Megfontolások ideje

Az elnök visszadobott egy törvényt, amelyet az Országgyűlés már elfogadott. Tudjuk, mit jelent a parlamenti orfeumban az elfogadás: egy választóit, híveit milliós nagyságrendben elveszített párt, amelyet még erőszakos és népszerűtlen koalíciós partnere is faképnél hagyott, ezt-azt megszavazgat magának. Hétfőnként és keddenként gyönyörködhetünk abban, hogy a szocialisták miként fúrnak meg sportból, brahiból minden jobboldali indítványt, sőt napirendre sem engedik venni, tekintet nélkül a tartalmára. S hogyan szavazzák meg kéjből, heccből, hatalomféltésből saját összes ökörségüket. Megtehetik: egyelőre többségben vannak a parlamentben. Elöregedett társadalom vagyunk.

Létrehozva: 2009. június 12., 07:26 \| Utoljára frissítve: 2009. június 12., 11:30	nyomtat	küld

A gyes-gyed megrövidítéséről, feltételeinek szigorításáról szóló törvény nemcsak az anyákról és a gyermekekről, hanem a jövőnkről is szól. Sólyom László ezért is küldte vissza megfontolásra az Országgyűlésnek. Gondolkodjanak el újra a javaslattevők ezen a hebehurgya, ember- és jövőellenes törvényen, beszéljenek, vitázzanak, hátha jobb belátásra jutnak. Jövő hétfőn tehát még Lendvai Ildikó pártelnök is kénytelen lesz elnapolni a heti esedékes eszmefuttatását az újnácizmusról, legalább arra az időre, amíg a jövőnkről elfogadott lelketlen és ostoba, anya- és gyerekellenes törvény újratárgyalása megtörténik. Mert mindenekelőtt lelketlen ez a törvény. És végtelenül ostoba. S egy sok évtizedes gyakorlatot megszakít, amikor egy egész évvel megrövidíti a gyedet. Azt kérdezi ez a törvény, mondjuk Szanyi Tibor hangján: "Terhes vagy? Peched van. Ellés után tegyél majd valamit a kétéves gyerekeddel, mert ha lejár a huszonnégy hónap, te nulla támogatást kapsz. A barátnőd két éve szült? Ő még megkapja a harmadik évet. Te rosszkor voltál rossz helyen."

Ez a törvény nemcsak a gyed időtartamát, hanem a gyerekeket is megrövidíti azáltal, hogy egy évvel kevesebb ideig lehetnek az otthon melegében. Senki, a legképzettebb bölcsődei gondozó sem tud annyi odafigyelést és szeretetet adni egy gyereknek, mint az édesanyja. Nem tudom, tudják-e az életidegen honatyák: a legtöbb nő hallani sem akar arról, hogy gyermekét bölcsődébe adja, hacsak nem kényszerül rá. (Dobrev, a last lady nem befolyásolja őket.) Óvónők tudják, hogy akadnak anyák, akikben nagyobb a szorongás, mint csemetéjükben, amikor a harmadik egymással töltött esztendő után először hagyják közösségben a gyereküket, hiszen az egy második elválasztás. De hogy mit jelent érzelmileg, azt csak azok a nők tudhatják, akik nem rövidítették meg a szoptatás idejét.

S most jönnek a milliárdos nyikhajok, papíron számolgatnak, tele a nadrágjuk az IMF-től, és mindent odadobnak egy kis lekanyarított pénzecskéért. Magyarországon kevés gyerek születik. Igazán nem jelentős tétel a költségvetésben az az összeg, amelyet a gyerekük mellett a harmadik évben is szívesen maradó anyáknak ki kellene fizetni. Bajnai és csapata most az anyák zsebében kotorászik. A zsebtolvajok is szívesen nyúlnak annak az asszonynak a táskájába, aki gyereket tart a karján. Ő ugyanis kiszolgáltatott. S a kiszolgáltatottság ennek a kormánynak olyasmi, mint a vadaknak a vérszag. Ott van igazán keresnivalójuk.

Sólyom László a levelében arról írt, hogy a törvény célja az anyák foglalkoztatottságának növelése, nem pedig a költségvetés egyensúlyának helyreállítása. Hogy mit értenek meg ebből az üzenetből a szocialisták, ez ügyben nincsenek vérmes reményeim. Szemellenzős lovak, ropogós bankók szűkítik horizontjukat. Olyanok már, mint Móricka: mindig mindenről ugyanaz jut az eszükbe. Honnan lehet pénzt elvenni, még, még, még. Mi jöhet még az anyák és kétéves gyerekeik elleni támadás után?

(Körmendy Zsuzsanna, Magyar Nemzet)