a májusi "tradicionális győzelem" óta prioritássá léptek elő a veszteségmegelőző, illetve minimalizáló eljárások, az úgynevezett "force protection" - enyhén szólva tökéletlen eredményességgel. Háborúnak nevezzük vagy sem, egy országa megszállása miatt felháborodott iraki által útnak indított 7,62-es lövedék vagy RPG-gránát ugyanúgy tépi az emberhúst.
Ezek után persze felvetődik a kérdés, hogy Juhász Ferenc - aki eredetileg mellesleg lövész- és nem szállítóalakulatot akart kiküldeni - világában mi jelentené a háborús körülmények küszöbértékét. A hillai táborban ártalmatlanul becsapódó néhány aknagránát? Egy iraki ököllel találkozó magyar katonaarc? Egy lőtt seb? Egy halott, netán kettő? Ha a politika meghozta a döntést, hogy a Magyar Honvédség önkéntes, hivatásos és szerződéses állománnyal részt vesz az akcióban, akkor ez a kockázatok tudomásul vételét jelenti. Azt, hogy a golyóálló mellény meg a géppisztoly nem dísznek van a katonáinkon - bármennyire is embertelenül hangozzék mindez. A magyar történelem számtalan esetben szolgált már bizonyítékkal arra, hogy egy fenékkel nem lehet két lovat megülni, s ez alól az iraki misszió sem kivétel. Még a két- és többkulacsosságban oly jártas szocialisták sem jöhetnek ki ebből nyertesen.
Azt már talán említeni sem kell, hogy a honvédelmi vezetés az ilyen kijelentésekkel a legtöbbet teszi a szövetségesi bizalom rontásáért, noha a honvédség expedíciós szerepvállalásainak éppen az lenne a lényege (már ha egyáltalán hiszünk benne), hogy hosszú távon diplomáciai nyereséget hozzon Magyarország számára. Az ilyen kétkulacsos magatartás végeredménye márpedig általában az, hogy a kockázatvállalás és ráfordítás utólag hasztalanná válik, és elmarad az említett hozadék. A káposzta elfogy, a kecske éhes marad, a juhász meg hazaballag.

Zord Gábor László - Magyar Nemzet
2003. augusztus 5.