A jelöltre váró gyötrelmes feladatok sorát a párt elnök asszonya, Lendvai Ildikó két interjúban is ecsetelte. Június 11-én a Népszabadságban még csak jelezte, a leendő miniszterelnök-jelöltnek roppant lehetősége, hogy a kampányban meg kell jelenítenie a párt arculatát. Már ezért sem irigyeljük a szerencsétlent, de amikor 14-én a Vasárnapi Hírekből megtudtuk, hogyan is nézne ki konkrétan a párt arculata, azonnal beláttuk, a ma még ismeretlen kandidátus bizony abszurd és lehetetlen vállalkozásra adja bús fejét.

A szocialista triumvirátus hölgytagja szívet szaggató őszinteséggel mondja el, hogy "a baloldali emberek hol túl kioktatónak, hol túl kapkodónak, hol a kelleténél kevésbé figyelmesnek, érzékenynek, tisztakezűnek tartottak minket..." Hozzáteszem, a jobboldali emberek is így tartották, azzal az apró különbséggel, hogy a "tiszta kéz" kifejezés az MSZP-vel kapcsolatban még negatív formában is tűrhetetlen eufemizmusnak tűnhet. Másrészt a baloldali emberek vajon mikor szóltak a pártvezetésnek, hogy hol "túlságosnak", hol pedig a "kelleténél kevésbének" találják őket? Nem inkább arról lehet szó, hogy pártelitet egyáltalán nem érdekelte a baloldali emberek véleménye?

Az új jelölt nem követ el ilyen durva hibákat. Lendvai Ildikó magasra teszi a mércét. "Olyan jelöltet keresünk, aki új, fiatal arc a baloldali politikában..." Másutt kiegészíti: "Méltó, erkölcsileg feddhetetlen, mélyen elkötelezett baloldali embert akarunk találni, aki szuggesztíven képviseli az új világ új baloldalát." Most olcsó és ócska poén lenne a Zuschlagot ajánlani, de tudjuk, az egyik szempontnak nem felel meg, nem elég új arc a baloldali politikában. A jelöltre még egy, az eddigieket messze felülmúló próbatétel vár: bizonyítania kell, "hogy van magyar baloldal, egyszerre modern program is, és kisemberpárti, és annak pártja az MSZP". Így valóban nehéz, szinte lehetetlen. Ha a modern program és a "kisemberpártiság" ellentmondanak egymásnak, akkor valóban rettentő gondok vannak ott a baloldalon.

Ideje lenne végre tisztázniuk, mi is az a modernizáció. Ha továbbra is azt értik alatta, hogy "az állam rossz gazda" jelszóval szétlopják a közvagyont, hogy törvényekkel vagy működésképtelen igazságszolgáltatással garantálják a spekulánsok, bűnözők biztonságát, akkor nehéz lesz meggyőzniük az akármilyen oldali állampolgárt arról, hogy a "modern baloldal változatlanul a kisemberek érdekében politizál, törődik a lakótelepek népével, a kisnyugdíjasokkal, az átlagbéren vagy annál nehezebben élő munkavállalókkal". Nem lesz könnyű képviselnie mindezt az új miniszterelnök-jelöltnek, amikor kénytelen-kelletlen bejelenti a családtámogatások újabb megnyirbálását, a közszférában dolgozók béreinek és a nyugdíjaknak újabb csökkentését, a szegényeket sújtó közterhek újabb emelését, a vagyonadót és a szociális juttatások megvonását. Ezt az egészet beadagolni és lenyeletni a baloldali emberekkel még Gyurcsány Ferenc sem lenne képes, márpedig szocialista miniszterelnökként jó néhány cikluson át ő maradt az etalon. Érzik ezt a párton belül is, hiszen az elnökségben ülő fiatalok felvetették, először a vezetőség újuljon meg, az arculat, a politika, a jelölt ráér utána is. A vezető testület fiataljainak puccsal felérő lázadását az MSZP-elnöksége kedden délután leverte.