- Annak idején, amikor a százötven éves Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskolát készült bezárni a főváros, éhségsztrájkba kezdett. Magyar Bálint újabb, a nem szakrendszerű oktatás bevezetésére vonatkozó ötlete nem készteti hasonló cselekvésre?

- Ha ezt megszavazzák az Országgyűlésben, biztosan újabb éhségsztrájkba kezdek. Magyar Bálinttal, illetve a gyermek-tanár-szülő szentháromságát figyelmen kívül hagyó tevékenységével középiskolai tanárként, osztályfőnökként, általános iskolás gyermek nagymamájaként is találkoztam. Magyar Bálint az informatikai lobbi élharcosa, s pedagógusok tudni vélik, hogy az informatikai normatívák révén már eddig is milliárdokat szórtak szét, amelyek nagy részét a "csókos" cégeknél lehetett elkölteni, sokszor értelmetlenségekre. Gondoljon csak a Sulinet programra, a kakaóbiztos számítógépekre, a digitális táblákra vagy akár az Aromóra, a Taninformra, amelyekből a minőségbiztosítást, az e-napló bevezetését és más, a tanárokat súlyosan terhelő újításokat valósítottak meg. Több tízmilliárdot vonnak el ezekkel a pályázatokkal az oktatásból. A gyakorló tanárok azt is tapasztalhatják, hogy a pályázati pénzekből megvehető eszközöket a piaci értéküknél és a valódi áruknál drágábban lőcsölik az iskolák nyakába.

- Úgy látja, hogy a mostani törvényjavaslat hátterében is hasonló törekvések állnak?

- Amikor arról olvastam, hogy az iskolabuszokat némely önkormányzatok már nem tudják fizetni, eszembe jutott, lám-lám, minden tiltakozás ellenére bezárták a kisiskolákat, holott a Magyar Bálint-féle eltapsolt milliárdokból könnyedén fenn tudták volna tartani őket. Nem szólva arról, hogy ahol bezárják az iskolát, ott halálra ítélik a települést is, tehát fontos társadalompolitikai kérdés ez, a szakmai oldaláról nem is szólva.

- Maradjunk a szakmai oldalnál...

- Magyar Bálinték előterjesztése folytatása annak a rendkívül káros folyamatnak, amely ott kezdődött, hogy alsó tagozaton nem szabad buktatni, szövegesen kell értékelni. A legdurvább a koncepcióban az, hogy csak hetedik osztálytól lehetnének szaktárgyak. Ezzel egyet lehetne érteni a sajátos nevelésű igényű gyerekekkel foglalkozó intézmények körében, de csakis náluk. A természettudományos tárgyak összevonásával kapcsolatban mi már egy vitán megismerhettük az exminiszter elképesztő véleményét. De talán nem is Magyar Bálint a valódi felelős, hanem az a rendszer, amelyben a Magyar Tudományos Akadémia elnökétől kezdve a Rektori Konferencián, egyetemek vezetőin, az ipar képviselőin keresztül az általános-, középiskolai és egyetemi tanárokig mindenki azt mondja, sikoltja, hogy nem, ez nem lesz így jó, ám Magyar Bálint mégis mondhatja a magáét, és a parlament elé viheti az oktatás szétverését megtestesítő ötleteit.

- A javaslatban nincs arról szó, hogy mindenütt kötelező lenne bevezetni a nem szakrendszerű oktatást...

- Elvileg az iskolák dönthetnek arról, be akarják-e vezetni vagy sem. Csakhogy mi ezt már ismerjük. Pontosan tudjuk, hogy amire a fenntartó pénzt ad, amire ösztönöz, azt az igazgatók, a hatalomhoz lojális vezetők a tanárokon, a szenvedő gyermekeken megvalósítják, és a szülői tiltakozások ellenére keresztülverik. Istenem, hány ilyenre láttunk már példát!

- Említene konkrétumokat?

- A nem szakrendszerű oktatás ötlete már akkor megbukott a pedagógusok, a szülők és a gyakorlati oktatási szakemberek körében, amikor még be sem vezették. Elképesztő szellemi színvonalgyengüléssel jár a gyermekek közt, amikor egy tanulócsoportban a leggyengébb képességű gyerekhez butítják le a jobb képességűeket. Taníthatatlanok lesznek ezek a gyerekek a középiskola első osztályaiban és későbbi tanulmányaik során. Ez az elképzelés egyenlő a követelmények leszállításával, egyfajta liberális számonkérési gyakorlat meghonosítása. Ennek kudarca már rég bebizonyosodott az amerikai oktatási rendszerben és az azt átvevő nyugat-európai iskolák gyakorlatában is. Hasonlóképp nem lehet egyetérteni a hatosztályos gimnáziummal sem olyan összevetésben, hogy a nyolcosztályos gimnáziumot elvetjük, mint ahogy ezt Magyar Bálint teszi. Mindig a gyermekek személyiségfejlődését figyelembe véve kell iskolatípusokat alkotni. Nem szabad a 4 + 8 osztályos oktatási formát elvetni, sőt, szerintem semmilyen oktatási formát nem szabad elvetni.

- Mi a véleménye a javaslatnak arról a részéről, amely a gyermekek otthoni leckéivel kapcsolatos?

- A törvényjavaslat otthoni felkészülésről írott fejezetén gyakorló pedagógus kollégáimmal együtt csak nevetni tudtam. Ez is része az "ostoba Magyarország"-programnak. Magyar-történelem szakos középiskolai tanár vagyok, és tudom, a gyermekek mire fogékonyak alsó, illetve felső tagozatos korukban. Nem új dolog egyébként, hogy szabályozzák, mi kérhető számon, mennyi házi feladatot lehet adni. Amikor először kellett a pedagógiai programokba bevenni ezeket a pontokat, már akkor is dühöngtünk miatta. Az általános műveltséget csökkenti a számonkérés hiánya. Legalább ilyen elképesztő ötletnek tartjuk az egységes iskola-kollégium kialakítását, ez szintén gyermekellenes lépés. A kollégiumoknak megvannak a maguk nevelőtanárai, segítői, megvan a maguk felépítése, szervezete. Az az ötlet megvalósíthatatlan, hogy, mondjuk, egy gimnáziumi tanárnak úgy áll össze a heti 22 órája, hogy két-három órát beugrik a kollégiumba. No minek is!? Ügyelni? Tanítani? Lelkizni a gyerekkel? Aki ezt kitalálta, az nem látott még közelről kollégiumot, és lenézi a kollégiumokban folytatott, sokszor heroikus munkát, az ott dolgozó tanárokat, nevelőket. Fogalma sincs arról, hogy ott milyen tevékenységet végeznek, és egyre nagyobb szükség van rájuk, a szakértelmükre, odaadásukra. Őszintén remélem, hogy a különféle kollégiumi szervezetek ezt a pontot sem fogják szó nélkül hagyni. Legfeljebb együtt éhségsztrájkolunk.

A szalonnás katonák és a zsúrkocsik

A Magyar Bálint oktatási minisztersége idején elindított informatikai programok nem torpantak meg Hiller István (MSZP) minisztersége idején sem. A Sulinet és a digitális tábla mellett a 2005 óta létező informatikai normatívák tették lehetővé az elektronikus napló bevezetését, illetve a minőségbiztosítási programokat. A legújabb gyöngyszem a mini laptop program. "A nyertes iskolák annyi laptopot kapnak - mondta egy pedagógus lapunknak -, hogy még a portás bácsi és a kertész is a minieszközön készíti a szalonnás katonákat." A digitális táblák árnyékában érdemtelenül kevés figyelmet kaptak a pedagógusok körében csak "zsúrkocsinak" csúfolt, kerekeken guruló, kék színű dobozok, amelyekben diavetítő, projektor, hangszóró, CD- és DVD-lejátszó található. Egy ilyen zsúrkocsi több mint egymillió forintba kerül (ami majdnem kétszerese a piaci árnak), a nyertes pályázónak kötelező használni és erről kimutatást készíteni. A válság tehát nem győzte le az informatikai lobbit.