A Népszava Online is hírt adott arról a liberális rendezvényről, mely az Újlipótvárosi Klub Galériában zajlott két napja. A beszélgetésnek az SZDSZ meghatározó politikusai: Fodor Gábor és Horn Gábor mellett a legkitartóbb holdudvar-értelmiségi, Konrád György is a vendége volt.

A közvélemény-kutatók többsége szerint meglehetősen reménytelen helyzetbe került párt a törzsszavazóira koncentrál ebben a kampányban, állította az esten Fodor Gábor, ezért szembesítették plakátjaikon a Jobbik fenyegetésével egykori és potenciális választóikat. A dolog pikantériája, hogy e magyarázkodásra azért volt szüksége az elnöknek, mert párttársa, Horn Gábor rákérdezett arra, hogy vajon a szélsőségesek megerősödésében van-e felelőssége az SZDSZ-nek. A kissé szúrós párbeszédtöredék arra utal, hogy a párt erős emberei most már a nyilvánosság előtt és kampányidőszakban is bátran kínálják meg egymást kínos kérdésekkel, hogy a fenyegető kudarcért a felelősséget jó előre egymásra hárítsák.

Hogy kijut-e legalább Szent-Iványi István Brüsszelbe, az persze bátran nevezhető részletkérdésnek a magyar politika egészét szemlélve. Ám az SZDSZ sorsa egyáltalán nem érdektelen ügy - hisz saját, fennhangon hirdetett felfogásuk szerint ők képviselik Magyarországon a liberalizmust. Tehát, ha elfogadjuk önmeghatározásukat: sorsuktól függ a honi liberalizmus sorsa.

Vizsgáljuk meg tehát a következő, kissé patetikusra hangolt kérdést: "Mi lesz veled, magyar liberalizmus?". Ez a kérdés előkerült tegnap reggel Fodor Gábornak a királyi tévében elhangzott beszélgetésében is. Mégpedig azzal összefüggésben, hogy vajon nem jelent-e veszélyt az SZDSZ-re az LMP, vagyis egy másik, friss liberális erő megjelenése a honi politikai palettán? A szabad demokrata pártvezér a kérdésre nemes egyszerűséggel úgy reagált, hogy szerinte az LMP számukra nem rivális. S hogy miért nem? Azért, mert a Lehet Más a Politika nem is liberális párt.

Fodor Gábor álláspontja nyilvánvalóan nem túl tágkeblű. Úgy is fogalmazhatnánk, ha a rájuk jellemző erőteljes fogalmazást követnénk, hogy kirekesztő jellegű. Hisz kétségbe vonja egy másik párt jogát arra, hogy saját politikai krédóját megfogalmazza. Azt sugallja, hogy liberalizmus ügyben továbbra is az SZDSZ a döntőbíró, s hogy ők bizony csak magukat tekintik liberálisnak. Tessék mondani: ez az álláspont liberális?

Persze legyünk toleránsak az intoleranciával szemben is. Vagyis hagyjuk egy pillanatra figyelmen kívül azt a tényt, hogy saját meghatározása szerint az LMP elkötelezett "az emberi jogok, az egyéni és közösségi szabadságjogok védelme, az emancipáció és a jogkiterjesztés eszméi mellett... Ebben az értelemben liberálisok vagyunk.". (Fűzzük hozzá rögtön, az új párt alapító nyilatkozata arra is választ ad, hogy milyen szempontból állnak szemben a hazai új liberálisok az SZDSZ-szel.)

Inkább arra figyeljünk, hogy vajon mit jelent a két liberális párt élesedő küzdelme a szavazókért! (Az egyszerűség kedvéért most figyelmen kívül hagyhatjuk a Bokros-csokorral díszített MDF kirakat-liberalizmusát.) Nyilvánvaló, hogy a régi és az új erők közötti generációs küzdelemről van szó. És az ilyen párviadalokban az idő általában a megújulás erőinek dolgozik. Ezt a természetes szelekciót csak erősítheti, hogy az SZDSZ-en rajta a bélyeg 1994-es árulása óta. Emlékezetes, hogy sok liberális csalódott bennük, amikor Kis Jánosék elfordultak az Ellenzéki Kerekasztal gentleman's agreementjétől, s a súlyos állampárti hagyaték alatt roskadozó szocialisták mellé álltak, mint utólag - Kis távozása után - kiderült, jórészt a hatalomból való részesedés reményében. Azóta pedig bőven felemésztette hitelüket és támogatottságukat a politikai hatalomban való sűrű és korrupcióval édesített részesedés, és persze a legutóbbi két ciklus minden kormányzati kudarca.

E megfontolásokat összegezve kimondható: ha az LMP nem őrlődik fel a mostani - valószínűleg látványos siker nélküli - európai választáson, és parlamenten kívüli erőként ki tud tartani az országgyűlési és önkormányzati választásokig, akkor könnyen előfordulhat, hogy a kis hal megeszi a nagyot. A liberális új erő ugyanis azt üzeni Fodor Gábornak: nem kell aggódnia a hazai szabadelvűség ügyéért - a jelek szerint az LMP szívesen átveszi a stafétát az elbukó elődtől. S hátha hűségesebb is marad a közös eszményhez!