Úgy érzem magam, mint a villámhárító

Létrehozva: 2009. június 8., 10:02 | Utoljára frissítve: 2009. június 8., 10:08	nyomtat	küld

Szabó Máté: Ombudsman vagyok, kijelölt a köztársasági elnök, megválasztott a parlament, és dolgozom az állampolgárokért (Fotó: MH)

- A héten már a harmadik bizottság utasította el a 2008-as beszámolóját a szocialista-szabaddemokrata képviselők szavazataival. Talán meg akarják leckéztetni?

- Úgy tűnik számomra, mintha bizonyos politikai pártok képviselői teljes mértékben ignorálnák beszámolónk szakmai tartalmát. Ehelyett a bizottsági üléseken általános, elvi jellegű politikai vitákra kívánnak rákényszeríteni - amelyekben részvételemet a törvény tiltja - ahelyett, hogy a szakmai tartalomról vitáznánk. A beszámoló akkor nem alkalmas általános vitára, ha szakmailag problémás. A helyzet azért szomorú, mert a kollégáimmal rengeteget dolgoztunk tavaly, az összes ránk zúduló panasz feldolgozása mellett külön kiemelten a gyülekezési jog, a gyermekjogok és a hajléktalanság területén.

- A szocialistáknál konkrétan beszámolója bevezetőjének egyik mondata verte ki a biztosítékot, miszerint az alkotmányos jogok szempontjából elgondolkodtató, hogy a többpártrendszer intézményesítése óta először van egyetlen párt a kormányzás birtokában, és éppen a korábbi egypártrendszert irányító párt jogutódja az.

- Kiszúrták a szövegben ezt az egy mondatot, és azt mondják, hogy ez direkt politizálás. Én meg azt mondom, hogy nem az. A mondatban egy kérdést tettem fel. Na de ha már kérdezni sem lehet az ombudsmannak, akkor mire való az egész szerepkör? Ha egy ilyen mondatért annullálják a beszámolót, negyven ember egyéves munkáját, akkor én azt nagyon szomorúnak tartom, és nehezen tudom feldolgozni. A beszámolóban van egy kérdő mondat, és mellette sok ezer kijelentő.

- A másik támadási pont a másfél hónappal ezelőtti kijelentése a "cigánybűnözésről", amit visszavont. Most mi a véleménye?

- Visszavonni szavakat, mondatokat lehet. A gondolatot viszont nem. A kijelentés mögött mindössze egy gondolat van, és semmi több, amit talán félreérthetően fogalmaztam: ha a bűnözésnek létezik valamely érzékelhető társadalmi tendenciája, hangsúlyozom, ha és amennyiben létezik, akkor az államnak kötelessége a politikában, a bűnmegelőzésben és a büntetés-végrehajtásban ezt a tudását használni, alkalmazni és informálni róla az állampolgárokat. Megismétlem: feltéve, hogy létezik ilyen.

- Ezt ki dönti el?

- Nehéz ezt megmondani. Ebben benne van a kriminológia tudománya, el kell döntenie a minisztériumnak, a rendőrségnek, a különböző intézményeknek és az állampolgároknak is. Tudom, hogy mit mond erről a tudomány, mit a politika és mit az emberek. Ezt nem nekem kell összegeznem. Tegyék meg azok, akiknek az a dolguk.

- Személyesen hogyan élte meg az elmúlt másfél hónapot?

- Megviselt. De azért az embernek bizonyos távolságtartással kell szemlélnie a munkáját és azt, hogy hogyan ítélik meg a közvéleményben. Magyar állampolgár vagyok, emellett társadalomtudós és ombudsman egy személyben. Hogy ezt hogyan teszem össze vagy szedem szét a gondolkodásmódomban, az nem kis feladat. Viszont úgy vélem, megvan a jogom arra, hogy különbséget tegyek e szerepekben tett kijelentéseim között. Egy ombudsman egyébként nem is válaszolhatja meg azt a kérdést, amit az interjúban nekem feltettek, hogy melyek lehetnek a válság erőszakra és a konfliktusokra gyakorolt hatásai. Egy társadalomtudós igen.

- Több szervezet is a lemondását követelte. Gondolkodott azon, hogy ezt megteszi?

- Sokat, sőt azt mondhatom, túl sokat is gondolkodtam erről. Arról, hogy feltehetem-e azokat a kérdéseket, amelyeket felvetettem. Ombudsman vagyok, kijelölt a köztársasági elnök, megválasztott a parlament, és dolgozom az állampolgárokért. Látom az értelmét és eredményét a munkának. Rengeteg dolgot elértünk a gyülekezés vagy például a gyermekjogok területén. Mások azt mondják, hogy kijelentésem után csökkent a bizalom irányomban. Eközben viszont folyamatosan emelkedik a hozzám beérkező panaszok száma. Tudjuk, hogy miért, de már ezt sem merem kimondani. Már azt sem, hogy válság van. Mert ez már egy számomra törvényileg tiltott politikai nyilatkozat.

- Korábbi interjúkban kifejtette a véleményét a gyűlöletbeszéd elleni fellépés szigorításáról. Most a kormánypárt egy alkotmánymódosítással próbálkozik.

- A gyűlöletbeszéd elleni fellépés szigorítása lehet, hogy máshol jól működik, nálunk viszont azt jelentené, hogy az is bűnös lesz, aki felfelé, és az is, aki lefelé tartja az ujját. Mert mindig lesz valaki, aki valamilyen indíttatásból feljelenti. Ebben az országban az alapjogokkal való visszaélés kultúrája végtelenül kifinomult és széles körű. Körülírom, hogy ne vádolhassanak megint: voltak olyan korszakok, amikor az emberek sorra jelentették fel egymást. Akit pedig feljelentettek, azt elvitték. A feljelentések ilyen légköréhez is vezethet a gyűlöletbeszéd szigorító szabályozása. A vitakultúra ugyanis rettentően alacsony színvonalú nálunk. Nem vitázunk, hanem minősítünk. Akik például a nyilatkozatomhoz hozzászóltak, nem vitatkoztak, nem érveltek, hanem minősítettek, egy személyben játszottak ügyészt és bírót. Sok mindent kértek rajtam számon, olyasmit is, amit nem rajtam kell számon kérni. Olyan dolgokat vernek le rajtam, amiket szintén nem rajtam kellene. Sokszor úgy érzem magam, mint egy villámhárító.

- A szavaiból az derül ki, mintha visszafelé haladnánk az időben.

- Politológusként válaszolok: a rendszerváltás huszadik évfordulóján sok társadalomtudós kollégám ezt mondja. Részt veszek évfordulós konferenciákon, külföldön is. Ott is azt hallom, hogy azokban az országokban, ahol megegyezéses hatalomváltás történt, nagyon látványosak a változás diszfunkciói. Közöttük említik például a privatizáció eredményeként kialakult gazdasági és tulajdoni rend igazságtalanságait. A tízéves évfordulón, 1999-ben még egészen más volt a hangulat.

Pályakép

Szabó Máté 1980-ban szerzett diplomát az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Ezt követően négy évig a Világosság című folyóirat szerkesztője volt. 1984-től az ELTE Állam és Jogtudományi Karának politológia csoportjánál, illetve tanszékén dolgozott, tudományos munkatársként, főmunkatársként, docensként, majd egyetemi tanárként. 1999 novembere óta a tanszék vezetője, majd 2001. november 1-jétől, a Politikatudományi Intézet létrejöttét követően, igazgatója. Megalakulása óta oktat az ELTE ÁJK politológiai doktori iskolában és tagja a doktori iskola tanácsának. 1996-ban elnyerte az MTA tudományok doktora címet politológiából. 2007 szeptember végétől az állampolgári jogok országgyűlési biztosa.