Bebiztosította magát a jó szándékú látogatóktól és üzletemberektől, kisebbfajta kalandot jelent hazánkba látogatni nem uniós országból. Ha innen nézzük, talán nem is baj, hogy karcsúsítják a külképviseletek hálózatát, nagykövetségeket és főkonzulátusokat zárnak be, hiszen úgysem végzik jól a feladatukat. De nem csak innen kell nézni. Mint a Magyar Nemzet megírta, a Külügyminisztérium be akar záratni húsz külképviseletet világszerte. Erre reagálva a külügy munkaanyagnak nevezte a lapunk birtokába került dokumentumot, majd kiderült, valóban száz körülire csökken a magyar képviseletek száma a világban. Megszűnik sok főkonzulátus, Chile, Libanon, Malajzia, Algéria, Líbia és Katar pedig várhatóan nagykövetség nélkül marad, legalábbis mi így gyanítjuk.

A Külügyminisztérium szerint Magyarország egyes térségekben már nem aktív politikai szereplő, ezért vonulunk ki onnan. Akkor Katar hogy kerül be a képbe? Az a Katar, ahol nemrég járt Gyurcsány Ferenc akkori kormányfő, hogy földgázt vásároljon élelmiszerért. Az egész magyar sajtó ettől az ötlettől zengett, majd most kiderül, hogy hazánk nem aktív szereplő Katarban. Líbia épp most nyit a több évtizedes elszigeteltség után, egyike azon észak-afrikai országoknak, ahol valaha sok magyar munkás dolgozott, így némi kapcsolatunk maradt Kadhafi ezredes birodalmával. Ha van koncepció - amelyre hivatkoznak most a minisztériumban -, azt jó lenne ismerni, mert a mostani terv nem más, mint egyszerű költségcsökkentés. A külügyi szolgálat azonban nem olyan terület, ahol garasoskodni lehet. Valóban drága fenntartani egy nagykövetséget, egy főkonzulátust, de nem jókedvében teszi ezt Magyarország, hanem mert elemi érdeke. A diplomácia feladata az ország - esetünkben a nemzet - érdekeinek következetes képviselete külhonban. Na de mi az, hogy nemzeti érdek, van-e erre definíció az új magyar külkapcsolati stratégiában? Eddig ugyanis ez nem volt egyértelmű, s vélhetően ezután sem lesz az.

Ehhez elkötelezett és professzionális diplomaták kellenek, határozott, minden oldalról megtámogatott stratégia, valamint egy olyan központ, amely képes az önálló és következetes működésre. Jelenleg a Külügyminisztérium sajnos nem teljesen alkalmas arra, hogy irányítsa a magyar külügyeket. Ez persze messze nem Balázs Péter hibája - s tisztelet a minisztériumban és háttérintézményeiben dolgozó, valóban elkötelezett szakértőknek és diplomatáknak -, sőt az ő érkeztével látszik csak igazán, milyen bűnös módon tették módszeresen tönkre a Külügyminisztériumot Göncz Kinga és homályba vesző elődje idején. Jellemző, hogy Balázs Péternek csak tűzoltás jut, semmi más, a pénzügyi és politikai válság közepette kellene karakteres magyar külpolitikát kialakítania, mivel láthatólag a kormány ezt a területet nem kívánja kezelni. Vajon tényleg túl sok hazánknak a százhúsz külképviselet? Ha Ausztriához mérjük magunkat, akkor igen. De Magyarország számára kizárólag saját maga lehet a viszonyítási alap; nem a diplomácia mérete a lényeges, hanem a kitűzött cél. Egy külképviselet bezárása pedig mindenképp az érdekérvényesítésünk kárára válik.