Az egyik új elem a családokra mér csapás. A gyes időtartamának csökkentése és a családi pótlék befagyasztása tovább mélyíti a gyermekszegénységet is. Eközben a kormány az IMF-fel kötött megállapodás értelmében hatszázmilliárd forint körüli összeggel támogatja a hazánkban működő, óriási profitot termelő külföldi bankokat. A pénzt pedig a családoktól és a közszférából, az oktatástól és az egészségügytől veszi el. Nem véletlen, hogy alig akad már olyan kórház, amely ne lenne csődhelyzetben. Az oktatás állapota is egyre kilátástalanabb.
Eközben a pénz továbbra is úgy tűnik el, mint valami feneketlen kútban. A bruttó hazai termékhez viszonyított külső adósságunk 2007-ről 2008-ra 17,2 százalékkal nőtt. 2009-re pedig további 16,6 százalékos többleteladósodás várható.
Ehhez hasonlóan gyorsuló eladósodást 2006-ban, a választás évében tapasztalhattunk. Ekkor, az előző évhez képest, 15,4 százalékkal emelkedett a GDP-hez mért adósság nagysága. Akkor az MSZP ezzel a hatalomban maradásának árát terhelte rá a társadalomra. A mostani, felgyorsult eladósodást pedig nagy részben a pocsékolás, a rossz gazdaságpolitika és a korrupció okozza. Visszafizettetni mégis az emberekkel akarják. Pedig mást is lehetne tenni. Például szűkíteni a multik indokolatlan kedvezményeit, amelyek miatt évente legkevesebb ezermilliárd forintnyi bevételtől esik el az államkassza. És jobban kellene csökkenteni a munkahelymegtartás és a munkahelyteremtés költségeit is.
A The Economist szerint a munkaerőköltségek és a ténylegesen hazavitt bér közötti arányszám Belgium után nálunk a legkedvezőtlenebb: a munkaerőköltségek 53 százaléka a bér. Ha kisebbek lennének a munkát terhelő adók, nőne a cégek munkahelymegőrző és munkahelyteremtő kedve, és mérséklődne a munkanélküliség. Hiszen több cégről is tudunk, amely azért vitt át munkahelyeket Romániába vagy Szlovákiába, mert ott azok kisebbek.
Bátorítani kellene továbbá a termelési értéklánc meghosszabbítását. Mit is jelent ez? Nézzünk egy példát! Ma az almatermelőktől fillérekért megveszik az almát, sűrítményt készítenek belőle, majd azt olcsón Ausztriába, Németországba exportálják. Ott a léből dobozos és üveges üdítőitalokat gyártanak, amiket azután magas áron hozzánk exportálnak. Ebben a folyamatban vesztes a gazda, mert a jó gyümölcséért filléreket kap. Vesztes az ország is, mivel egyrészt a nagyobb érték nem nálunk képződik, ezért a befizetett adók is kisebbek lesznek, másrészt az import miatt romlik a kereskedelmi mérleg. A termelési értéklánc meghosszabbítása azt jelentené, hogy az almától az üdítőitalig minden termelési folyamat itthon zajlana. Ehhez arra lenne szükség, hogy a gazdák szövetkezését és feldolgozói tevékenységét, illetve az ehhez kapcsolódó hazai befektetéseket támogassa a kormány, beleértve azt is, hogy uniós pénzeket is átcsoportosít erre a területre.
A másik példa lehetne a húsipar. A húsfeldolgozók panaszkodnak, hogy a gyengülő forint miatt romlik az eredményességük. Ennek az az oka, hogy importhúsból dolgoznak. Eközben a nagy múltú hazai szarvasmarha- és sertéstenyésztés felszámolódik, mivel a gazdák nem tudják eladni a húst. Ha a hazai feldolgozók jó minőségű, ellenőrizhető hazai húsból dolgoznának, a kevesebb adalékanyaggal gyártott kiváló árut a hazai piac is örömmel fogadná, és biztos, hogy sikeres exportra is lehetőség nyílna. De említhetném a gyógyvizek, a gyógyturizmus és a gyógyítás egymásra épülő rendszerének megteremtését is. A kórházakat nem leépíteni, hanem fejleszteni kellene. A kiváló hazai orvosgárda tudását természeti adottságainkkal kombinálva, jelentős gazdasági eredményeket lehetne elérni: tudással és nem olcsóságra építő "összeszerelő tevékenységgel".
A példákat hosszasan lehetne sorolni. Programok is vannak, de megvalósításukhoz előre hozott választásokra van szükség. Az előre hozott választások után fontos feladat lesz a morális rend helyreállítása. Mert, mint XVI. Benedek pápa mondta, az etikátlan gazdaság elpusztítja önmagát. Ezután az EU-s támogatások újratervezése és a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, valamint a hazai kereskedelem szerves, egymásra épülő rendszerének kialakítása kell hogy következzék. Ezzel jelentős számú új munkahelyet lehet teremteni. Szükség lesz a hazai vállalkozásokat bátorító adórendszer kialakítására és intézményi reformra is.
Ez utóbbihoz tartozik a bürokrácia és a korrupció számottevő csökkentése, továbbá az APEH, a versenyhivatal és a többi intézmény magyar cégeket ellehetetlenítő gyakorlatának felszámolása. A válságból ki lehet úgy jönni, hogy közben a jövőt is építjük, és így újra felzárkózhatunk legalább azokhoz a szomszédainkhoz, amelyek a nálunk elkövetett hibák miatt elhúztak mellettünk.