Simor először azon sajnálkozott a T. Házban, hogy kétéves működése alatt először a ciprusi cége miatt kellett az Országgyűlés elé állnia. Amiben még igaza is van, hiszen a parlamenti képviselők már rég nekiszegezhették volna a nemzetgazdaságunkat legsúlyosabban érintő kérdéseket is. Annál is inkább, mert a "nincs árfolyamcélunk" típusú nyilatkozataival a spekuláns pénzügyi befektetőket idevonzó Simor elmagyarázhatta volna, milyen célt, milyen érdeket szolgál valójában az MNB kamatpolitikája. Az elmúlt időszakban számos alkalommal bizonyította - havi majd nyolcmilliós jövedelemmel és kilencszázmilliós tőkével a háta mögött - azt is, hogy olyan érzéketlen, mint egy fatuskó, ha megszorítócsomagokkal a nehéz körülmények között élő milliók kontójára kell lefaragni a büdzsé kiadási oldalát. Mint ahogy az is hidegen hagyja, hogy éppen az általuk erőltetett kamatpolitika miatt váltak százezrek a devizahitelt rájuk tukmáló kereskedelmi bankok könnyű prédájává. A jegybankelnök egyelőre tehát csak a ciprusi offshore cég miatt állt a szőnyeg szélén. Nem sok, de ez is valami.
Egyébként Szijjártónak igaza van. A magyar jegybankelnöktől elvárható, hogy adózzon Magyarországon, és szavatolja a pénzügyi rendszer tekintélyét. Ezzel szemben Simor András védekezése kétségbeejtő volt. Azt válaszolta, hogy a ciprusi pénzt ő külföldön kereste meg, és ott is fektette be. A Népszavának adott interjúban pedig még azzal is megfejelte ezt, hogy a tartósan magas magyar jegybanki alapkamat miatt - éppen a vádakat elkerülendő - bízta külföldi vagyonkezelőre a pénzét.
Nincs azzal semmi baj, nem tiltja törvény, hogy magyar állampolgár külföldön vagy itthon keresett pénzét külföldön fektesse be. Azt sem tiltja semmi, hogy akár Cipruson pénzügyi tanácsadó cégeket tartson fenn. Sőt azt se, hogy külhoni befektetők forgassák a pénzét. Csak ezzel egy időben nem kell elfogadni a jegybankelnöki felkérést.
Simor András még most is azzal próbál védekezni, hogy ő a törvény szerint adott számot vagyoni helyzetéről. A szerencsétlen még mindig nem érti, és azt mondogatja, hogy mindenről a törvényhozó testület tehet, s hogy a kérdező felelőssége, hogy mit kérdez. És a cége könyv szerinti értékét nem kérdezték, csak a tulajdoni arányát.
Simor egyértelműen bebizonyította, hogy mind erkölcsileg, mind szakmai szempontból tökéletesen alkalmatlan a jegybank elnöki posztjára. Alkalmatlan, mert képtelen megérteni azt az igen egyszerű törvényhozói szándékot is, hogy köztisztviselőként azért kötelező vagyonnyilatkozatot tennie, hogy vagyoni helyzete, gazdagodása átlátható, ellenőrizhető legyen. És ha ezt sem érti, vajon hogyan foghatná fel azt a kárt és keserűséget, amit a devizahitelt felvett embereknek okozott az MNB kamatpolitikája?