A szóvivő véleményére legyinthet az ember, hiszen nem várható el egy Tesco-alkalmazottól annak beismerése, hogy a versenyfölényét talán a legdurvábban érvényesítő cég micsoda károkat okoz az adófizető magyar termelőknek és beszállítóknak közvetlenül, az adófizető magyar fogyasztóknak közvetve, és végül kimutatható módon az egész magyar társadalomnak. Később azonban rá kellett döbbennem, hogy ez a vélemény beette magát a köztudatba is.

Egy alkalommal ismerősöm, miközben dán vajat tett kosarába, azt magyarázgatta, hogy semmi baj a multinacionális kereskedelmi láncokkal, ezekben a boltokban ugyanis minden olcsó, és sem ő, sem hozzátartozói nem engedhetnék meg maguknak, hogy drága magyar termékeket vegyenek.

A kérdés tegnap szóba került a köztévében is. A műsorvezetőnek az előzőekhez hasonló tartalmú kérdésére megdöbbentő adatot közölt a kitűnő Róna Péter közgazdász. Eszerint a Magyarországon letelepedett multinacionális vállalatok évente 917 milliárd (!) forintot kapnak a magyar államtól adókedvezmény és egyéb támogatások formájában, s hozzáfűzte, hogy ez a támogatási forma a magyar termelők és a piac ellen szól, mivel versenyképtelenné teszi azokat.

Róna Péter érveinek alátámasztásához álljon itt néhány adat! 2007-ben a vállalkozások által a költségvetésbe befizetett társasági adó ennek körülbelül a fele, 448 milliárd forint volt, illetve tavaly az államkasszába 2000 milliárd forint személyi jövedelemadó folyt be. Azaz csupán kétszer annyi, mint amennyit a multik kaptak az államtól. A Bajnai-kormány által a jövő évre tervezett legújabb sarcból, a vagyonadóból a multiknak nyújtott támogatásnak körülbelül huszadrésze, azaz 50 milliárd forint várható. (A többi összehasonlító adatot is érdemes elolvasni a gazdasági rovatunkban, a 11. oldalon.) Belátható, hogy ilyen körülmények között a multiknak Magyarország tényleg egy aranybánya.

Nem szabad megijedni, a számok és a tények fölött érzett elemi fölháborodás nem multiellenességet jelent. Hanem azt, hogy Magyarország egy rendetlen ország, amely képtelen érdekeinek érvényesítésére. Pedig valamennyi államnak, így a magyarnak is kutya kötelessége, hogy ellássa állampolgárainak, vállalkozásainak, belső piacának védelmét minden más érdekkel szemben. És itt most nem arról van szó, amitől a balliberális oldal olyannyira fél, s amelynek érveit időnként sajnos a jobboldal is magáévá teszi.

Azaz nem arról, hogy a versenyfölényükkel folyamatosan visszaélő, kartellba tömörülő, átcímkézett termékekkel és lejárt szavatosságú élelmiszerekkel a fogyasztókat megtévesztő és átverő multikat azonmód ki kellene zavarni az országból. Meg kell tőlük azonban vonni azonnal minden olyan kedvezményt, ami versenyelőnyhöz juttatja őket a hazai vállalkozásokhoz képest. A hatóságoknak, az adóhivatalnak, a fogyasztóvédelemnek, a munkaügyi felügyeletnek, az élelmiszer-ellenőrzésnek vagy a Gazdasági Versenyhivatalnak szintén számtalan lehetősége nyílik arra, hogy a jelenlegi puha ellenőrzési gyakorlathoz képest sokkal erőteljesebben, ellentmondást nem tűrő módon kényszerítsék rá őket is a jogszabályok betartására.

A demokrácia, a jogállamiság tehát hatékony lehetőséget nyújt arra, hogy a multik is törvényes keretek között működjenek. Már csak a hatalom politikai elszántsága hiányzik hozzá. Különben mi megyünk rá...