Amikor, ha csak egy pillanatra is, de örök érték gyöngye csillan a térdig érő sárban. Ilyen pillanat, amikor a fiú büszkén, ország-világ előtt apja nyomdokaiba lép, vállalva ezzel önmagát és őseit, szembemenetelve a korral, amely az atyai tekintély tiszteletét röhejesnek tartja. Tegnap ezzel a pillanattal ajándékozott meg minket Bárándy Gergely, amiért bizony mindahányan hálásak lehetünk neki.

Az ifjú szoci elnökségi tag tegnap közölte: vizsgálatot szorgalmaz az MSZP, amiért folyamatban lévő üggyel kapcsolatban információk szivárogtak ki a nyomozó főügyészségről. Ami megengedhetetlen. Főleg, hogy az információk nem máshová, de egyenesen a Magyar Nemzethez szivárogtak. Nem először - tette hozzá sokat sejtetően Bárándy. Épp csak azt nem mondta, hogy "ég az arca", amiért az ügyészség nyilvánvalóan fideszes befolyás alá került. Annak idején, 2001-ben édesapja, Bárándy Péter állt elő ezzel az akkor a Fidesz által kinevezett Polt Péter vezette testülettel kapcsolatban. A mondanivaló lényege persze most is ez - haladva tovább a Gyurcsány által kikövezett rögös kis úton.

Az "olyan akarok lenni, mint az apám" pszichodrámába illő vágya ugyanakkor bármily könnyfakasztó és szép is, azért rejteget veszélyeket, ha felülír mindent. 2001-ben ugyanis az ügyészség megszüntette a nyomozást a Kaya Ibrahim-ügyben, és futni hagyta a 88 milliós kiegyenlítetlen adótartozást maga mögött hagyó cég tulajait, ami miatt nem csak a Bárándyak arca éghetett.

Most viszont annyi történt, hogy a Magyar Nemzet megtudta: Szilvásy Györgyöt gyanúsítottként hallgatja ki az ügyészség az UD Zrt.-ügyben.

A szivárogtatás persze lehet probléma, ha államtitokról van szó - most nincs. Más esetben is lehet gond a kiszivárogtatás. Mondjuk, ha a titkosszolgálatokat politikai célra használja egy titokminiszter, egy magáncéget illegálisan lehallgattat, majd a felvételt kiszivárogtatja, amivel a haver MDF-elnökasszonyt is megmenti a feltörekvő konkurenciától, és a céget is besározza, amikor nyilvánosan kémkedéssel vádolja, az ellenzéki erő árnyékállam-polipjának nevezi, fő megrendelőjét, bizonyos bankelnök urat pedig szintén a sárba igyekszik rántani, három legyet egy csapásra-alapon.

De hopp, hát nem épp erről szól a Szilvásy-ügy? De bizony. S hogy az ügyészség - miután az UD Zrt.-vel szemben még egy nyomorult gyanúsításig sem sikerült eljutni - vizsgálja ezt, és gyanúsít, az természetes. Az is, hogy egy újság valós hírt közöl ezzel kapcsolatban - korábban, mint a hivatalos ügyészségi nyilatkozat tenné, de az újságok dolga már csak ez ebben a veszett hírversenyben.
A kis Bárándy tehát ne a Magyar Nemzettel meg az ügyészséggel szöszöljön. Ha olyan nagyon érzékeny a kiszivárogtatásokra, most aztán itt a lehetőség elmondani a nagy atyai mondatot, hogy ugyanis ég az arca. Csak épp hozzá kell tenni: Szilvásy miatt. Persze, ha így tenne, aligha lenne belőle egyszer MSZP-s igazságügy-miniszter. Márpedig az atyai örökségben alighanem ez a legvonzóbb elem.