"Távoli őseinknek szembe kellett nézniük az emelkedő tengerszint és a szélsőséges időjárás okozta veszélyekkel, a klímaváltozás miatt eltűnt növényfajták kiváltotta éhezéssel, de megtanultak alkalmazkodni" - hangsúlyozta a kutatást irányító Jago Cooper, a Leicesteri Egyetem régészeti és ókortörténeti intézetének tudósa a Science Daily tudományos hírportálon.

A kutatás, amelyben brit, kubai és kanadai tudósok is részt vettek, 1997-ben indult. A tudósok a Karib-térségben régészeti leletek és paleoökológiai adatok sokaságát, a települések struktúrájának változását, az élelmezési stratégiákat és a házépítés módszereit vizsgálták. Ennek alapján következtettek arra, hogy miként alkalmazkodott a térség lakossága a Kr.e. 5000 és Kr.u. 1492 közötti időszakban az éghajlatváltozáshoz. A tanulmány a New Scientist legújabb számában látott napvilágot.

A legutolsó jégkorszak végétől 5000 év alatt a karibi térségben öt méterrel emelkedett a tengerszint. A hurrikánok, a tengeri viharok nem csak a parti részeket, hanem a beljebb lévő térségeket is sújtották. Emelkedett a talajvíz szintje, amely ráadásul sóssá vált. A lakosság azonban nemcsak hogy nem hagyta el a parti sávot, hanem a lagúnákban cölöpházakban élt.

Jago Cooper szerint a modern településeket sokkal jobban veszélyeztetik az árvizek, mivel "sérülékenyebb" helyeken létesültek. A bennszülöttek cölöpházai viszont biztonságban voltak, a víz a cölöpök között örvénylett, de nem jutott be a lakóhelyiségekbe. A prekolumbiánus településeket gyakorta barlangok közelében hozták létre, így a lakosoknak volt hol menedékre lelniük a hurrikánok idején. A házakat helyi nyersanyagból építették fel, így ha a természeti csapás következtében károsodtak is, könnyű volt újjáépíteni őket. A vizsgálatok arra is fényt derítettek, hogy miként "diverzifikálta" a karibi lakosság az élelemtermelést, hogy megküzdjön a táplálékforrások szűkös voltával.