— Június 7-edikén EP választások lesznek. Az uniós tagállamokban alacsony részvételi eredményekre számítanak. Magyarországon is terjed az EU-val kapcsolatos szkepticizmus, miért menjünk el szavazni?

Minden választás vagy nem választás következményekkel jár. A választások eredménye nem csak az Uniónak a jövőjét határozza meg, hanem nagyon jelentős mértékben a mi jövőnket is itt Magyarországon. Mindenkit csak arra tudok ösztönözni, hogy igenis jöjjön el, mert ha nem mondunk véleményt vagy rosszul választunk, annak a következményeit mindenki a saját bőrén tapasztalja, ahogy tette az elmúlt években.

Gyakran halljuk azt, hogy az Unió veszélyezteti a szuverenitásunkat, hogy elvesz tőlünk hatásköröket. Ennek az ellenkezőjét tapasztalom. Nagy előnye az Uniónak, hogy ebben a világméretű versenyben egységesek lehetünk, hogy nagyobb piacot nyithatunk. Több munkahelyet hozhatunk létre, ha átmehetünk egyik országból a másikba munkát vállalni, ami jelentősen javíthatja a foglalkoztatási helyzetet. Ezek az előnyök csak akkor tudnak érvényesülni, ha minél egységesebbek a szabályok. Ha huszonhét országban huszonhét különféle szabály van, huszonhét országnak kell minden fontosabb változtatásban megegyeznie.

Az Unió jelenleg huszonhét tagországnak a közös "vállalkozása", számos kérdésben egységesen és közösen tudunk dönteni. De ez nem jelenti azt, hogy az egyes országok kormányzati felelősségét, kötelezettségeit, problémáit át lehetne passzolni az Uniónak. Mégis egyes kormányok, ha valamilyen nehézségbe ütköznek szeretnek az Unióra mutogatni, hogy mi bezzeg mindent megtennénk de azok ott Brüsszelben akadályoznak mindent.

Ez nem egy bölcs politika, hisz a mostani pénzügyi válság nagyon jól megmutatja, ha nem lennénk az Unió tagjai akkor már rég csődbe mentünk volna. Mert felelőtlen kormányzás volt az elmúlt években, ami végveszélybe sodorta az országot.

Az emberek jogosan elégedetlenek, szoronganak, ami az ingerküszöböt is lejjebb viszi. Az indulatok erősödésére könnyű rájátszani. Mi nem handabandázunk, az Európai Parlament azon ritka helyek egyike, ahol nem az számít, hogy ki milyen hangosan tud kiabálni. Tekintélyt, befolyást szerezni és megtartani csakis munkával lehet. Az uniós tagság azért lényeges, mert ott kell lennünk, ahol a fontos dolgok eldőlnek, gazdasági kérdésekben teljesen egyértelműen, de számos más területen is. Az, hogy egy vagy két képviselője van egy pártnak szinte semmit nem jelent, 780 képviselő között ennek a jelentősége elenyésző. Ezért fontos, hogy minél nagyobb számban jussunk be, hiszen ettől függ az érdekérvényesítő képességünk.

— Milyen a megítélése Magyarországnak az Unióban?

Ma az Unióban mindenki számára problémát jelent Magyarország, nem jó ezt érezni. Az, hogy ennek az állapotnak véget vessünk, hogy a tekintélyünket, a befolyásunkat növelhessük, ne törölhesse belénk mindenki a csizmáját, mint ahogy ezt újabban tapasztaljuk vitás kérdésekben a szomszéd országok részéről, ahhoz bizony itthon rendbe kell szedni a dolgainkat.

Az elmúlt hét évben az Unió éltanulói közül a legutolsók lettünk, mindenféle tekintetben, minden mutató tekintetében, a lehetőségeink tekintetében, lekorlátoztuk a saját mozgásterünket. Meg kell változtatnunk az országot, hogy ne a vegetálás valamilyen szintjét biztosítsuk iszonyatos áldozatok révén, hanem legyen végre fejlődés, hogy újra megteremtsük azokat a lehetőségeket, amelyek részben a miénk voltak, részben a küszöbén álltunk.

A magyar képviselők megítélése jobb, mint az országé. Mert dolgozunk. Szakmunkát végzünk, sokszor nem is úgy érzem, hogy politikus vagyok, hanem azt, hogy szakmunkás. Aprólékos munkával farigcsálunk azon, hogy ha át akarunk menni egy másik országba, akkor a biztosításunk fedezze az ottani egészségügyi ellátásunkat, ha egy jobb szakot találunk egy másik ország egyetemén, akkor átmehessünk és megkapjuk azokat a feltételeket, mint az ottaniak, vagy ha itt szereztünk diplomát, akkor azt gond nélkül elismerjék. A részletek kidolgozása nem látványos, hanem nagyon következetes napi aprómunka, aminek eredményei vannak. Küzdöttünk másfél évig és le tudtuk csökkenteni a roaming díjakat, ezt azonnal megérezték az emberek. Most ugyanezt akarjuk elérni az internet roaming díjaival is. Aztán hihetetlen erőfeszítéseket teszünk, hogy az újra feltámadt nagyétvágyú orosz hatalmi törekvésekkel szemben megpróbáljunk egy egységesebb európai energiapolitikát csinálni. Ilyenkor is jó lenne, ha a magyar kormány nem akarna mindenáron kétfelé játszani. Egyrészt azt mondja, hogy támogatja a közös erőfeszítéseket, másrészt mindenféle szerződéseket és titkos megállapodásokat köt az oroszokkal, akiknek érdekük, hogy megosszanak minket ebben a kérdésben.

— A foglalkoztatáspolitika a szakterülete, a válság milyen változásokat kényszerített ki uniós szinten ezen a területen?

Néhány hónapja fogadtuk el az európai foglalkoztatási stratégia legfrissebb értékelését, amelyben azt állapítottuk meg, hogy nincs szükség arra, hogy a korábban meghatározott célokon változtassunk. Legfeljebb annyi változtatás kell, hogy ott ahol a válság átmenetileg súlyosbítja a helyzetet speciális eszközökkel segítünk, de az alapvető irány megmaradt. Arccal az oktatás, az új tudás, az életen át való tanulás felé, a terheknek, az adóknak a csökkentése és minden lehetséges eszközzel segíteni a kis- és középvállalkozásoknak, hogy minél több ember legyen a munkaerő piacon. Magyarországon kb. egymillióval kevesebben dolgoznak, mint a velünk azonos nagyságrendű Csehországban.

Nyilván mindenhol megnövekedett a munkanélküliség, hisz nagyon sok cég bedől, de az is látszik, hogy ez részben átmeneti probléma, mert előbb utóbb a növekedés megjelenik és akkor az majd munkahelyekkel jár, részben strukturális probléma. Számos olyan gazdasági ágazat, amely idáig biztos megélhetést biztosított az embereknek valószínűleg teljesen át fog alakulni, vagy megszűnik és helyettük mások fognak fejlődni.

Munkahelyeket egész Európában jelentősebb számban csak mikro-, kis-, és középvállalkozások körében lehet létrehozni. Nem véletlen, hogy az európai foglalkoztatás stratégiák is ezt ösztönzik. A vállalkozásokat nem fojtogatni kell, ezért van benne az európai uniós foglalkoztatási irányelvekben, hogy csökkenteni kell a bérekre, az élőmunkára rakódó terheket. Az adócsökkentés nem valami hagymázas elképzelés.

— Milyen feladatok állnak az uniós országok előtt?

Az országoknak a többsége azon töri a fejét, hogy milyen lesz a jövő gazdasága, milyen területek, milyen ágazatok lesznek azok amelyek felé érdemes fordulni, hol lehet majd munkahelyeket teremteni. A környezetvédelem, a megújuló energia kiemelt terület. A válságot az hozta ránk, hogy a modern társadalmak jóval többet fogyasztottak, mint amit valaha megtermeltek, következésképpen ahol át lehet alakítani a gondolkodásunkat, a szokásainkat, a gazdaságainkat, a fogyasztásainkat, ott ezt meg kell oldanunk. Úgy, hogy közben ez új gazdasági lehetőségeket nyisson, például a környezetbarát technológiák, a kevesebb energiát fogyasztó területek felé, a kevesebb energiát fogyasztó polgári, állampolgári személyes igények felé.

Új lehetőségek nyílnak a természeti adottságok jobb és ésszerűbb kihasználásában is. A mi esetünkben számos ilyen adódik, néhány éve még tudtuk azt, hogy egyedülálló kincseink vannak természetes gyógyvizek tekintetében. Hamarosan megindul az európai egészségturizmus, változik a biztonsági, a koordinációs rendszer, módja lesz az embereknek más országokban elvégeztetni egészségügyi vizsgálatokat, kezeléseket. Ez óriási lehetőségeket jelent nekünk, hiszen Európában szinte csak mi rendelkezünk ilyen adottságokkal. De ezekre fel kell készülni, ennek mind elé kell menni, és tudnunk kell azt, hogy hova szeretnénk eljutni öt év múlva, tíz év múlva, tizenöt év múlva. És akkor tudni fogjuk azt is, hogy mit kell csinálni holnap és holnapután. Enélkül nem megy, enélkül kapkodás, ötletelés van, minden héten újabb programokkal, minden héten újabb elképzelésekkel. Ezen változtatni kell.

Átalakul a világ, átalakulnak a gazdaságok, és átalakulnak a szakmák, ez azt jelenti, hogy a tudásnak is át kell alakulnia, hogy jól végezzük a dolgunkat. Ebben a tekintetben is hosszú évek óta teljesen öngyilkos politikát folytat Magyarország. Azok az országok, amelyek sikeresek vagy amelyeket kevésbé sújt most a válság, évtizedek óta hihetetlen erőfeszítéseket tesznek, hogy minél több magasan képzett emberük legyen. Az ázsiai, indiai, amerikai egyetemek milliószámra bocsátják ki évente a magasan képzett, nyelveket beszélő embereket. Ezeknek az országoknak egészen más a védekezőképességük, egészen más színvonalon működnek, mint itt ahol folyamatosan kifosztjuk magunkat.

Ahelyett, hogy befektetnénk, forrásokat vonunk ki és szűkítjük a lehetőségeinket az oktatás területén. Hiába van az Uniónak számos programja olyan súlyos belső társadalmi problémák segítése, vagy megoldásának segítésére, mint amilyen a magyarok és a romák közötti ellentét, nem tudunk elég erőforrást biztosítani és megfelelő lehetőségeket arra, hogy képezzük azokat az embereket, akiknek a nyolcvan százaléka mindenfajta képzettség és felhasználható ismeret nélkül éli most már lassan generációk óta az életét. Ami most történik, hogy szegényítjük a magyar oktatást, azzal csak súlyosbítjuk a meglévő problémákat, a társadalmi integráció ilyen feltételek között igen nehezen megy. Ezért az oktatás a tanulás a képzések területén is radikális fordulatra lesz szükség.

Ezek mind-mind előttünk álló feladatok, ha nem lenne válság akkor is ezen kellene gondolkodni, de több éve ennek gyökeresen az ellenkezőjét teszik. Pedig olyan kérdésekről van szó, amelyben magunk mögött tudhatjuk az uniós közös gondolkozást, támogatást, közös elhatározásokat. Ezért az is tétje az európai uniós választásoknak, hogy tudunk-e előbbre lépni, képesek vagyunk-e megváltoztatni a sorsunkat.

— 2011-ben Magyarország az Európai Unió soros elnöke, milyen lehetőségek rejlenek ebben?

A soros elnökség páratlan lehetőség arra, hogy
egy ország megmutassa, mire képes. Abban a félévben a többiek sorsa is hozzákötődik az adott országhoz, ami nagymértékben növeli az ország tekintélyét és ilyen értelemben a lehetőségeit és a befolyását is. Ha jól csinálja. Ha rosszul csinálja, akkor éppen ellenkezőleg, például a cseheknek nagyon sok belső zavaruk van, ezért a megítélésük — udvarias megfogalmazással is — nagyon sokszínű. Velük ellentétben — igen nehéz helyzetben — a franciák kiválóan teljesítettek, professzionális volt a felkészülésük, szakszerűen, pontosan működött a francia közigazgatás. Ezért az Unió szokásától eltérően, sokkal gyorsabban, hatékonyabban tudott reagálni nemzetközi kihívások esetén. Magyarország kormánya az előkészítéssel is nagyon el van maradva, már réges-régen tiszta koncepcióval és kész forgatókönyvvel kellene rendelkeznie.

— 2006-ban Brüsszelben megkapta az Év Képviselője Díjat, ezt a kitüntetést ki és miért nyerheti el?

Nyolc kategóriában osztják minden évben az európai parlament képviselői között. A kiválasztás úgy történik, hogy első körben az európai civil szervezetek és az európai média jelöli azokat a képviselőket, akiket abban az évben a legjobbaknak tartanak. Ennek a jelölésnek az alapján kialakul egy úgynevezett rövid lista, amelyen már csak hárman vannak. Hármójuk közül aztán az összes többi képviselő választ szavazással. 2006-ban egy belga képviselővel és az európai szocialisták elnökével voltam ezen a hármas listán. Abban az évben más kategóriában Járóka Líviát is kitüntették, 2008-ban pedig Gál Kingát. A néppárti magyar delegáció jól teljesített, hiszen a díjat hárman kaptuk meg öt év alatt a 780 képviselőből. Mi úgy döntöttünk, hogy dolgozni akarunk Brüsszelben. A színvonalát pedig visszaigazolta a szélesebb publikum és a szakma.