fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Antonius után szabadon
2009. május 28., 08:36
Temetni jöttem a baloldalt, nem dicsérni - valahogy így jellemezhetnénk Antonius után szabadon a baloldal vezető politikusainak és publicistáinak legutóbbi elemzéseit. A néphangulatot azonban aligha tudják majd ugyanúgy megfordítani, mint Shakespeare drámájában, mert az érvrendszer annál sokkal gyengébb lábakon áll.

Kezdjük mindjárt azzal a szocialisták és liberálisok által sokszor hangoztatott valótlansággal, amely szerint a szocialista-liberális koalíció nem tett tulajdonképpen mást, csak folytatta az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját. Álljunk meg itt egy pillanatra! Az Orbán-kormány 2001-ben valóban választási költségvetést készített, ami aligha lehetett meglepetés a választások előtt. Valóban a belső kereslet élénkítésével próbálta meg felpörgetni a gazdaság fejlődését, ami a számítógépes cégek tőzsdei lufijának kipukkanása, valamint a szeptember 11-i terrortámadás nyomán kibontakozott nemzetközi válság miatt lelassult. Nem voltak egyedül akkor a világban ezzel, sokan folyamodtak hasonló módszerekhez. A kereslet növelésének mértékét lehet vitatni, de azt nem, hogy ezzel fenntartható fejlődési pályán maradt a magyar gazdaság. Vagyis ezt a kilengést egy viszonylag csekély és laza csuklómozdulattal helyre lehetett volna tenni a 2002-es választások után.

Ezt úgy tessék elképzelni, hogy az autónkat, amellyel átsoroltunk az autópálya gyorsító sávjába, visszavezéreljük a lassabban haladók közé. De attól még ugyanazon az úton maradtunk! A 2002-es kormányváltás után azonban a szocialista-liberális kormányzat nem ezen az úton haladt tovább. A kocsit lekormányozta arra a régi szocialista útra, ahol a gazdasági teljesítőképességünket jóval meghaladó jóléti intézkedéseket külföldi hitelekből finanszírozzák. Ez azonban nem fenntartható fejlődési pálya, amit a mai helyzet is igazol. A dologban az a legelképesztőbb, hogy mindezt nem egy eltévelyedett bárányka hajtotta végre tudatlanságból, hanem egy teljesen profi szocialista bankár. Ez az út a gazdasági válság nélkül is gazdasági csődhöz vezetett volna, a krízis csak felgyorsította ezt a folyamatot, a közember előtt is nyilvánvalóvá téve a pálya fenntarthatatlanságát. Erről a szocialista útról nem tért le a bankár helyébe lépett milliárdos miniszterelnök sem, akit szintén nem lehet azzal vádolni, hogy nem ért a pénzhez.

Az érvrendszer másik alappillére az őszödi beszéd elbagatellizálása. Márpedig ha 2002 a gazdasági fordulópontot jelenti az ország életében, akkor 2006 a lélektani fordulatot hozta meg. A demokrácia és a piacgazdaság működésének ugyanis egyik fontos alapeleme a szavahihetőség. A törvénykezés nem éri mindig utol a világban gyorsan lezajló változásokat, különösen nem a kelet-közép-európai régióban. A választóknak tehát meg kell bízniuk abban, hogy politikusaik a rájuk bízott állami vagyont az egész ország és nem a saját érdekükben aknázzák ki.

A társadalom tehát azt még csak tolerálja, ha a politikusok az ország nagy kondérjából leeső falatokat elviszik, de azt nem, ha kiborítják a kondért, és a legjobb falatokkal távoznak, miközben a köznek csak a maradék jut. Annak a politikusnak tehát, akit hazugságon, kapnak, pontosan ugyanúgy távoznia kell a hatalomból, mint ahogy a tolvajt is kivonják a forgalomból, ha rajtakapják. Az őszödi beszéddel nemcsak a szocialista elitet csapta arcul a miniszterelnök, hanem az egész magyar társadalmat. Különösen fájó ponton találva meg a hazai értelmiséget, amely aztán szokása szerint lábbal szavazott, miután sokunkban ekkor tudatosodott, hogy ismét aljas átverés történt. Elkezdtek kivonulni a kormányzat mögül, s a kabinet körül mára el is fogyott a levegő.

A felülről jövő hazugságoknak azonban van még egy gazdasági hatásuk is. A demokrácia szabályait ugyanis azért kell betartani, mert így a legolcsóbb az állam működtetése. Az adókat azért fizetjük, hogy egy civilizált társadalomban éljünk - tartja az amerikai mondás. Az emberek, ha ennek az ellenkezőjét látják, bekeményítenek, a társadalmi ellenálláson pedig még a leghaladóbb kormányzati ötletek is elbukhatnak. Az új amerikai kormányzat energetikai minisztere nem véletlenül mondta a minap, hogy kisebb lépésekkel lehet csak a káros anyag kibocsátását csökkenteni, mert különben a társadalmi ellenállás megfojtja az egész folyamatot. Emellett, ha a közember meg van győződve arról, hogy minél feljebb van valaki a ranglétrán, annál korruptabb, akkor nem fogja magát sem fékezni holmi törvényes korlátok figyelembe vételével. Ez pedig szintén gazdasági csődhöz vezető pálya, és ugyanúgy nem kell még világgazdasági krízis sem hozzá.

(Szalontay Mihály, Magyar Hírlap)