Jean-Marie Colombanit elsőként arról faggatták, mit gondol az Európai Bizottság jelenlegi elnöke, José Manuel Durao Barroso újraválasztásáról. Az író véleménye szerint, Barroso továbbra is a Bizottság vezetője marad, ám úgy látja, a francia elnök szemében most fontosabb az a kérdés, hogy ki lesz Európa első elnöke. Nicolas Sarkozy először Tony Blair, volt brit munkáspárti miniszterelnököt támogatta, ám végül mégis úgy döntött, Felípe Gonzálezt, a volt spanyol szocialista párti miniszterelnököt kéri fel, vállalja a jelöltséget. Sarkozy szerint González személye egy erős és Európa-tudatos elnökséget garantál. Mindez szembemegy Angela Merkel elképzeléseivel, aki egy súlytalan személyt kíván látni e poszton, s aki mellett a kormányok folytathatnák eddigi játszmáikat.

Az európai baloldal bukásáról Colombani úgy nyilatkozott, hogy az eseményeket a jelenlegi általános helyzet kontextusában kell látni, hiszen Európa egy olyan válságot él át, amely támadást intézett a szociáldemokrácia ellen, sőt legyőzte azt. Az író szerint az eddigi gazdasági berendezkedést a neoliberális gazdaságpolitika hatotta át, így érthető, hogy az európai vezetők a "megmentő" szerepében tetszelgő államhoz, és az állami beavatkozáshoz térnek vissza. A történtek nagyon nyugtalanítóak a baloldal számára. Colombani rámutatott, hogy a francia választásokon kétségkívül Sarkozy volt a győztes, ám az összes baloldali párt által szerzett szavazatok összege meghaladja a jobboldalét.

Az európai szavazók passzivitását a politológus logikusnak látja, hiszen a helyi ügyek mindig több figyelmet vonzanak. A másik ok az európai válságkezelés sikertelensége felett érzett frusztráció, hiszen a közvélemény dinamikus összefogást látott a bankszektor megmentése idején, ám a munkanélküliséggel szembeni küzdelem már korántsem ilyen hatékony. A passzivitás tehát az általános elégedetlenség jele. Mindenesetre az új összeállítású Európai Parlament az újságíró szerint jobban hallatja majd a hangját, hiszen befolyása az európai konszenzus- és a kompromisszumkészség fejlődésén alapul.

Colombani szerint az EP választások eredménye ösztönzőleg hat majd a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésére, hiszen a válság miatt az írek láthatták, hogy "milyen hideg lehet az EU-n kívül", és az új népszavazás e logika szerint pozitív eredménnyel zárul majd. A szerződés életbe lépésére pedig a spanyol elnökség alatt kerülhet majd sor.

Az "Egy amerikai Párizsban" című könyvében Colombani igen pozitív képet fest Sarkozy elnökről. Szerinte a franciák ezen a választáson Francois Bayrout, a centrista Modem párt vezetőjét Sarkozy-ellenessége miatt büntették. Az író szerint Sarkozy nagyon rugalmas, humánus és demokrata, habár túl gyorsan halad és mindent meg akar szerezni, kifogyhatatlan energiái vannak.
Colombani szerint az elnökség lecsillapította Sarkozyt. A sorsfordító változás a grúz háborúval jött el, amikor Medvegyevnél tett látogatásával elérte, hogy Oroszország ne nyomuljon előre Tbiliszi felé, az előzetes tervekkel ellentétben.

Az író szerint a brit Munkáspárt megalázó veresége intő jel, hiszen eszerint konzervatív győzelem várható a jövő évi törvényhozási választásokon. A konzervatívok pedig nagyon veszélyes játékot játszanak. Nemcsak kijelentették, hogy elhagyják a Néppártot, hanem az EU-ból való kilépéssel is fenyegetnek. Mindenesetre a katasztrofális bukás ellenére Gordon Brown-nak nem szabadna lemondania, mivel az egész Európa számára káros lenne.