Kiderült, hogy a jelenleg a maradék állami vagyon körül vezető kormánytisztviselőként matató exminisztert személyes adattal való visszaéléssel és más bűncselekménnyel gyanúsítják. További részletek nem ismeretesek, de ami ebből és az előzményekből kikövetkeztethető, az alighanem alapjaiban rázza majd meg a köztársaságot. Emlékeztetőül: tavaly szeptemberben, amikor az azóta megbukott miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc az egyik utolsó túlélési gyakorlatát mutatta be - ahelyett, hogy a már láthatóan közelgő nemzetközi pénzügyi válságra készítette volna fel a nem kis részben általa kivéreztetett országot -, a kormányoldal és sajtója elemi erejű offenzívát indított az UD Zrt. nevű magáncég ellen. A Szilvásy György által is sugallt állítás szerint a vagyonvédelmi cég valójában a Fidesz törvényeken áthágó magán-titkosszolgálata, a Gyurcsány Ferenc által már sportminiszterként is vizionált jobboldali árnyékállam tartóoszlopa.

A sajtóban akkor szétterített roppant (dez)információhalmaz fő forrása csak a Szilvásy irányította Cég lehetett, vélhetőleg szorgos adatgyűjtésük mellékterméke jutott el valahogy az MDF-hez, amivel egy csapásra megoldódtak Dávid Ibolya tisztújítási problémái is. A baloldal szerint a rendszerváltozás utáni időszak legnagyobb botrányáról rántotta le éber kormányunk a leplet, az üggyel egyszerre próbálták sarokba szorítani a legnagyobb hazai bank vezetőjét és a legnagyobb ellenzéki párt prominenseit. A hangzatos bejelentések mellé aztán csak nem sikerült feltálalni a bizonyítékokat, csupán annyi biztos, hogy a hírbe hozott magáncég kiszorult arról a piacról, amelyben a bukott kormányfő családja is érdekelt, s az OTP és a Mol körül felettébb furcsa dolgok történtek. Végül a kormány és a hatalompárti média ejtette az egész ügyet, amely most bumeráng formájában látszik visszatérni annak útnak indítóihoz.

Szilvásy György meggyanúsítása vélhetőleg nem kevesebbet jelent, mint hogy a hatalom nem egészen rendeltetésszerűen használta a nemzetbiztonsági szerveket, alkotmányos küldetésüket megcsúfolva pártszolgálatra kényszerítette (?) őket. Ennél súlyosabb cselekményt a konkrét jogi minősítéstől is függetlenül nehéz elképzelni egy demokratikus jogállamban. A végén még igaza lesz a volt titokminiszternek: példátlan belpolitikai botrányt sikerült kirobbantaniuk. Ne féljünk kimondani: a köztársaság alkotmányos rendje forog itt kockán, amihez képest Bárándy Gergely (MSZP) aggodalma az úgynevezett kiszivárogtatások miatt - érdekes, amikor titkosszolgálati forrásból ömlenek a jegyzőkönyvek, mélyen hallgat a képviselő úr - kedves kis bohóctréfa. A közélet a balliberális véleményvezérek fogvacogásától hangos: mi lesz a köztársasággal, ha a Fidesz kétharmados többséget szerez? Rettegésük talán inkább annak szól: mi lesz, ha kiderül, pontosan mire is használta a Gyurcsány-Apró- Bajnai-Szilvásy-Ficsor-féle, a posztkommunista politikai-gazdasági-titkosszolgálati lápvilágban tenyésző, alakváltó hálózat a hazugsággal, az ország tönkretétele árán megszerzett és megtartott hatalmát?

Mi csak sejthetjük, ők tudják, mitől félnek.