Hogy is fogalmazna most Horn Gábor?

Létrehozva: 2009. június 8., 07:35	nyomtat	küld

A magyar közvélemény arra kíváncsi, hogy milyen következményei lesznek az európai parlamenti választásoknak idehaza. A kérdés azért izgalmas, mert senki sem tudhatja rá biztosan a választ. Vagyis továbbra is csak találgathatjuk, mikor lesznek egy éven belül a következő választások. Ám az már feltételezhető, hogy a szavazók az országgyűlési választásokon sem fogják majd vissza magukat, ha úgy érzik, a kormánybuktatással fejezhetik ki elkeseredésüket.

Előbb azonban nézzük, hogy döntöttek tegnap! A Fidesz 14, az MSZP 4, a Jobbik 3, az MDF 1 képviselőt küldhet Brüsszelbe, míg az SZDSZ nagyot bukott. Világos és egyértelmű az üzenet: a szavazók 75 százaléka elégedetlen a kormánnyal és pártjaival. De ha a Bokrossal kistafírozott MDF-et áthozzuk a baloldalra, akkor is megmarad a bő 70 százalékos ellenzéki fölény. Innét kezdve világos: a választók elküldték a balliberális koalíciót. Idézzük csak fel, hogy is fogalmazna Horn Gábor ilyen helyzetben?

Ám hogy képes lesz-e a balliberális elit levonni ezt a konzekvenciát, az még kérdéses. Bízzuk rájuk, fel tudnak-e nőni e feladathoz! Az alábbiakban csak összefoglaló módon utalok néhány olyan tényre, amely a választások nyomán tisztán megmutatkozott.

A Fidesz győzelme megkérdőjelezhetetlen. Ám megint működött az a baloldali taktika, amely a közvélemény-kutatásokra hivatkozva előzetesen túlértékelte a várható győzelmet, így ahhoz képest nem érezhetik magukat felhőtlenül boldognak a Fidesz szavazók. Bár Orbán Viktor és csapata megpróbálta ellensúlyozni e hadviselési módot, amikor arra utaltak, hogy ők a feles győzelmet már nagy sikernek tartanák, a sikerre kiéhezett jobboldali közönség reményeit azonban nem sikerült lelohasztaniuk, így a tényleges eredménynek nem tudnak most úgy örülni a polgári erők, ahogy szerettek volna.

Különösen érdekes vita fog kibontakozni a Jobbik besorolásával és szavazótáborával kapcsolatban. Lendvai Ildikó esti beszédéből látható, hogy az MSZP arra fog törekedni, hogy a Fidesz szavazóit fedezze fel a Jobbik támogatóinak soraiban. Az érvelést kicsit gyengíti, hogy ha a polgári párt ennyi szavazót tudott mozgósítani maga mellett, honnét akadt még annyi tartaléka, amely a Jobbikhoz pártolhatott. Egy tény: Vona Gáboréknak az egyre inkább karizmatikus politikusi megnyilvánulásokat mutató Morvai Krisztina és a Magyar Gárda hatékony közreműködésével sikerült egy olyan nemzeti radikális erőt felépíteniük, amely valóban nyugtalaníthatja a Fideszt.

A Jobbik látványos felfutása - mely csakugyan példa nélküli az újkori magyar demokrácia történetében - akár a polgári párt táborának erodálódásához vezethet válsághelyzetben. Hisz a Jobbik retorikája csakugyan számos ponton megegyezik a Fideszével, s Orbánéknak eddig is sok engedményt kellett tenniük e téren szavazóik szélső peremének megtartásához. Az elveszett radikális szavazatra vonatkozó érv most már valószínűleg nem lesz túl erős saját táborukon belül. A Fidesznek a továbbiakban úgy kell tudnia megkülönböztetnie magát a demokratikus politikában magát már lejáratott Jobbiktól, hogy közben ne veszítsen túl sok szavazót. Ezt a feladatot csak nehezítik azok a kiábrándult, naiv vagy tekintélyelvű jobboldali szimpatizánsok, akik nem tanulnak a szélsőséges politika eddigi kudarcaiból, s készek a biztosat kockáztatni egy hagymázas politikai vízió reményében.

De vessünk egy pillantást a baloldalra! AZ MSZP történelmi mélypontra jutott: még soha ilyen kevesen nem szavaztak rá a rendszerváltás óta. Politikusai érvelése szerint a szavazók még Gyurcsányt büntetik, és erre a büntetésre már előzőleg reagált a párt az új, Bajnai-kormánnyal és a Lendvai-féle pártvezetéssel. Ügyes érvelés. Legfeljebb azt hagyja figyelmen kívül, hogy tehát már a régi-új kormány- és pártfelállás ismeretében szavaztak a választók - vagyis az átalakítás irányával és/vagy módjával és személyi összetételével, meg hát a kormány megszorító programjával sem értettek egyet. Ezek után folytatni ezt az irányt vakmerőség - bár persze ahhoz is bátorság kellene, hogy a sötétbe ugorva vállalják fel az előrehozott választásokon a biztosra vehető vereséget.

A legnagyobb vesztes azonban az európaiságával kérkedő SZDSZ csúfos kudarca e megmérettetésen. Hisz az eddigi két képviselő helyett most kiszorultak az Európai Parlamentből. Különösen fájhat nekik, hogy nemcsak az MDF győzte le őket (több mint kétszer annyi szavazattal, mint amennyit nekik sikerült begyűjteniük), hanem - ahogy arra a csütörtöki publicisztikámban utaltam - az új erőként megjelenő LMP is. S bár ez utóbbi párt a jelek szerint megpróbálja eltávolítani magától a liberális jelzőt, mégis valószínűleg sok kiábrándult szabad demokrata szavazó választhatta őket.

Mi sem bizonyítja ezt ékesszólóbban, mint az, hogy a zöld-liberális-konzervatív-alternatívok olyan helyeken bizonyultak erősnek, amelyek korábban SZDSZ-es fellegvárnak számítottak - ilyen főként a Demszky kormányozta Budapest, ahol majdnem sikerült megugorniuk az 5 százalékot Schifferéknek. Ha az SZDSZ a szocialistákkal bukó pályára állt, s nem tud Magyar Bálint elképzelése szerint az MDF-be integrálódni, akkor valószínűleg csak az LMP felé tájékozódhat, szövetségest keresve.

A földcsuszamlásszerű baloldali vereség mindenesetre alaposan átrajzolta az ország politikai térképét. Márpedig a választói akarat következményeinek levonását sokáig egyetlen demokratikus párt sem ódázhatja el. Érdekes fejlemények várhatók tehát a közeljövőben.