fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Kirekesztők
2009. május 29., 08:22
Bajnai Gordon és Oszkó Péter a szerteágazó politikai és gazdasági kapcsolatrendszerük segítségével, illetve a hazai adóelkerülés jogi kiskapuin való ki-be járkálással tehettek szert akkora vagyonra, amilyenről a magyar adófizetők többsége soha életében még csak nem is álmodhat. Bajnai egy olyan ügyletnek volt főszereplője, amelyben az ügyészség hűtlen kezelés miatt nyomoz, Oszkó meg olyan terven fáradozott, amely ha megvalósulna, akkor a magyar társadalmat egy újabb, hatalmas vagyonvesztésbe vinné bele.

Ezek az emberek Magyarország legjobban megfizetett közjogi méltóságai közé tartoznak. Az egyik miniszterelnök, a másik pénzügyminiszter, s mindkettő tettenérten hazudik. Az első a gyanús vagyongyarapodásáról, a másik pedig arról, hogy pénzügyminiszterként is az állami vagyonvesztésben lehet érdekelt.

A balliberális Progresszív Intézet a minap közzétette egy közvélemény-kutatás adatait, amely tények meglehetősen kínosan cáfolják a balliberális hatalom és értelmiség által hangoztatott gondolati kliséket. Ebben ugyanis arról kérdezték meg a felnőtt lakosságot, hogy szerintük melyik jelenség jelenti a hétköznapok biztonságára a legnagyobb veszélyt. A legtöbben a szegénység növekedését, az állások megszűnését, a szervezett bűnözést, a politikai korrupciót és a kormányzati megszorításokat választották. Azaz rendre olyan jelenségeket jelöltek meg, amelyek az anyagi jólétből, a biztonságból, a kiszámítható jövőből való kirekesztettségük okait vagy eredményét jelentik.

Ugyanakkor Bajnai Gordon és Oszkó Péter ma azon munkálkodnak, hogy további megszorításokkal a magyar társadalom hétköznapi életét még keserűbbé és még elviselhetetlenebbé tegyék. A miniszterelnök és a pénzügyminiszter a magyar érdekeket semmibe vevő, kirekesztő és szélsőséges nézetrendszert képviselő politikusok. Kriminális esetek, tevékenységük nemzetbiztonsági kockázatot jelent, mert szemben állnak a robbanáshoz vezető feszültségekkel teli magyar társadalommal, amelynek jelzi a nyomorszintjét, hogy már a közüzemi számlák kifizetése is gondot jelent a többségnek.

Ez azért érdekes, mert minderről nem nagyon esik szó. Ha szóba kerülnek szélsőséges nézetrendszerek, vagy a kirekesztés, akkor kizárólag valamilyen kisebbséget ért sérelem tekintetében lesz így. Azaz a nemi hovatartozás vonatkozásában, valamint rasszista és etnicista, illetve a vallási türelmetlenség jelenségeiről beszéltünk-beszélünk, s erre fekteti a hangsúlyt a nemzetközi emberjogi szervezet, az Amnesty International friss jelentése is. Ezek a folyamatok ugyancsak elfogadhatatlanok. Ugyanakkor míg e társadalmi jelenségek aránya és súlya jóval kisebb, mint az általános elnyomorítás-elnyomorodás számtalan megnyilvánulása, mégis ezek uralják a közbeszédet. Ráadásul mivel ez utóbbi a túlnyomó többség gondját jelenti, ezért a kisebbségeket is ugyanúgy érinti. Azaz ők e tekintetben nem kisebbségek, érdekeik a többségével azonosak. Kiszolgáltatottságban, tehát anyagi biztonság és közbiztonság nélkül, vagy a saját maguk és közösségeik számára kiszámítható jövő nélkül, végső soron tehát egy megerősödött Magyarország nélkül senki sem számíthat arra, hogy helyzete, sorsa számára elfogadható legyen valamikor.

A háttérbe szorított hazai közérdek és az emberi jogok érvényesülése előtt akadályokat emelőket tehát el kell távolítani hivatalukból, a tetten ért megsértőket pedig felelősségre kell vonni minden szinten. Bajnai Gordon miniszterelnök és Oszkó Péter pénzügyminiszter a közvélemény nyílt színe előtt erkölcsileg megsemmisültek, kormányuknak semmi keresnivalója nincs már Magyarország további sorsának alakításában. Bebizonyosodott, hogy a hatalom gyakorlása csak számukra, egy valóban nemkívánatos és erőszakos kisebbség számára hajt hasznot. Elérkezett az idő. Uraim, távozzanak!

(D. Horváth Gábor, Magyar Nemzet)