Most egy kicsit össze fog szaladni az online és offline újságíró bennem, mivel épp a papíralapú Heti Válaszba írtam jegyzetet, amikor megláttam egy kapcsolódó hírt, amit azonnal elkezdtem megírni a Heti Válasz Online-ba.

Na, ez így elég gubancos, hiába, ez már az integrált szerkesztőségek világa, szóval a lényeg, hogy szerdán a Média Hungary konferencián épp arról volt alkalmam kerekasztalbeszélgetni: eljött az idő, hogy elfelejtsük a melyik média melyik párthoz húz kérdését, mivel ez a húzás egyrészt természetes, másrészt meg úgymond kifizetődő, mivel a közönség értékrend szerint válogatja meg az elfogyasztani kívánt médiaterméket. Ráadásul a jó média nem párthoz, hanem értékrendhez "húz".

Meg, hogy a világ nálunknál szerencsésebb részén erre már rég rájöttek: tőlünk nyugatra ugyanis épp az a médiarész erősödik, amely nyíltan vállalja világnézeti hovatartozását, míg például a lassan már betegesen semlegesnek lenni akaró BBC nézettsége, online látogatottsága csökken. És hogy nincs ezzel semmi baj, sokkal nagyobb károkat okoz, hogy a rendszerváltás környékén kitalált objektivitást, mint valami érinthetetlen totemállatot "tiszteli" a honi média, ráadásul ezzel tömi húsz éve a nézők, olvasók, hallgatók agyát is, amitől aztán a közönség is egészségtelenül viselkedik.

És akkor belefutottam a következő hírbe: "Heves vita bontakozott ki az ATV-ben az offshore cégekkel kapcsolatban". És tényleg Szijjártó Péter vitatkozott Bánó Andrással az Egyenes beszéd című produkcióban, amely összecsapás részeként hangzott el a következő: "Az nem háborítja fel, hogy a Fidesz médiabirodalmának vezetői offshore cégek tulajdonosai?" - kérdezte Szijjártótól Bánó András. "A Fidesznek nincs médiabirodalma" - válaszolta a politikus, mire Bánó emelt hangon kérdezett vissza: - "Ezek szerint se a Hír TV-nek, se a Heti Válasznak, se a Magyar Nemzetnek nincs semmi köze a Fideszhez?"

Na, megérkeztünk. Egyrészt kezdjük ott, hogy a Heti Válasznak nincs köze a Fideszhez, még ha ez a Bánó-féle figurák kétdimenziós világképébe nem is fér bele. Ezek a nénik és bácsik ugyanis a szocializmusban eltöltött önfeledt pályakezdést (és persze folytatást) követően úgy startoltak neki a demokráciának, hogy ez ide tartozik, ez oda tartozik, mert csak így tudták értelmezni a világot. És ebből azóta se sikerült kigyógyulniuk.

Engem például a legkevésbé sem érdekel, hogy Bánó András hova ikszelne, ha most vasárnap lennének az országgyűlési választások. A szijjártós afférjával is csak azért foglalkozom, mert kiválóan leírja mindazt, ami ellen a médiakonferencián szót emeltem. Fárasztó ugyanis ez a szocializmusból itt maradt betáborozó mentalitás, és leginkább az, ami belőle következik. Hogy aki Bánón csügg, az a Heti Válasz dokumentumhegyekkel alátámasztott oknyomozó cikkére is csak legyinteni fog, mert hát a fideszes izé, ugyebár.

Márpedig ezzel oda a média egyik legfontosabb feladata, hiszen hogyan is lehetne a hatalmat ellenőrizni, ha az ellenőrzés eredménye is besorolódik a kényszerszekértáborokba? Hogy egy leleplezésben nem a leleplezés számít, hanem, hogy ki állt elő vele.

Jó, nem? Magyarország az a hely, ahol újságírók teszik taccsra a sajtót. Na, majd talán ha a posztkádári traumában szenvedő matuzsálemek kikopnak a szakmából.