- Nagyon meglepődött, amikor Sólyom László újra önt jelölte?

- Megint ugyanolyan megtiszteltetésnek tekintettem a jelöltséget, természetesen Sólyom László előtte megkérdezte, hogy vállalom-e.

- Meg kellett győzni, hogy fogadja el, vagy egyből igent mondott?

- Egyetértettünk a köztársasági elnökkel: immár tarthatatlan, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak egy éve nincs elnöke, ami az uniós országokat nézve példa nélküli. Abban is egyetértettünk, hogy a múltkori jelölés óta jelentős idő telt el, s a velem szemben akkor megfogalmazott kifogások már nem állják meg a helyüket.

- Most már több mint egy éve itthon dolgozik. Változott a véleménye a bírósági rendszerről?

- Természetesen van véleményem, de ha az ember új helyzetbe kerül, nyilván árnyaltabban látja a viszonyokat. A korábbi megközelítésem nem változott lényegesen. Talán már jobban látom a bíróságok, a bírák, a kollégák mindennapi életét.

- A koncepciója sem változott ezek után?

- A korábban kifejtett elemek többségét ma is vallom. Szükség van változásokra, elsősorban a nyilvánosság, az oktatás, a bíróvá válás terén. Az alaptézisem az, hogy a magyar bíróság igazgatását, a bíróságok tevékenységét jobban a korhoz kell igazítani. Egyébként a korábbi állapotokhoz képest több területen bekövetkezett előrelépés. Egyértelmű például, hogy az eljárások gyorsítására születtek jogalkotási lépések, bírósági kezdeményezések, de ugyanígy az aránytalanságok csökkentése terén is. Ezek abba az irányba mutatnak, amit én is támogatok.

- Mit kell változtatni a nyilvánosság tekintetében?

- Ez egy összetett fogalom. Szűk értelemben beletartozik az eljárási törvényekben megfogalmazott tárgyalótermi nyilvánosság, ami Magyarországon érvényesül. További arányosítást, harmonizálást tartok szükségesnek. A polgári és büntető eljárási törvények például nem egyformán fogalmazzák meg a tárgyalótermi nyilvánosságot. Egyrészt eleget kell tennünk a tájékoztatás jogos igényeinek, másrészt figyelembe kell venni, hogy a tárgyalóteremben munka folyik, ahol nagy szerepe van például a tanúk meghallgatásának. Az általuk elmondottak értékelésre kerülnek, a szembesítésnél egy szemvillanás, egy rezdülés is számíthat. Tehát a nyilvánosság és a bírósági munka érdekeit összhangba kell hozni. A nyilvánosság nem zavarhatja a bírósági munkát és az ítélkezési tevékenységet. A másik oldalról követelmény, hogy a bíróságokról alkotott kép megfeleljen a valóságnak, a bírósági igazgatás lehetőség szerint átlátható legyen. A jelenleginél szélesebb körben kellene alkalmazni azokat az új módszereket, amelyek például az informatika terén használhatók. Nagyobb horderejű ügyek tárgyalásáról például a bíróságok saját honlapjukon tájékoztathatnák a közvéleményt. Általánosan fogalmazva, nincs és nem is lehet más titok a bíróságok működése körül, csupán annyi, amennyit a dolog természete megkövetel.

- Mit tart a legégetőbb problémának, amelyen sürgősen változtatni kellene?

- Az eljárások meggyorsítása, a különböző bíróságok munkaterhében jelentkező aránytalanságok megszüntetése vagy legalább csökkentése. A perek befejezésének ideje nem lehet lényegesen eltérő az ország különböző részeiben. A polgárok érdekében ezen változtatni kell.

- Előbbit akár szimpla átcsoportosítással is meg lehet oldani?

- A megoldás ennél sokkal összetettebb. Az extenzív eszközök, mint a többletlétszám biztosítása, kirendelések, az anyagi juttatások megemelése, csak az eszközök egy típusát jelentik. Emellett szükség van a hatékonyság növelésére, az illetékességi szabályok szükség szerinti megváltoztatására, vagy például arra, hogy az elektronikus ügyintézés nagyobb teret nyerjen.

- A reformok kapcsán az előző jelöltet azért is bírálták, mert túl gyorsan akarta ezeket megvalósítani. Ön milyen tempót diktálna?

- Nem értem, hogy mi a túl gyors, és mi a túl lassú. Ha szakmai egyetértés van a szükséges változásokban, akkor ezeket minél előbb meg kell lépni. A változtatásokat megfelelően elő kell készíteni, ezeknek van egy ütemük, ami függ a szándéktól, az eltökéltségtől, a lehetőségektől. Reformokat nem lehet áthajszolni. Vannak olyanok, amelyeket rövid időn belül, és vannak olyanok, amelyeket hosszú évek alatt lehet csak véghezvinni.

- Sokak szerint feszültség van a bíróságon belül, elsősorban a megyék és a táblabíróságok között. Tavaly azt mondta, ez mesterséges hangulatkeltés eredménye is. Ma mit gondol erről?

- Nem szerencsés, hogy ha az egységes igazságszolgáltatási rendszerben, létező vagy vélt feszültségek, ellentétek vannak. Nem szerencsés az sem, ha privilegizált szintek jönnek létre, és a szintek között nincs harmonikus együttműködés. Amikor az ítélőtáblák létrejöttek, új intézményekként, talán jobb lehetőségeik vagy hátterük volt. Valószínűleg személyi problémák is jelentkeztek: ki kerüljön az ítélőtáblákra, hogyan válasszák ki őket. Ennek kapcsán számos sérelem keletkezhetett. Feltételezem, ezek hozzájárultak egyfajta megosztottsághoz, amit én is érzékeltem. Ennek véget kellene vetni.

- A politika befolyásáról mi a véleménye? A volt miniszterelnök elfogultsággal vádolta az igazságszolgáltatást.

- Általánosan válaszolok. Magyarországon, történelmi mértékkel mérve, a rendszerváltás nem olyan régen zajlott le. Ez egy fiatal demokrácia. Ezek jellemzője, hogy élesebb politikai küzdelmek zajlanak, amelyek érzékelhetők lehetnek a hagyományosan a politika területén kívül eső szférákban is, mint a családi, a baráti viszonyok, vagy a civil szféra területein. Egy túlpolitizált közegben a politika direkt vagy indirekt módon olyan körben is hullámokat ver, ahol nem kellene. Ennek ellenére a magyar bíróságok ítélkezési tevékenységében nem érzékelek semmiféle politikai elemet. A megszületett bírói döntések közvélemény felé való interpretálásában ugyanakkor ez az elem már észrevehető.

Pályakép

Baka András 1978-ban végzett az ELTE jogi karán. A diploma megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézete alkotmányjogi osztályának tudományos munkatársa, majd főmunkatársa volt 1989-ig. 1988-ban az állam- és jogtudományok kandidátusa lett. 1990-től '98-ig az Államigazgatási Főiskola főigazgatójaként dolgozott. Több nyugati ország egyetemén volt vendégelőadó. 1991-ben megválasztották az strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának bírájává. A nemzetközi bíróságnak 2008-ig volt tagja, majd ugyanettől az évtől a Fővárosi Ítélőtábla elnöki bírája.

Nagyobb eséllyel indulhat Baka

Egy éve nincs vezetője a Legfelsőbb Bíróságnak. Az előző elnök, Lomnici Zoltán mandátuma tavaly júniusban járt le, azóta Sólyom László köztársasági elnök először Baka Andrást, a strasbourgi emberi jogi bíróság korábbi bíráját, majd egymás után kétszer Havasiné Orbán Máriát, a Győri Ítélőtábla elnökét jelölte a posztra. A jelölteket csak a polgári ellenzék támogatta egyértelműen, ez pedig kevés volt a kétharmados többség megszerzéséhez.

Baka András ellen egy évvel ezelőtt kifogásként hozták fel MDF-es múltját, valamint azt, hogy nincs hazai tapasztalata. Az államfő most ismét Baka Andrást jelölte. A Fidesz újra megvitatja a kérdést, de várhatóan a múltkori szavazáshoz hasonlóan ismét támogatja majd Baka megválasztását. A KDNP egyértelmű támogatásáról biztosította a jelöltet, az SZDSZ-frakció pedig a jövő héten dönt arról, hogyan szavaz majd. Az MSZP egyik képviselője pedig kijelentette: most nagyobb esélyt lát arra, hogy támogassák az államfő jelöltjét.