Nektek köszönhető, hogy négyszázezren választották a Jobbikot, s azt, hogy soha nem látott arányban döngölte földbe pártjaitokat a Fidesz. Néztek, de nem láttok. Pedig mindenről ti tehettek. A rendszerváltozás idején messze vitt benneteket a hév, sokkal messzebb, mint arra képességeitek, valódi súlyotok alapján rászolgáltatok volna. Azt hittétek, "a szellem embereiként" jogotok van minden közéleti kérdésben igazságot osztani. Mohón rávetettétek magatokat a magyar szellemi élet kulcspozícióira: egymást sztároltátok televízióban, rádióban, újságban, "véletlenül" mindig a hozzátok hasonlók kaptak szót, mikrofont. Akik veletek tartottak, azokból tényezőt faragtatok, azokat megfizettétek. De aki nem volt hajlandó szembeköpni a saját hazáját, azt kiebrudaltátok a hatalmatok alá hajtott intézményekből.

Én legalábbis a fentieket tapasztalom a honi sajtóban idestova tizenöt éve. Emlékszem, mennyire felháborodtatok, amikor az Antall-korszak egyik politikusa "egészséges vidéki gyerekeket" követelt a képernyőre (ahol egyébként már akkor sem az "egészséges vidéki gyerekek" voltak többségben). Végignéztük, ahogyan lemészároltátok Európa egyik legjobb televíziós műhelyét, a Panorámát, ahogyan gyáván és kisszerűen száműztétek Chrudinák Alajost. Ti voltatok azok, akik újjáéledő nácizmusról harsogtatok a médiaháborúban. És az is világosan előttem van, amint egyik chartás szószólótok 1994-ben azt rikoltozza a Magyar Televízió lépcsőjén, hogy már csak néhány embert kell kirúgni, és "végre magunk között leszünk".

Érdemes volt? Húsz évetek ment rá, és az ország narancssárgába (szerintetek barnába) borult. A tartós társadalmi rendetlenség, ahol lelkeket és pénzt halásztatok, az annyira áhított falansztertársadalom, ahol nem tűnik elő az egyéni tehetségtelenség, becstelenség - nos, ez az egész lázas liberális vízió soha nem ver gyökeret. A népeknek ugyanis elegük van a nagy ívű történelmi kísérletetekből. Ennek az országnak is elege van, mint látjátok.

Van egy döntő különbség a magyarországi jobboldal és baloldal között. A jobboldali magyar minden nyomorúságával, kisebbségi érzésével, megnyomorított életével, kényszerképzetével is hordozza a nemzeti gondolatot. Nagyon sok avítt, ostoba, rosszul csengő szó akad az úgynevezett nemzeti táborban, de a jobboldali ember, bármilyen rövidlátó, elesett, korszerűtlen legyen is, szereti a hazáját. Ti önként feladtátok a nemzethez tartozás eszméjét: talán úgy gondoltátok, a jobboldal lejáratta azt, talán mást hittetek, de mindenféleképpen a nagyvilághoz tartozást választottátok a haza helyett. Ennek az volt az ára, hogy semmi, de semmi nem fűz össze benneteket. Nincs érték, amelyben hinnétek, hacsak a közös zsákmányt nem tekintjük annak. Politikai létetek a tagadásra épül, vég nélkül gyűlöltök bennünket.

Arra sem figyeltetek, amint lassan, de biztosan elveszítettétek a fiatalságot. Az egyetemeken hatalmas jobboldali többség alakult ki, a következő nemzedékek használható része ezerszer hazafiasabb lesz a mai kor emberénél. Őket már nem szédíthetitek meg álhumanista lózungjaitokkal. Számotokra ez az igazán rossz hír: nemcsak a jelent, a jövőt is feléltétek.

Talán akkor hibáztatok legnagyobbat, amikor az egész magyar társadalmat csordának néztétek. Való igaz, vannak közöttünk csordaemberek, de néhányan azért képesek az önálló gondolkodásra. Nem vettétek észre, mert a lelkéhez soha nem fértetek hozzá, hogy a nemzet nem sokaság, és bármit tesztek is, az önvédelmi reflex és a józan paraszti ész minden korban feltör az emberekből.

Mostanra a számarányotoknak, jelentőségeteknek megfelelő helyre süllyedtetek. Innen ne is kerüljetek feljebb, azt kívánom. Éljetek együtt a csendes népakarattal, hogy tudniillik a kiváltságos liberálisoknak sem ártana lassan beolvadniuk a társadalomba. Ideje megismerkednetek a hétköznapi emberekkel: a gúnyosan megmosolygott vidékiekkel, a köreitekben oly sűrűn leparasztozott kétkezi falusiakkal, az általatok megvetett bérből-fizetésből élő egyszerű melósokkal.

Értsétek meg: nem vagytok elit, soha nem is voltatok. Álljatok csak be a sorba, semmiféle kiváltság nem jár nektek: sem nagy állami fizetés, sem offshore cég, sem közpénzekkel bűvészkedés, de még megmondóműsor, külsős szerződés sem.

Ha pedig nem tetszik a rendszer, el is mehet innen menni, ahogyan szeretett kormányfőtök javasolta annak idején.