FIDESZ.HU > Vélemények > Publicisztika Nyomtatás
Ablak bezárása
Az alacsony részvétel az SZDSZ-nek kedvez
Március kilencedike után tizedike következik - mondta cinikusan Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-pártelnök a tavalyi, szociális népszavazás előtt. A dátumok sorrendjében kétségkívül nem tévedett, ám a mögöttes gondolatban már igen: még abban a hónapban kénytelen volt bejelenteni, hogy elküldi minden idők egyik legkártékonyabb egészségügyi miniszterét, Horváth Ágnest, majd ennek következtében felbomlott a koalíció.
Létrehozva: 2009. június 5., 07:49 | Utoljára frissítve: 2009. június 5., 08:18

A hárommillió szavazat üzenetét Horn Gábor liberális politikus fordította le igen plasztikusan egy óvatlan pillanatban, és az idő őt igazolta: hol van ma Gyurcsány Ferenc? Bár kétségkívül kilencedikére tizedike következett, azóta a kormányfői pozíciója mellett a pártelnökséget is elveszítette. A fenti történetet azoknak mondtam el, akik mostanában azt hangoztatják: a vasárnapi választásoknak nincs belpolitikai tétje, és nem lesz semmilyen következménye a Bajnai-kormányra.

Látszólag igazuk van: most nem a magyar kormányról szavazunk, hanem az Európai Unió huszonhét tagállamában tartanak választásokat (Hollandiában és az Egyesült Királyságban már tegnap elkezdték), és a csaknem 375 millió választópolgár az Európai Parlament 736 képviselőjéről dönt. Itthon huszonkét hely sorsa dől el, de aki azt mondja, hogy kizárólag a Brüsszelbe és Strasbourgba induló politikusokról szavazunk, az hazudik. Mondok egy másik példát is: Pécs városában néhány hete polgármestert választottak az ott lakók.

A Fidesz földcsuszamlásszerű győzelme után az is kiderült, hogy a voksolás eredménye a közgyűlés baloldali többségét is megszüntette annak ellenére, hogy az önkormányzati képviselőkről nem kellett szavazniuk a polgároknak. Három szocialista önkormányzati képviselő megértette a városlakók üzenetét, és kilépett a frakcióból. Sokan kényelmesek, és azt mondják: a Fidesz úgyis biztosan győz, ezért ők a szavazófülkék helyett a kirándulást, a semmittevést választják.

Erre kétféle válasz is van: az egyik szocialista klasszikus szerint "nem közvélemény-kutatást, hanem választást kell nyerni", másrészt pedig egyáltalán nem lényegtelen sem a győzelem, sem a részvétel aránya. Minél több szavazat érkezik a nemzeti erőre, annál nagyobb lehet az erjedés az MSZP táborában. Egyáltalán nem kizárt, hogy egy megsemmisítő erejű vereség után hamarosan akad néhány tucat szocialista országgyűlési képviselő, aki úgy dönt, hogy elmenekül a süllyedő hajóról.

Ők úgy taktikázhatnak, hogy az előre hozott választások után ebből a döntésükből próbálnak majd új tőkét kovácsolni maguknak. És még egy megfontolandó gondolat: a nyolcmillió-negyvenezer magyar választópolgárnak öt százaléka négyszázkétezer ember. Ha mindenki elmegy szavazni, akkor például a liberális pártnak nem kétszázezer plusz egy "szabad, demokrata szavazóra" van szüksége a küszöb átugrására, hanem kétszer ennyire.

Az alacsony részvétel tehát az SZDSZ-nek kedvez - minél több konzervatív gondolkodású választópolgár megy el szavazni, annál nagyobb az esélye annak, hogy a liberálisok képviselője helyett nemzeti érzelmű politikus menjen öt évre Brüsszelbe. Egy demokráciában a polgár a szavazófülkében tud a legerősebben üzenni a politikusoknak. A nagyon határozott üzenet pedig eljut a fülekhez még akkor is, ha azt a címzettek nagyon nem szeretnék meghallani. Vasárnap van egy lehetőség ennek megfogalmazására, és ez megér egy pár perces sétát a szavazófülkéig.