Válaszra várva

Létrehozva: 2009. június 5., 09:00	nyomtat	küld

Az akkori mézesmadzag a csalás tudatosan felépített programja volt. Ennek ellenére tény, hogy ez a program nyert, és kiötlői ma is kezükben tartják a hatalmat ebben a - Fricz Tamás szavaival élve - "következmények nélküli országban".

Kormányzási ciklus közben az ellenzék sehol a világon nem tárja fel a következő ciklusra érvényes választási programját. Teszi, ami a feladata. Konstruktív ellenzékként parlamenti javaslataival folyamatosan jelzi álláspontját a konkrét kormányzati döntésekkel kapcsolatban. Nálunk a hatalmon levők ezeket az indítványokat hét év óta rendre leszavazzák, kigúnyolják, hisz ők mindent mindenkinél jobban tudnak. Most aztán látjuk, szenvedjük az eredményt.
Itt az ideje, hogy a civil, patrióta módon gondolkodó polgárok szembesítsék a bukott, illegitimnek tekinthető kormányt saját "mindentudó" programjával és a végrehajtás eredményével. Summázva elmondhatjuk, hogy az elmúlt hét év a "Szemben a néppel, szemben a hazával!" című kormányprogram végrehajtásáról szólt. Hogy miért? Azért, mert minden alapvető kérdésben éppen az ellenkezőjét tették annak, ami az ország érdeke lenne. Ennek bizonyítására hadd tegyek föl néhány kérdést.

Lehetséges-e egy demokráciában, hogy erkölcsében megtévedt háromszázaléknyi nyomorba döntsön 97 százaléknyi tisztességest és megalázzon egy 1100 éves országot? Lehetséges-e, hogy az új oligarchia tagjai és a klientúra elkerüljék a cselekedeteik súlyának megfelelő erkölcsi és - ha kell - jogi felelősségre vonást? Lehetséges-e, hogy történelmi alkotmányunkat egy sztálini alkotmány rágógumi-jogszabályai helyettesítsék? Szabad-e hagyni, hogy bizonyos pártok négyévente hamis programmal szerezzenek elegendő voksot, hogy azután pártgárdisták segítségével puccsot hajtsanak végre a parlamentben, a nép akaratára fittyet hányva? Lehet-e elsíbolni a magyar költségvetés bevételeit, az európai uniós pénzek javát, és ezen pénzeket offshore cégekben "jogszerűen" kamatoztatni? Lehet-e a pályázati pénzeket haveroknak juttatni, aztán az így megszerzett vagyonokat elmutyizni és ezzel kiépíteni a saját, sakkban tartható lakájszolgálatot? Lehet-e a magyar államadósságot 2002 óta majdnem a háromszorosára növelni, majd erre hivatkozva a gyed és a gyes jogosultságát lefaragni, miközben a népesség rohamtempóban fogy, és a nyugdíjak reálértéke is csökken? Lehet-e nyakra-főre különböző kedvezményekkel erősíteni a multikat, miközben ezrével mennek tönkre a magyar kis- és középvállalkozások a "szabad verseny" visszájára fordított jelszava jegyében? Lehet-e a magyar élelmiszerlánc szőnyegbombázása után most már magát a magyar falut is életképtelenné tenni, hogy egy "kiválasztott" kör a földet és a magyar vízkészletet zsebre privatizálhassa? Lehet-e az átlagos magyar ember életszínvonalát Európa utolsói közé sorvasztani, a munkanélküliségi rátát akár 15 százalékra duzzasztani? Lehet-e a devizahiteles családok otthonát elárverezni? Lehet-e az adózott pénzből épült és karbantartott ingatlant megadóztatni, amely a család lakhatását szolgálja? Lehet-e a globáltőke érdekeltségében lévő bankok rabló tevékenységét kritika nélkül elfogadni? Lehet-e a kórházakat, a magyar állami egészségügyi ellátást, a magyar egyetemeket piaci hiénák és ingatlanspekulánsok elé vetni? És lehet-e a magyart a magyarnak ugratni, a régi pártállami módszerekkel egymásnak vezetni?
Nem lehet! De megtették.

A "mindent lehet" korszaknak véget kell vetni! Nem kell sok fantázia, hogy lássuk: az ellenkezőjéből következtetés logikája úgyszólván megírta a Fidesz választási programját. Ez a program csak arról szólhat, hogy a tönkretett társadalmat és gazdaságot lépésről lépésre talpra kell állítani, mégpedig mindig a családjukért, az országért tenni akaró emberek érdekét - a közjót - helyezve a középpontba. Vagyis a fordítottját kell tenni annak, ami az elmúlt hét évben történt. Az ország ellen dolgozó hatalom tudni sem akar a civil társadalomról, nemhogy támaszkodna rá. Egy közjóért tevékenykedő jövőbeni kormánynak azonban szüksége lesz ránk, hiszen nemcsak a válságból kell közösen kilábalnunk, de az ország érdekét is meg kell majd védenünk a neoliberális ideológia és a posztkommunista módszerek szélsőséges ártalmaitól.